Büntető

Most sajnáljalak? Ez lett volna annak a beharangnak a címe, amit én írtam volna, ha McAllister nem tudja vállalni a méltó felvezetését a meccsnek, de így jobban belegondolva még az összefoglalóba is simán belefér a kérdéskör. Sajnáljalak, mint leáldozó csillagú mamutot, sajnáljalak, mint egyetlen elhibázott lépéstől összeomlott óriást, sajnáljalak, mert ma annyira rossz voltál, hogy még én sem hittem el? Na arra várhatsz.

Moyes és a United vezetősége már volt téma a korábbiakban, így most hagyjuk ki, hogy Rooney új szerződése, és az egész pénzügyi irányvonaluk hogy torpedózza a tenger iszapába az egyébként Moyes által még csak simán süllyedő mancokat. Beszéljünk inkább a kilátástalanságról.

Emlékszünk még a két évvel ezelőtti Liverpoolra? Persze, hogy emlékszünk: Carroll, Downing, Adam, Joke Cole, mindenki aki számít (és akkor még kedves voltam, és Hodgsont fel se hoztam). Igen, nyertünk Ligakupát, az is akkor volt és az FA döntőjében is csak a gólvonal-technológia hiánya miatt nem jutottunk hosszabbításig, de emlékszünk konkrétan arra a tavaszra? Kikaptunk a Wigantől, a WBA-tól, a Swanseatól, a Newcastle-től, de tulajdonképpen bárkitől, ha épp úgy adódott. Akkor februárban egy vérprofi, ereje teljében lévő csapat gázolt át rajtunk, mi pedig az eszméletlenül szarul játszó csapat definícióját adtuk meg, bőven nem először. United – Liverpool 2-1. Érdemes elolvasni Scouser összefoglalóját, illetve a poszt alatti kommenteket. Uraim, ez a kilátástalanság. Egy összerogyott, ötlettelen, sokszor motiválatlan csapat nulla taktikai elképzeléssel vagy fejlődési potenciállal, egy olyan csapat, akit keresztbe nyel le bármelyik nagyhal.

Nagyon mellékszál most, de talán így két év távlatából ki lehet jelenteni, hogy a Kenny-Rodgers váltás a lehető legjobb döntés volt akkor a vezetőség részéről (bár akkor én is elleneztem), és összességében három dolog hozott vissza minket a csődből a top4-be: Suárez, Rodgers, és az FSG.

Amint hazaértem meccsnézésről, az első dolgom a Fonat és a Stretford kommentjeinek végigolvasása volt, mivel Monokiból egy mukkot nem hallottam, és egy erősen szubjektív közeg után valahogy össze kellett szednem a tisztánlátásomat a meccsel kapcsolatban. Az első, ami feltűnt, az a Stretfordon lévő kommentek hangneme, és a durva hasonlósága a fent már linkelt Scouser-poszt alatt találhatóakkal, mindenkinek ajánlom összehasonlításra (de ha valaki trollkodni megy oda, azt a Fonatról is kirakom egy két hétre).

Őszintén szólva egy jó ideje nem néztem már United-meccset, mert hülye lennék, így aztán – bár készítettek rá – teljesen ledöbbentett az a masszív impotencia amit ma láttam tőlük. Egy darab kaput talált lövés? Egy Samak-szintű RvP? Egy 2 évvel ezelőtti Hendersonnál jobban alibiző Mata? A rutin meg az évek? Egyedül a törzsszurkolóikat tudom sajnálni, akik mindezt minden egyes héten kötelességből végignézik, mint özv. Kiss Mihályné a Barátok köztöt, akik vérig szidhatták Claudiát Clattenburgöt, de ha valaki csak megközelítően objektíven látta a meccs képét, az tudja, hogy a végkimenetelhez neki nem sok köze volt. Igen, rekordszámú tizenegyest fújt be – csak az utolsót pár perccel korábban a kelleténél -, ezzel döntően befolyásolta a meccs képét, mivel az előny birtokában átadhattuk a labdát, hogy aztán azzal képtelenek legyenek valódi, folytonos nyomást helyezni a kapunkra. Persze, hogy ez nekünk így sokkal kényelmesebb, és könnyebb volt, meg, hogy nagyon jól jött nekünk, de nem lehet vitatni annak jogosságát, hogy három büntető egyszerűen járt nekünk, alább még kifejtem. Ez persze nem menti fel Sturridge-ot a Busquets-díj alól, de több, mint vicces azoknak ripacskodását hallgatni az ügyben, akik Young/Welbeck/bármelyik spanyol/portugál játékos műesésénél ‘egy csatárnak meg kell próbálnia’ felütéssel intézik el a dolgot. Ezen kívül mindhárom tizenegyes közvetlen gólhelyzetet akadályozott meg, még csak nem is arról volt szó, hogy az alapvonalnál kifelé tartó Johnsont gáncsolták, a szabálytalanságok nélkül tiszta ziccerekben találtuk volna magunkat. De a United védői dupla vagy semmi alapon belementek az ütközésbe, összesen három büntetőt érő esetben, végül is legalább Cleverley-nek bejött.

És ha büntető, akkor Gerrard.Aztán Gerrard.

Aztán a megint Gerrard, csak a fairplay kapufa formájában.

Az esetleges vendégeink kedvéért azonban térjünk még vissza egy kicsit a vitatható helyzetekhez.
Első büntető: teljesen tiszta, kézkeresialabdát, második sárga, és a zuhany Rafaelnek, aki az értelmetlen Gerrardra csúszása után a második hülyeségét csinálja perceken belül, ennél már csak a műesés+mezlevétel kombó miatti kiállítás lett volna értelmetlenebb. A büntetőt befújták, a második sárgát érthetetlenül nem.
Második: A mellel a labdát levevő, és azt kontrolláló Allent hátulról, ráadásul egy ütemmel később dönti le Jones. Oké, hogy vállal, de a hátulról való lökés egyszerűen szabálytalan. Hokiban ezt szabad, rögbiben is, de nem véletlenül a fociban vannak a rózsaszín cipők és a hajzselék.
Flanagant ki kellett volna állítani valamikor a második félidő közepén, nagyon elvitte a scouse, de ugye Rafael is a pályán volt.
A harmadik tizenegyesről már volt szó, persze, hogy ordas nagy műesés, de pár perccel rá Sturridge olyat zanyált Cleverley kaszálásától, amilyet műesni nem is lehet. Ezt értettem úgy, hogy három büntetőt érdemeltünk, csak az egyik túl korán jött.

Ezeken kívül talán még Johnson kezezése volt az, amin fennakadhatott a szemöldök, és amin Salec és BánkiDodó és ölre ment, én se szándékosságot, se előnyszerzést nem láttam az esetben, és a be nem ágyazható Digis összefoglalóban utólag se látom azt, hogy ennek miért kellett volna büntetőnek lennie.

Remélhetőleg akkor a bírói tevékenykedést kiveséztük mára, és áttérhetünk a formációra, ami sokkal rövidebb: a Soton ellen látott 4-4-2 gyémánt verziójával mentünk fel Sterlinggel a gyémánt tetején – ezért is tűnt el tökéletesen a presszingben – amivel kellően kinyírtuk Moyes 4-2-3-1-ét. A Hendo-Allen-Gerrard középpálya tökéletes választásnak bizonyult (háh, mintha lenne más választási lehetőség), főleg utóbbi kettő kifejezetten látványosan védekezett, szerelt, ütközött, presszingelt. Rajtuk kívül még Sktelt és Minyont szeretném kiemelni, alapvetően mindkettejüket a biztos pont jellegük miatt, a United egyetlen kaput találó lövését Minyon gyönyörűen fogta, az ismétlés meg Skrtel bevetődő hátsó felén nyelődött el. Lehet, hogy a terminátorunk hasznossága 90%-ban az önfeláldozásában és a tisztázásaiban merül ki, de egy ennyire ötlettelen, angol stílusú támadójáték ellen pontosan ezek azok a képességek, amiket egy belső védőben keresel.

Na de helyezzük el magunkat egy kicsit térben és időben most, hogy a tízből egy kupadöntőn túl vagyunk. 62 megszerzett pontunk azt jelenti, hogy idén 9 meccsel kevesebb elég volt ahhoz, hogy átlépjük a tavaly év végi pontszámunkat, a lőtt gólok tekintetében ezt már a Soton ellen megtettük. Jelenleg 2,62 a gól/meccs mutatónk, amivel a menet közben rontó Detroit Redwings-et is magunk mögé utasítottuk, immár 13 NHL csapatnál lövünk több gólt meccsenként. Az ötmeccses győzelmi sorozatunk egészen konkrétan Benitez óta példátlan, de szerintem a formatáblázatot se mostanában vezettük ennyire egyértelműen, köszi Villa.

De amin még megakadt a szemem: nem vagyok egy igazán nagy statisztikás, így a whoscoredra is csak linkekkel utazok, de néztétek már a PL összesítő lapját? A legjobb csapatértékelés a mienk, a legjobb 5 játékosban van Suárez, Sturridge és Gerrard, a szezon eddigi álomcsapatába 4 játékost adunk. Persze ettől se dobogósok, de még csak BL-résztvevők sem leszünk, de érdekességnek azért nem rossz. BL-résztvevők majd attól leszünk, vesztett pontokban 11-gyel állunk jobban az Evertonnál.