Webbed in the face

Annyira, de annyira szerettem volna bírózás nélkül megúszni ezt a mai összefoglalót.

Baszódj meg Webb, kapsz egy sípot, egy táblát, egy kukásmellényt, meg egy dél-manchesteri kereszteződést, az való neked. De csak miután megkaptad az Arsenal-drukkerektől is a méltó büntetésed, ennél sokkal válogatottabb kínzások állnak rendelkezésükre Giroud-val a keretben, remélem nem tervezel leülni a következő 2 hétben.

Amúgy nem ezzel a képpel akartam kezdeni, hanem a hardcore Webb-verzióval, de a kiskorúak védelméről szóló törvény szándékát szem előtt tartva (PINA!) pusztán linkelnem szabad a Sterling tapizási kísérlete utáni kopaszbarack-reakciót. Meg a nyitókép (Squawka) egyébként is túl zseniális ahhoz, hogy kihagyjam.

De rugaszkodjunk el egy poszt erejéig most már Webb-től (bár random motherfockerként még bármikor visszadughatja a fejét, de igyekszem letűrni), és foglalkozzunk a sokkal fontosabb dolgokkal.

Ez a meccs Arsenalnak sokkal fontosabb volt, mint nekünk. Na jó, Sturridge-ra ez nem feltétlen igaz.

De ha pusztán a tényeknél maradunk, a sokkal fontosabb győzelmet már múlt héten felraktuk a táblára. Ettől függetlenül csak minimálisan tartalékoltunk Minyon és Hendo pihentetésével (utóbbi esetében a csuklóműtét miatt volt ez szükséges), de most, hogy hazaérve jobban látom az Arsenal felállását, ők is inkább egy A-, mint egy B+ kerettel jöttek ki: A Cazorla-Poldi és a Sagna-Jenkinson és Szcz-Fab csere tekinthető gyengítésének – bár mind jól teljesítettek -, a Giroud-Sanogo csere egál (ami valahol röhej, de tényleg így volt), a Wilshere-Flamini meg erősítés volt. Taktikailag szintén erősítettek: Wenger feladta a 8 nappal ezelőtti öngyilkos agymenését, teletömte az S^3 körüli részt, amivel meg is tette a nulladik lépést a továbbjutásuk felé.

Ebbe az irányba aztán Webb is beletette a magáét, Chamberlain is a flippergóljával, Fabianski is a ziccervédéseivel, meg alapvetően mindenki, keményen megküzdött az egész Arsenal mind a három kaput találó lövésért, de nyilván alapvetően a védelmük teljesítménye a kiemelendő a múlt heti gyalázat után.

De mi a pöcsömet csinálok, hogy róluk beszélek, mikor azért láthatóan mi voltunk a csapat aki játszott is? Ha jobban belegondolok én se tudok igazán választ adni a saját kérdésemre – ez már szint kéremszépen -, leginkább csak próbálok rávilágítani, hogy miért teljesen vállalható ez a mai döntetlen. (Bár ez az adat azért nem erre világít rá: Joe Allen created 4 chances today, compared to Arsenal’s total of 5. Kár, hogy Sturridge 3 ziccert hibázott, de a feljebb lévő kép után ezt simán megbocsájtom már neki.)

De hol is tartottunk? Ja, hogy vállalható. De miért is?

Kaptunk egy flippergólt, összeestünk?
Nem.
Megfojtotta az Arsenal a támadásainkat?
Egy kicsit sem.
Apró, de teljesen értelmetlen ellenítéleteket kaptunk. Felbaszott?
Csak egy kicsit.
Az Arsenalnak volt egy darab szépen végigvitt támadása, 2-0. Padló?
Nem.
Ox a földbe gyalulta Suárezt, de nincs második, megérdemelt büntető. Agyfasz?
A tévé előtt igen, a pályán alig.
Van még 20 perc, jó nekünk a 2-1?
Meg a faszt, utolsó percig rohamozunk, több ziccerünk is van.

Pedig a végén már tényleg csak az újrajátszást érhettük volna el, ami a lehető legrosszabb végeredménye lett volna a mai napnak. Tartsatok beszarinak, de tényleg hiszek benne, hogy ez így ahogy van végső soron jól fog jön a Negyedik Hely kupáért, de akár még előrébb is férhetünk így, és ez volt a szezon előtt az elsődleges célunk, ehhez kell tartani magunkat. Persze, szarnak szar, hogy teljesen vállalható játékkal estünk ki, hogy játékkép alapján semmivel se érdemeltünk jobban vereséget, mint győzelmet, de most mit csináljunk? Ez ma ennyi volt. Amit tudott ma a csapat, azt megtette, pont olyan érzés van bennem, mint a tavaly a Zenit elleni visszavágó után: szégyellnivaló nélkül, tisztesen távoztunk a sorozatból.

Meg sportszerűségből is kaptunk egy szépet:

Megszokhattátok már, hogy összefoglalóban a legritkább esetben megyek végig egyesével a játékosokon, mindig inkább kiemelek 1-1 embert, ez ma 2*0.5+1 lesz. Az első fél a fent már többször emlegetett Sturridge volt a nulla helyzetkihasználásával – ami szöges ellentéte annak, hogy november 23-a óta, amelyik meccsen játszott, azon gólt is lőtt (ez 8 meccs zsinórban) -, de az egész emberi mivoltának van egy nagyon magával ragadó romantikája, nem is igazán tudok haragudni rá. Most szólj hozzá ehhez:

A másik kiemelendő fél a visszatérő Agger. Eszem ágában sincs igazán negatív színben feltüntetni a legszerethetőbb dánt, pusztán megjegyezném, hogy mindkét bekapott gólunkat meg tudta volna akadályozni. Nem fogok printscreen-nel meg painttel itt ábrát festeni, a gifből kinézhető: a flippergólnál az ő rossz helyezkedési döntése miatt maradhatott Chemberlain teljesen egyedül, illetve szintén Ox mellette viharzott el gólpasszt érően Podolski góljánál. Nem mondom, hogy kifejezett védekezési hiba volt mindkettő, mert:
a) A háromszor lecsorgó labdás szituációra nem lehet felkészülni, ezek nem elkerülhető gólok, ezek szerencsével megnyerhető helyzetek. Aggernek is annyi volt az összes hibája, hogy a második kapura lövést igyekezett blokkolni, nem számíthatott arra, hogy Gerrard blokkjából pont egy harmadiknak teremti meg a lehetőségét. Ez balszerencsénél nem több.
b) az Ox-Agger futóverseny durván egyenlőtlen, az átlag középső védő egy Suárez-sebességű játékossal se tud lépést tartani (lásd Everton), hát még egy Sterling-sebességűvel. Ezen kívül nem Agger hibája az se, hogy Flano kicsit bealudt, és nem fogta elég szorosan Podolskit.
Összességében tehát Agger egyáltalán nem játszott rosszul, csak mindkét gólnál kulcspozícióban volt, mégse tudta azokat megakadályozni, pedig már jobb formában képes lett volna rá.

És akkor az Egy. Sterling Malory Cupido Archer.

És megint egy MotM teljesítmény. Már nem számolom hányadik. (Azt a rohadt, nézzétek a combizmát, az a két kiló izom biztosan nem volt ott még tavaly.) És már nincs értelme SAS-ról beszélni, csak S^3-től. Van egy 19 éves srácunk, akinek már az angol válogatott kezdőjében lenne a helye Brazíliában. Lejárt már a Downingok és Ashley Young-ok ideje, ha nem csak nyaralni megy RH- délre, akkor olyan szélsők kellenek neki mint Sterling vagy a fent már említett Chamberlain. De főleg Sterling.

Emlékszünk még a tavalyi Sterlingre, akit kényszerből játszattunk olyan sokat ősszel, mert nem volt Suárezen kívül csatárunk? Lepkefing lövések, béna befejezések, nulla fizikai erő és labdafedezés – ellenben már akkor is jó volt a gyors kontrákban. És akkor hasonlítsuk össze a mai teljesítménnyel, vagy a szerdaival, vagy a múlt hetivel vagy az előzővel. A mai Sterlinggel. A PL-ifjúsági díjának (PFA Young Player of the Year) nagyon nála lenne a helye majd májusban. Egy gyönyörű példa máról: Flamini és Montreal együtt támadja a nyolcvanvalahanyadik percben, nem, hogy megtartja a labdát, de segítség nélkül kiszabadul, majd sajáthoz tud passzolni. Mindezt már úgy, hogy ekkor már szélsővédőt játszott, és szarrá hajtotta magát a meccsen. Vagy másik példa lehetne még az első félidőből, mikor szintén két ember fogta, de az alapvonalon egészen Fabianskiig vitte a labdát, olyan nagyon Suárezesen.

Mindezt 19 évesen. Akadémiajátékosként. Nem akarok elkanyarodni a még meg nem született Sterling-poszt irányába, de őszintén, meccsről meccsre lehengerel a teljesítménye (mondjuk aki 15 évesen már 600.000 fontot ért – még Rafa igazolta – attól ez el is várható), és őszintén elkezdtem már gondolkodni, hogy a Kuyt-mez mellé beszerzendő idei egy Sterling legyen. De ezen még gondolkodom majd egy kört.

Na összegezzünk, mert elszaladt már a karakterszám. Jó meccsen, döntetlent játszva kikaptunk, kiestünk, szembe jött egy csapat, aki ki tudta használni a mai gyatra helyzetkihasználásunk. Beszélhetünk szerencsétlenségről, beszélhetünk Webbről, vagy arról, hogy tulajdonképpen jobban játszottunk a hazaiaknál, de igazából teljesen felesleges, ez most így alakult. Nem mondom, hogy örülni lehet neki, mert nyilván nem, és mégiscsak kiestünk a kupából, meg elvesztettük az esélyünk a Negyedik Hely kupán kívül mindenre, de azért vegyük észre, hogy nem történt tragédia. Az Arsenalosok most örülnek, mert visszavágtak, de elégtételt nem vehettek, nem aláztak meg minket, de még csak nem is dominálták a meccsen, csak kontroll alatt tudták tartani az előnyüket. A kettő közül a kevésbé fontos meccsen. Nincs miért szégyenkezni.

(Kivéve a SportTV-nek, megteremtették a precedenst, amikor sírva könyörgi vissza az ember a Digit és Salecot.)