Eltesszük valami humorosba

Eltesszük, csak amolyan emlékeztető jelleggel, sírva vigad a mi népünk mottóval. Mert ez a meccs semmi másról nem szólt, csak a sírásról, ennek megfelelően egy posztnyi szidalomtenger zúdul majd a két (három) leginkább érintett személyre. Ha úgy alakul, akár az első posztom lehet, amit bármiféle dicsérő szó és gondolat nélkül hozok le. Lehet, hogy durva ez, hisz elvégre van egy pontunk ebből a meccsből is, de szerintem ez a szereplés most pontosan ennyit ér.Kezdjük is kapásból ezzel a gondolattal a hivatalos honlapról. Rodgers: Important we got something. Hát ja, van ez a soványka egy pont, meg elmondhatjuk, hogy képesek voltunk felállni 2 gólos hátrányból egy döntetlenig. Ha nagyon vagánykodni akarunk, hozzátehetjük még, hogy tavaly a Villa 3-1-gyel el is vitte az összes pontot az Anfieldről, de most bezzeg megakadályoztuk ezt, és bár nem akarom csökkenteni a 2-0-ról való felállás tényét, azért érezzük, hogy nem épp ez volt ma a cél.

Nem tudom, hogy a csalódottság, vagy a meccs utáni bánatból még magamba engedett, és még mindig bennem munkálkodó alkoholtartalom mondatja velem, de ez a meccs egyszerűen kurva kiábrándító volt, ugyanakkor ha így utólag visszatekintünk, akkor nem teljesen előjel nélküli. A Stoke ellen kábé pontosan ugyanez lett volna a helyzet, ha nem tudunk már az elején vezetést szerezni, vagy ha nem jön a 3 mázlitalálat, és akkor ezt a posztot már akkor meglehetett volna írni. Az ok, amiért ez mostanra került, az pusztán az aktualitás, a szomorú tény, hogy még az S³ se képes mindig az ellennél többet szórni. Középpálya nélkül meg pláne nem.

És akkor kanyarodjunk is rá a megérdemelt lecseszések kiosztásába.

Az első félidőben a középpályánk egy elméleti fogalom volt. Igen sokszor hangoztatjuk mindnyájan  a kommentek közt, hogy a 4 darab középpályásunk nagyon vékony egy egész idényre, hogy mindenképpen kéne egy érdemi igazolás a luk betömésére. A legnagyobb vicc mégis az, hogy a mai meccsen ennek nem kellett volna számítania, ki lehetett volna állítani egy értelmes középpályás sort, és ennek nem kellett volna így történnie. És itt nagyon mélyen gyökeredzik Rodgers felelőssége, vagy azért az emberé (nevezzük mondjuk Sándornak, feltéve, hogy létezik), akinek a kezében van a vészleállító gomb, hogy Brendi, ez így nem lesz jó.

Hogy őszinte legyek, még a meccs előtti színjózan állapotomban se tudtam megállapítani, hogy ez így most pontosan mi akart lenni, és az első félidő tökéletesen igazolta is az aggodalmaim. Se a kommenteket nem tudtam még elolvasni, se a statisztikákba belebújni, de már önmagamban is egyszerűen maróan fájó volt látni, hogy hazai pályán mi vagyunk a kontracsapat, hogy az Aston Villa egész egyszerűen dominálja a meccset, és teljesen megérdemelten vezet 2-0-ra. Persze, elkerülhettük volna a gólokat, Weimannt majdnem sikerült lesre csalnunk az első gólnál, akkor meg ugye csak 1-0, vagy akár Minyon is érezhette volna jobban, hogy mennyire tud Superman lenni, akkor meg 0-0, de ezekben hinni, és ilyen egyéni hibákra fogni egyszerű kifogáskeresés. Ahogy az is az, hogy Rodgers az interjújában a Villa játékosait dicséri, hogy milyen nagyon, de nagyon jól játszottak. Kifogás.

Én építőmérnöknek hallgatok a Műegyetemen, és az az érzésem, hogy veszettül ki lennék rúgva, és háromszor beperelve a jövőben, ha egy általam tervezett építmény összedőlne, de a teljes karakter- és karriergyilkosság az volna, ha az időjárást hibáztatnám mindezért. Na nagyjából ezt a szituációt érzem itt Rodgersnél is. A Villa nem a kazah3-ból jött, hogy bármiféle meglepetést is tudna okozni akár a játékosai képességével, akár a stílusával, pontosan tudtuk, hogy mire kell készülnünk, pontosan ismertük a rendelkezésünkre álló alapanyagainkat is. Rodgersnek az lett volna a feladata, hogy mindebből a pályára rajzoljon egy olyan szerkezetet, ami megfelelően elviseli a rá nehezedő nyomást, ez pedig ma egyértelműen nem sikerült. A szünetben persze lehetett még pofozgatni egy kicsit a cuccot, egy kis malter ide, egy kevés oda, de a károk már visszafordíthatatlanok voltak. Ezt a vereséget (vagy döntetlent, ki hogy ejti) teljes mértékben Rodgers nyakába lehet varrni, nagyon remélem, hogy tanul belőle, és nem hiszi többé azt, hogy Coutinho tud középpályát játszani, vagy Gerrard egy Lucas-szintű szűrőt.

És akkor át is kötnék gyorsan a második (vagy Sándor után inkább a harmadik) számú felelősre, Steven öreg-vagyok-én-már-ehhez Gerrardra. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy a hibasorban legalább Sándorral egy szintre helyezzem, vagy akár még előrébb, de igazából Rodgers hibája az, hogy ő egy ennyire életidegen poszton játszik. (Bónusz kérdés: mi az a poszt, amit Gerrard akár több meccsen át top4-es játékoshoz méltó szinten tudna kezdőként játszani?)

Nem akarok túlzásokba esni, mert a mai (szombati) napon már bőven túl sokszor megtettem, de ha úgy néztem a tévét, ahogy azt a gyártó előírja, akkor összesen egy darab jó megmozdulását tudtam feljegyezni a kapitánynak. Egyetlen egyet, amikor zavartalanul a jobb alsóba rakhatta a bogyót (macca kiegészítése, hogy a tizenegyes előtt ő indította Suárezt, ezzel meg is dupláztuk a jó megmozdulásainak számát). De egyébként láttam őt Weimann háta mögött 2 méterrel, mikor az fél méterről passzolta be az első gólt, láttam őt a kaputól 20-30 méterre többször labdát veszíteni, és úgy összességében; láttam szenvedni. 90 percen át, ami meg az én szenvedéseimet nyújtotta csak igazán el. A félidőben teljesen viccen kívül kimondtam az egy éve még elképzelhetetlent: Gerrardot Allenre le kell cserélni (és mellesleg Coutinhot Lucasra, csak ez meg is történt).

Durva, de tényleg változnak az idők, és szerintem lassan már most is elkéstünk annak a kijelentésével – mert Máté (vagy McAllister?) már a december közepi jó sorozatunknál kimondta ha jól emlékszem -, hogy Allen nem csak hasznosabb Gerrardnál, de jelenlegi formájában jobb is. Nem nagyon tudom mit szépíteni a dolgot, hisz ez tűnik (a valójában elég morbid és szürreális) valóságnak. Az első félidőben Gerrard, a második elején Lucas, a második közepétől pedig Allen játszott szűrőt, és csak nézzük meg, mennyire különböző játékrészek voltak ezek. A különbséget pedig nem csak a középpálya megjelenítése okozta (jó, az azért elég jelentős, hogy eggyel több középpályás lett a pályán a Cou-Lucas cserével), hanem az, hogy rá lehetett bízni valakire egy az egyben a kontrázó játékost, egyszerűen egy valós fizikai (és fizikális) akadályt helyeztünk a kontra útjába. Egyszerűbben szólva: megjelent egy PL-szintű szűrőmunka a második félidőre, és ez döntő jelentőségű volt. Ahogy az első félidőben is az lett volna, ahogy már akkor is kellett volna. Nem nagyon akarom tovább húzni már Gerrard szidalmazását, de nagyon remélem, hogy a mai teljesítményből levon pár következtetést. Rodgers pedig annál is többet.

De csak nem bírom ki, hogy ne osszak némi minimális jutalmat is a meccsen. Sterling basszus már megint úgy játszott, mint az angol labdarúgás feltörekvő csillaga, meccsek óta elképeszt a fejlődése – annyira, hogy a héten beálló téli szünetem ünnepére egy külön posztot is összerakok belőle (később lesz, mert elkocsmáztam a szabadidőm) -, és a mai meccsen is pluszpont volt a csapatban, és bár gólveszélyt nem igazán jelentett ma, pont annyival esett vissza a játéka a múlt héthez képest, mint Suáreznek vagy Sturridge-nak, ami elég jó ajánlólevél. Ha ez tartósan így marad, akkor tényleg S³-ről [ejtsd: esköbről] fogunk beszélni, nem pusztán SAS-ről.

Szintén kijár a kis pirospont Suáreznek és Sturridge-nak is, a mai meccsen egy félidőt középpálya nélkül játszva is 2 gólt össze tudtak hozni, csak míg más csapatok ennyivel meccset tudnak nyerni, ez nekünk most csak az egy pontra volt elég.

A bajnokság legjobb egyik támadósora se tudja elfedni az alapvető hiányosságokat. Ez a hiányosság ma a megfelelő formáció pályára állítása volt, és tényleg nagyon, de nagyon remélem, hogy ettől a meccstől Rodgers egy jó nagy atyai pofont kapott, és a szezon végén akár a humorosba is elrakhatjuk majd, hogy basszus igen, ilyen is volt, de így is elértük a célunk.

Mindenesetre ezzel az estével ez a cél egy picit távolabb került.