Írd meg a saját Anfield-sztoridat!

Lehet, hogy már nagyon uborkázásnak tűnik a poszt, de én kifejezetten igényt érzek rá, hogy szülessen egy, vagy akár több poszt a ti történeteitekből, a ti tapasztalataitokról, mert bár van nem is egy, vagy kettő, hanem három poszt még Scouser utazásából, de mikor én kimentem, hiába olvastam el mindet kétszer, mégis kifejezetten meglepetésként ért pár dolog. Hajtás után pár főbb pont, ami vezeti majd a beszámolóitokat, meg egy minta, ami ezúttal az én történetem lesz.

Hogy mi érdekel bennünket? Alapvetően minden, különös tekintettel a részletekre. Scouser posztjai sokkal inkább élménybeszámolók, mint konkrét információk, és ha abszolút kezdő utas lennék, nem nagyon tudnék mihez nyúlni, semmi ajánlást nem találnék semmire. Na pont ezt célozzuk most meg. Érdekel, hogy honnan utaztál hová, hogy melyik társasággal, hogy utána hol szálltál meg, mit ettél és hol, hová érdemes elmenni, kábé mennyi költséggel számoljon más, na meg persze, hogy hogy szereztél jegyet, ha meccsen voltál, és, hogy hogy tudtál játszani a kiszámíthatatlan meccsidőpontokkal, meg szerinted mikor érdemes kimenni. Ja, és ezekhez fontos, hogy milyen ‘kategóriában’ utaztál, egyedül, haverokkal, gyerekekkel, stb, de erre mindjárt adok mintát. Ezen kívül persze az élménybeszámolók, a nagy felismerések, és minden más is érdekel, én itthon ragadtam a nyár közepén egy térdsérüléssel fekve, szóval ráérek ilyeneket olvasgatni. (Meg talán mindenkit megmozgat kicsit ez a téma.)

A beszámolókat (fényképeket ha akarsz) a Fonat Facebookjára kérnénk levélben (célszerű csatolni mondjuk egy googledocs-os linket, ha megnyithatóra van állítva), a fácsé-elleneseknek pedig egy kis kutatómunka során könnyen meglesz valamelyikünk email-címe, csak nem szívesen írjuk itt ki ország-világ elég. Lefogadom, hogy az, aki írna is nekünk, az ismeri annyira az oldalt, hogy találjon egy elérhetőséget, de egyébként tényleg a Facebookon szeretnénk olvasni ezeket. Még egy fontos dolog, hogy bár bármilyen hosszban elküldhetitek a beszámolót, ezt valószínűleg megvágom majd, hogy ne legyen ugyanaz ötször, és, hogy olvasható hosszúságú legyen a poszt. Aki pedig képet is csatol, azt automatikusan felhasználhatónak fogom értékelni, és pár biztosan bele fog kerülni a posztba arcostul, mindenestül. Határidőnek legyen a péntek este megadva, előbb-utóbb azért összegeznünk is kell a tapasztalataitokat. Na, akkor íme az enyém, remélem már ez az egy is sok kapaszkodót nyújt majd akiknek kell.

Update: Hatalmas tahóság volt a részemről, Guthmate emlékeztetett rá, hogy kihagytam Scouser egyik posztját, ami pont azzal foglalkozik, amit most én írtam, magyarul az egész utazás menetével. Mentségemre szolgáljon, hogy ezt a posztot elfelejtettem, mikor én utaztam, így ami benne van, az több helyen meglepetésként ért élőben, de azóta azért változtak az árak, a Ryanair is újra repül Budapestre, szóval frissíteni való bőven akad, kiegészíteni való meg úgyszintén.

Figyelem, mostantól szigorúan magánvélemények, és a tőlem megszokottnál is személyesebb hangvétel jön, annyira, hogy még egy coming out kép is lesz, hogy ne örökké egy monitorról világító poszt, és egy gyomnövény neve mögé bújjak. Csak akkor olvasd tovább, ha vállalod ezt, meg úgy érdekel is valamennyire a dolog.

Kronológiát tartva fél évvel az utazás előtt kezdem. Mivel nyáron mentünk az akkori barátnőmmel, már februárban szállás és repülő után néztünk, hogy a lehető leggazdaságosabban megoldjuk. A Ryanair és a Jet2 repülte akkor Manchestert, ez a kettő most is él, de egy ha-már-ott-vagyunk alapon 2 éj Liverpool után nekünk 5 éj Dublin is volt, így meg volt kötve a kezünk, és mivel nincs minden nap járat, úgy kellett összeügyeskedni az időpontokat. Végül ezért mentünk Pozsonyból, onnan ugyanis közvetlen járat megy Liverpoolba. Budapest nyugati agglomerációjában lakom, úgyhogy nem tűnt vállalhatatlannak a dolog, de mégis megviselt, hogy Győrig vonatoztunk másfél órát a hajnali fél ötös személlyel, onnan pedig még egy háromnegyedet egy győri transzfercéggel mentünk. A repjegy ugyanannyi volt, de a pozsonyi indulást tényleg csak a a közelben élőknek ajánlanám, s bár úgy nem látni a Merseyt leszállás közben, ennyit megér az összességében órákkal rövidebb út. Anyagilag egyébként ugyanott van az ember, mintha Manchesterbe ment volna, onnan ugyanis magyar szemmel horror a 14.10 fontos vonatjegy egy Budapest-Székesfehérvár távolságért, ez a 15 font itthon elég volt a diák vonatjegyre, a reptéri transzferre, és 2*6 font buszozásra a John Lennonról. (Ami amúgy egy borzalmas hely, a terminált leszámítva nagyjából egy nagyobb magyar vasútállomáshoz tudnám hasonlítani, és ez még Pozsonyhoz képest is nagy visszaesés volt, pedig ott kibelezett gépeket tárolnak a gurulópályákon díszletként.) Emlékezzünk egyébként arra, hogy Anglia nem Schengen-tag, így minden egyes embert ellenőriznek (a jogsi pl a Ryanair-en nem elég, személyi vagy útlevél kell), de az érdekes módon nem tűnt fel nekik, hogy mellettem egy 17 éves kiskorú utazik (én 20 voltam akkor, csak, hogy ne ítéljetek máris el) szülői, de a helyi törvények szerint ráadásul nagykorú felügyelete nélkül. Egyébként volt nálunk egy kézzel írott szülői beleegyezés (nincs hivatalos formanyomtatvány) angolul 2 tanú aláírásával, biztosra akartunk menni.

A várost Scouser elég jól leírta feljebb, nem ismételném meg, de az, hogy mit látsz belőle, az nyilván attól függ, hogy hol laksz ezen belül. Mi a Lime Street-i főpályaudvartól úgy 300-400 méterre lévő Hatters Hostelben voltunk egy franciaágyas szobában, árban a legjobb volt, és egyedül a WiFi fizetőssége volt negatívum. ‘Fiatal pár’-két (így gondoltam a kategorizálást) bőven megfelelt a 10 nm-es szoba fürdővel és reggelivel, ami igazából egy nagyon minimális svédasztal volt, de pár órát ki lehetett vele húzni. A kajával a továbbiakban volt gondunk: mi a fenét lehet itt enni? Az angolok egyértelműen azért igázták le a fél világot, mert valami ehetőt akartak találni, és ez a mai napig meglátszódik: pubok és gyorséttermek jelentik a választékot. Mivel az egész utunkat a gazdaságosság járta át, így a pubok szóba se jöhettek (egy pint sör is itthon megmagyarázhatatlan, 2-3 fontos ártól van, kaját 5 alatt nehéz találni), így a kedvenc a közeli bolt lett, illetve egy Chicken Bazooka nevű hely a Brownlow Hill és a Pt Pleasant sarkán, ami egy közel-keleti KFC-nek néz ki, csak mindezt harmadáron, illetve a Pizza Hut is jó árban van a helyi viszonyokhoz képest. WiFi-ről viszont itt sem álmodhattunk, a hálózatra felcsatlakoztatva csak a Sky oldala jött be, ahová a telefonszámomat kellett beütni, hogy SMS-ben kiküldjék a gépemre meghatározott jelszót, de magyar telefonszámmal erről persze álmodni sem lehetett.

Így maradt mindenhol a kérdezősködés, így jutottunk ki a 17-es busszal a stadionhoz, amiről épp elég részletesen írt már Scouser, talán a legfontosabb megjegyezni valóm, hogy diákjegy nem nagyon van angol iskola diákigazolványa nélkül, felnőtként pedig 16 font a stadiontúra és a múzeum együtt. Persze megéri, mert ilyeneket láthat az ember az öltöző kijáratán, utána pedig még ennél is leírhatatlanabbakat.

(Közben volt a comming out, ráadásul pofátlanul a BL-serleggel, és igen, ehhez hasonlóan néztem ki 20 évesen 16-nak, de még így sincs diákkedvezmény. Pedig még most is csak 17-nek néznének. Nagyobb képekért ide, ide, ide és ide kattinthatsz, bár az én fejem pont elég volt így kicsibe.)

A lényeg, hogy a stadionba mindenképp el kell látogatni, elvégre azért vagy ott, ha Liverpool Kazahsztánban lenne (a közvetlen környék mondjuk ott is lehetne), akkor is elmennél oda, és pont a stadiont hagynád ki a 15 font miatt? Remélem, hogy ezt a mondatot hülyeség volt leírnom.

Jegyinformációt a nyári időpont miatt nem tudok sajnos mondani, remélem mások majd kipótolnak, ez a hátránya a nyáron utazásnak, bár így egy hosszúgatya-pulcsi-esernyő kombináció elég volt a helyi nyár viszonyaihoz. Júliusban ott ilyenkor ilyen az idő.

A város a nagy betűs Lényegen kívül egyébként egy takaros kis angol város, a hegyről lefelé menő, egymásba torkolló bevásárlóutcákkal (ahol a boltok egyébként 5-kor meglepetésszerűen simán bezárnak), számomra csúnya, és még rondábban öltözött férfiakkal és nőkkel (ilyenkor értékeli igazán az ember a magyar lányokat) pár idegenül ható görög stílusú épülettel, és egy gyönyörű, hosszú, fehér mészkőből kirakott tengerfolyóparttal, de ocsmány kilátással, ugyanis a Birkenhead előtt horgonyzó kompok és óriáshajók nem szép látvány mögötte a 21. századi tengeri kikötővel. Az kikötőben az Albert Dock számomra nagy csalódás volt egyébként, pár 17. századi hajón kívül se látnivaló, se élet nincs a világörökség részeként nyilvántartott kis öbölben, körbe lehet sétálni, és ennyi. Érdemes lehet viszont elmenni a Museum of Liverpoolba, vagy az U-Boot múzeumba Birkenheadben (előbbi ingyenes, míg a Beatles-múzeum nagyon drága), meg még biztos egy rakás más helyre, amit majd ti megmondtok, de én a legjobban ezek kihagyását sajnáltam, de hát ment a vonat Dublinba. Illetve egy ilyen HÉV-metró kombináció ment, ami fut egy hurkot a belváros alatt, majd a Mersey Tunnel után a felszínen ágazik 5 felé, biztos kirándulni is lehet arra, elég jó a közlekedés a környéken, de erről nincsenek mélyebb tapasztalataim.

És a végére a plusz egy extra információ: alvásra ne számítson senki Liverpoolban, még ha meg is tehetné. Bár folyton szürke az ég, ami elég álmosító, ugyanakkor sirályok ezrei élnek a városban 0-24-es károgás mellett, én például elég jó alvó vagyok, de reggel 7-nél nem bírtam tovább. A galambok sem a kedvenc állataim, de a sirályokat még Csehovnál is jobban meg tudta utáltatni velem a valódi találkozás gyönyöre.

A bónusz fun fact: a kikötőtől délnek csatangolva megtaláltuk az Echo Arénát, és egyszerűen fogalmam se volt, hogy az ott mit keres. Elsőre leginkább hokicsarnoknak tűnt, de mint itthon kiderült, az az Everton Tigers -> Mersey Tigers nevű kosárcsapat otthona, 12 ezres lelátóval. Nem hittem volna, hogy más sport is megfér a városban, épp ezért rettentő tájidegen egyébként az egész, nem csoda, hogy előtte soha nem hallottam róla.

_______________________________________

Tudom, kicsit bő lére eresztettem a beszámolóm, de úgy éreztem, hogy ha már egy posztba belefér a sok élmény, akkor már jó vagyok, szóval most már marad. Bárkitől elfogadok akár még hosszabb beszámolót is, de ha lehet, törekedjünk a hiánypótlásra, illetve a szállás/étkezés/meccsnézés szenthármasság részletezésére, mert az ilyen hiányok pótlására van ez az egész. Mint mondtam, minden amit küldtök, azt felhasználhatónak tekintem, de alapvetően össze fogom vágni a beszámolóitokat poszttá, posztokká, ez még a pályaművek számától függ.

És természetesen köszönjük, ha írtok.