Let’s not fucking slip this!
Tizenegyedik epizódjához érkezett a Liverpool FC „Bajnoksági kupadöntők” sorozatának első szezonja, négy van vissza, tíz boldog rész után a Norwich Cityhez látogatunk folytatni az évadot és álmodni tovább. A négy közül ez tűnik a legkönnyebbnek papíron, de a papírforma és a foci sokszor nem szeretik egymást, ezért érdemes nagyon is komolyan venni ezt a találkozót. Utóbbiban kapitányi vezérkiáltásra nem is lesz hiány.
„This does not fucking slip now! This does not fucking slip! Listen, listen! This is gone. We go to Norwich. Exactly the same. We go again!” – szólott Steven Gerrard a City meccs utáni pillanatokban miután elnyomta a lefújáskor kitörő örömkönnyeit és összeverbuválta társait. Az, hogy az alapjáraton jéghideg Gerrardból ilyen intenzitású érzéseket láthattunk kitörni, mutatja a tétet. Érzésre minden Liverpool szurkoló ötvenszer elolvasta hatvan különböző helyen a következő kis matekot, de a rend kedvéért álljon itt is: a tízes győzelmi szériánál tartó Liverpool, ha megnyeri a maradék négy találkozóját a Norwich, a Chelsea, a Crystal Palace és a Newcastle ellen, akkor 89 ponttal biztosan bajnok. Azaz a Premier League aranyát jelen pillanatban az LFC veszítheti el, és nem ő nyerheti meg. Elég jó érzés ezt leírni, a klub – élén a csapatkapitánnyal – viszont mindenkit óva int a gondolati előre szaladástól, és nagyon helyesen nem hajlandó másról beszélni, mint a következő meccsről.
Gerrard egészen odáig emelte hét közben a licitet a csakakövetkezőmeccsezésben, hogy szerinte teljesen mindegy, milyen trikóban és kik játszanak a Norwich-ban, ugyanúgy kell kimenniük ellenük a vörösöknek, mintha 2005-ös BL döntőre mennének. Jó pont, noha reméljük, ez nem hozza magával azt, hogy 0:3-as félidőről kell majd visszajönni a tradíciók végett.
Norwich City. Sokáig nem voltak rosszak, aztán amint elkezdtek hosszabbak lenni a nappalok eléggé azok lettek, az elmúlt három hónapban kétszer nyertek csak és vissza is estek ezáltal a kiesőzónába. Ez utóbbi az, ami igazán nyugtalaníthatja a Pool szurkereket. Bentmaradásért küzdő csapathoz menni áprilisban senkinek sem kellemes túra, és ez még attól sem lesz másképp, hogy azokhoz megyünk, akiknek Suarez egymaga tizenegy gólt rúgott az elmúlt négy egymás elleni meccsen. Sanszosan be fognak állni tizenegyen a kapuba, keményen kell majd pressingelnie a Liverpoolnak az elejétől kezdve ahhoz, hogy megnyugtatóan gyorsan megszerezze a vezetést és utána kézben tarthassa a meccset. Kevésbé fizikálisak, mint az a West Ham, akik ellen eléggé megszenvedtünk két hete, ők rúgták a legkevesebb gólt az egész mezőnyben (26-ot 34 meccsen), plusz a fent említett újévi formaesésük – egy szó mint száz, onnantól kezdve, ha megvan a vezetés és szezonmentés címszóval megnyílnak, könnyű dolgunk lehet. Addig viszont nem lesz az, lévén be fognak állni tizenegyen a kapuba.
A kezdőnk a hiányzók miatt kérdőjelesebb, mint a tavasz során bármikor. Mignolet előtt nem lesz változás, minden bizonnyal marad a Flanno – Sakho – Skrtel – Johnson négyes, a középpálya viszont az eltiltott Henderson, illetve részben a meccset valószínűleg (és reméljük csak ezt a meccset) kiülő Sturridge miatt meg lesz kavarva. Hendo Joe Allennel való pótlása adja magát, és Allen van is annyira jó formában mostanság, hogy ez a cserét év végéig nem nagyon fogjuk megérezni. Studge kiesése viszont több kérdést is felvet: miután Rodgersre nem jellemzők az olyan meglepetések, hogy a semmiből epizodistákat kezdessen, ezért Aspas centerbe rakása elég long shotnak tűnik. Moses bedobása bal szélre valamivel életszerűbb, pláne annak fényében, hogy így felállhatna egy Coutinhot false 9-nak behúzó 4-2-3-1 Suarezzel az élen, ami legalábbis a Norwich ellen patentnek tűnik papíron, ugyanakkor a felállást fél szemmel már a Chelsea-re is kell szabni, ahol a kölcsön Moses ugye nem játszhat. Mindezek fényében abba az irányba hajlanak a dolgok, hogy Allen mellett Lucas is visszatér, legalább most vasárnap a kezdőbe, ami egy, kiváltképp a jelen mérkőzésre nézve indokolatlanul defenzív kezdőt rajzol fel, viszont ugyanannyira indokolt lehet a Chelsea ellen, főleg, ha ne adj isten Sturridge nem, vagy csak részben lesz bevethető egy hét múlva. Gerrardot feljebb tolni Lucas jelenléte miatt hülyeség lenne, ott játszott év elején és szenvedett is, vasfogas idő és társai, szóval jobb híján két DM-mel fogunk kiállni a liga legkevesebb gólt rúgó csapata ellen. Ez persze csak a papíron latolgatás és várjuk meg a vasárnap kora délutánt, lévén Rodgers taktikai érzéke az enyémmel szemben olyan, mintha egy veterán junkie-t ültetnénk le Kaszparovval sakkozni.
Tipikusan olyan ez a meccs, amin jó lenne mielőbb túllenni: szárnyaló Liverpool az egyik, gyenge csapat a másik oldalon, papírforma, Suarez-kedvencek, satöbbi – de mégis ott éktelenkedik az a kiesőjelöltes rizikófaktor, ami miatt nem ez lesz életünk legnyugodtabb vasárnap délutánja. De mitől is lenne egy hétvége nyugodt pont ezekben a hetekben? Mennie kell ennek az egésznek attól még, ha már eddig ment. Really, don’t fucking slip this!
