Ez volt a védelem

Mivel Mkhitaryan/Mkhita Ryan -> Mhitarjan sagája a Dortmund hathatós részvételévek köszönhetően egy csapásra véget ért, és így nem kell többé az ő beilleszthetőségén agyalnunk a többiekkel, így végre jut elég kapacitás, hogy egy kicsit még az egyre távolabbinak tűnő előző szezonba nézzünk, és pótoljuk pótoljam a hiányosságaim. Guthmate már vagy három hete megtette ezt a középpályával, úgyhogy tényleg nagyon érett már, hogy a csapat hátát megírjam. Ez volt a védelem:

Előrebocsájtom, hogy a védelem összegzése alatt itt nem a csapat védekezését fogom nézni, hanem a játékosok különálló teljesítményét, illetve a védelmi sor összteljesítményét (+Reina), így például Lucas vagy Allen szerepére itt nem fogok kitérni.

Rodgers Kennytől a PL egyik legjobb védelmét örökölte, szól a mantra – az egyszerűség kedvéért most csak PL-es statisztikákat idézve – amely összesen 40 gólt kapott, ez 1,05 gól/meccses, vagy 85,5 perc/gólos mutatóvá alakítható, és bár tavaly nyáron üvöltve kiáltottunk balbunkóra egy bárkiért (Büttnert például 5 millió fontért vette meg a United a Vitesse-től), de végül egy az egyben maradtunk azzal a hátvédsorral, amivel egy évvel azelőtt is gazdálkodhattunk: Johnson, Kelly, Flanagan, Carragher, Skrtel, Agger, Coates, Enrique Wisdom, Robinson. Darabra mondjuk megvoltunk, egészen más kérdés, hogy a 10 védőnkből maximum 5-ben bízunk meg, de szezon közben ez a szám volt nulla is. Igen, még Agger is kihagyott néha.

A védők kérdése elől kifarolva kezdjük Reinával. Már a tavalyi összefoglalóban is meg lett dorgálva, gringow az egyik legzseniálisabb posztját írta neki októberben, és szerintem nincs olyan, aki meglepődne azon, hogy kapust is kerestünk most nyáron. Nem találtam megbízható összevetést, hogy nagyjából hány pont úszott el rajta – egyedül kapus esetében van értelme ilyenről beszélni, szép poszt ez, csak nagyon hálátlan -, de könnyen eszembe jut a City elleni idegenbeli 2-2, vagy pár szívbaj, mint a  Zenit elleni. Hogy mindezt közkedvelt módon statisztikákkal is megtámogassam, macca segedelmével:

Pepe védések/lövések számának aránya – köszönet Roly H-nak, lemaradt elsőre.

Ami a számokból talán a legnyilvánvalóbb: hiába menti meg sokszor a seggünket Pepe, Mignolet leigazolása létszükséglet volt, én pedig személy szerint is nagyon örültem neki, már tavaly augusztusban kinéztem magunknak a belga-hollandon (4-2 lett egy védelmek nélküli meccsen).

Arról nem is beszélve, hogy mi van, ha Jones-szal állunk ki? Alapvetően rettegés, noha nem nagyon szolgált rá ebben a szezonban. Összesen 13 meccset játszott, ezeken 17 gólt kapott (megdobja ezt pl. az 5-3-as Young Boys, és az 1-3-as Swansea-s Ligakupa), összességében 1,3 gólt kapott meccsenként egy egész reprezentatív ellenfélsorral szemben, második számú kapustól ez egy jó teljesítmény. Bevillan viszont az Everton ellen szögletből kapott gól őszről, és pár képkocka Kenny dicstelen tavaszáról, úgyhogy végeredményként maradjunk annyiban, hogy kellett ide Mignolet.

Aki nem olvasta volna McAllister posztját Minyonról, és amiatt háborogna, hogy ‘Lám, neki csak 1,4-es a p/g-je, mi a fenének igazoltuk le?!’, az kattintson ide.

A védőknél is a könnyebb végét fogom meg először: Coates, Wisdom, Robinson, Flanagan, Kelly.

Coatest teljes felszereltségében a szezonban gyakorlatilag csak a Coutinho-s videóban láttuk, pedig a Soccerway.com tanulsága szerint 232 játékperce volt a PL-ben, de ha magamtól kellett volna visszaemlékeznem minderre, egyetlen emlékképet sem tudtam volna előhalászni az agyamból. A legnagyobb kérdés vele kapcsolatban, hogy mi az úristennek tartogatjuk. 22 évesen persze még elkoptathat 2-3 szezon a padunkon (idén 26-szor nézhette a nulladik sorból a meccset), de mindenki jobban járna egy másodosztályba való kölcsönadással. A tapasztalaton túl talán némi formát is magára szedhetne, és kiléphetne a spanyolajkúak liverpooli idegenvezetőjének szerepéből. A teljesítményét értékelni egyébként nem nagyon tudnám, a tavalyi posztban megadott ‘bíztató’ minősítést ‘lehet még valaki’-re rontom azzal a megjegyzéssel, hogy nem szégyen ez, hisz fele annyit játszott a bajnokságban, mint egy évvel korábban. [Guthmate a piszkozatot olvasva jegyezte meg, hogy egy Championshipes kölcsön egyáltalán nem biztos, hogy segítene rajta, mert a stílus nagyon, de nagyon messze van attól, amit mi szeretnénk látni, ő inkább egy PL-es kölcsönadást támogatna. Annyiban vitatkozom vele, hogy a belső védőknél talán a leginkább mindegy, hogy milyen stílust játszik a csapat, de egyébként igazat is tudok adni, hogy egy kölcsönadás egyáltalán nem biztos, hogy megoldja a problémáinkat, kölcsönből az első csapatba robbanni nem nagyon sikerült senkinek mostanság, talán egyedül Shelvey-nek.]

Wisdom esetében ugyan kicsit meglepő az 1400 játékperc amihez a szezonban jutott, de ha visszaemlékszünk, ősszel ő stabil kezdő volt amíg Rodgersnek nem sikerült életet lehelni Enriquébe, és Johnson balozott. (Na meg az ő szerepeltetése kellett ahhoz is, hogy Enrique a józan ész határait átlépve szélsőként szerepeljen, és lőjön gólt a Wigan ellen.) Összességében kifejezetten pozitív véleményt zárok le magamban róla, és bár nem egyszer volt túl magas neki a játék szintje (mint United ellen idegenben), 19 évesen kifejezetten jól ellátta egy jobboldali szélső védő feladatát, ha megtanul egy óriáshangyányival hatékonyabban támadni, ő lehet az új, sérülésmentes Kelly.

Szerencsétlen valódi Kelly-vel meg nem nagyon tudok mihez kezdeni, egy remek védő Aurelio-testbe zárva. Idén a tavalyi önmagát is alulmúlva egészen szeptember 23-áig volt bevethető. LudasMatt majd kijavít, de ACL-je volt, azaz a síp- és combcsontot középen összekötő szalagja szakadt el, a magát vizuális típusnak vallók (a világon mindenki vizuális típus) itt nézegethetik az anatómiáját.

Idénre remélhetőleg lelkileg őt kapjuk vissza, csak egy teljesen másik testben, az edzésről jövő képek alapján tényleg teljesen kicserélt karosszériát kapott a következő szezonra:

Flanagan eddigi pályafutása egy egynyári sláger ívét futja be (szóljon a fejemben 2003-ból a Chihuahua DJ BoBotól). 2011 tavaszán volt egy azóta hihetetlennek tűnő meccs, a City elleni 3-0-ás győzelem, mikor egy csapásra férfiak ezrei szerették meg Flanagant és Carrollt, a két nagy lehetőséget, aztán így két évvel később látjuk is, mekkora lehetőségek voltak. (Mondjuk Carroll benne van a londoni top11-ben. Torres? Ba? Giroud? Podolski? Nem, Carroll! Muhahaha. – az Útwenger Facebookján találtam.) Flano Mansfield elleni 11 percét, és egy darab Anzsi elleni meccsét nem szívesen értékelném ki, a pár elkapott momentum alapján oka van annak, hogy nem játszik, ahogy Coatesnél is, a kérdés nála is csak az: miért nem kölcsönben játszik valahol? Legalább egyiküket nyugodtan el lehetne engedni.

Az alig játszók közül egyedül Robinson maradt még ki, aki a Wolverhamptonnal tavaszi kölcsönben esett ki a Championshipből, csak neki van akkora szerencséje, hogy ennek ellenére PL-es maradhat, nem úgy Kevin Doyle, akit egyébként igazán kimenthetne már egy gyengébb PL-csapat. Nálunk két Ligakupás meccset, egy EL-selejtezőt és egy EL-meccset játszott összesen, egy semlegesen pozitív tapasztalat róla, hogy nem emlékszem semmire se tőle. A Wolvesban viszont kezdő volt végig, szolgáltasson ez megnyugvásul.

Karácsonyi jótékonysági akció. Via NSO)

A nagyágyú közül kezdjük Johnsonnal és Enriquével, mert bár két merőben eltérő játékosról van szó, idén szépen lemásolták egymást: 2 gól az idényben, és a képességeikhez képest nem egyszer harmatos védőmunka, legyen mondjuk mindkettejüknek egy szép kövér hármas. A már feljebb linkelt tavalyi poszt egyik mondata annyira maradandó volt, hogy csak egy egészen picit kell változtatni rajta:

„Johnson meglehetősen semmilyen éven van túl, voltak jó megmozdulásai (Chelsea ellen), de úgy egészében véve semmi kiemelkedőt nem tett.”

Ha a Chelseat West Hamre cserélem, akkor meg is vagyok az ő jellemzésével, és ugyanezzel a mondattal Enriquét is el lehet intézni, csak akkor a Wigan lesz a behelyettesítendő csapat neve. Persze elég lusta módszer egy séma alapján jellemezni mindenkit, de erre a szezonunkra egyedül Coutinho és Suárez esetében nem működne a következő:

[játékos neve] -nak/-nek meglehetősen semmilyen/átlagos éve volt, voltak jó meccsei, például a [csapat neve] ellen, de összességében nem teljesített kiemelkedően.

Visszatérve az eredeti témánkhoz, ha sorrendet kéne mondanom, én Johnsont látnám gyengébbnek Enriquével szemben, bár ebben közrejátszik, hogy Johnson soha nem játssza azt a posztot, ami neki a legjobban megfelel. Johnson szíve szerint leginkább wingback lenne, ami a 3 belső védős védelmek esetében jelenti az oldalvonalat felszántó futóbolondot, de mivel Angliában mindenki 4 védős szisztémát használja, így fullback a csapaton belül betöltött szerepe. (Én is kevertem ezt sokáig, de a Kazinczy SE hiánypótlása után már nem fog megtörténni.) Johnson hiányosságai pont az ilyen kényszerszerep miatt ennyire szembeötlőek, de ez egyáltalán nem nagy újdonság, ez senkit nem érhetett meglepetésként a szezon közben. A tavalyi szezonhoz képest nálam mégis gyengébben teljesített idén, ezt elsősorban Kelly, mint az egyetlen ésszerű alternatíva/konkurencia korai kidőlésére, illetve Enrique helyrepofozásáig bal oldalon szerepeltetésre vezetném vissza. Egyszerűen elfáradt a szezon végére.
Mellékes megjegyzés, hogy az oldalváltás egyáltalán nem hülyeség nála, mert egy számára még mindig kicsit idegen poszton tudatosabban játszik, nem tud ösztönösen wingbackké alakulni, ahogy jobbon teszi túl sokszor.

Enrique viszont idén megnyugtatott, bár ezzel lehet egyedül vagyok. A tavaly tavaszi összezuhanása után mindenki csak egy Konchesky-méretű lyukat látott a helyén, így a nyár nagy kérdése volt, hogy Rodgers mit tud kezdeni vele (meg Hendoval, Downinggal és Carroll-lal). És kifejezetten sokat tudott. Igaz, hogy október közepéig dolgozott vele a színfalak mögött, de a meccs helyett munkával töltött, 2 hónappal megnyúlt felkészülése végére részben visszakaptuk azt, akit 2011 nyarán vettünk: egy erős, labdabiztos Enriquét, akinek a szezonban a legemlékezetesebb megmozdulása a Newcastle elleni gólpassz volt, és nem valami őrült kihagyás, mint tavaly tavasszal. Persze örülnék, ha igazolnánk egy értelmes tartalékot neki, és nem csak kinevelésben gondolkodnánk örökké a védőposztokon, de nem az ő posztja a legégetőbb hiányposzt, ez pedig önmagában is komoly előrelépés 2012 tavaszához képest. Az ő esetében egyébként még érdekes donnelly egyik régi posztja, bár ennyi idő távlatából önmagában is jókat lehet mosolyogni gyakorlatilag mindegyiken, de olyan ez a jóslás, mint az igazolások; ha a fele bejön, már jók vagyunk.

A Transfermarkt szerint a 6 millió fontért vett Enrique 12,5-et ér most. Tudom, sokan nem tartják mértékadónak az oldalt, de mégis, ki gondolta volna ezt egy évvel korábban.

Meg nem magyarázott okból Aggerrel folytatom a sort, akit a halál unalmassága miatt imádok. Ő a legértékesebb védőnk, Carra visszavonulása után már tényleg minden szempontból, ugyanakkor tényleg halál unalmas ő története. 2006-ban idejött a Brøndby-ből (-ból?), és egy továbbfejlesztett Hyypiä-ként már itt is marad. Imádom, ha valami ilyen unalmas.

És én ezért rohadtul tisztelem. Sokkal nagyobb játékos ő annál, hogy az elmúlt 3 év Liverpooljában játsszon, vinni akarta a City, a Barcelona, és nem, ő itt maradt, itt is marad majd, és ha minden jól megy, itt fog visszavonulni ahogy Riise és Kuyt is tervezte (most kollektíven két könnycseppet elmorzsolunk). A szezonját nézve pedig mindent elmond, hogy a védelemben már megint ő lett az év játékosa (a whoscored.com-nál Johnson, ezt nem teljesen értem), bár meg kell jegyezni, hogy a tavalyi szezon hiba nélkül lehozott mérlegét idén messze nem tudta hozni. Főleg ősszel voltak még komoly bizonytalanságai, szerintem a WBA ellen is meg tudta volna oldani jobban a szituációt (habár Bale-szintű műesésről beszélünk), de a védelem visszaesésének ő csak áldozata volt, nem okozója. A taktikai változások, és Allen sokszor felesleges szerepeltetése (a direktebb stílusra való váltás után szerintem már nem volt indokolt őt pályán tartani) miatt a középpályán kevésbé megszűrt támadások futottak át [guthmate kiegészítése: főleg amikor Lucas is sérült volt], ezzel nagyobb nyomást kifejtve főleg a belső védőinkre, és bár Agger viselte ezt a legjobban – tekintve, hogy ő a legjobb védőnk -, nyilván nem tudta hozni a tavalyi számokat. De ő így is csak felfelé húzta az átlagot.

A probléma Skrtellel illetve Carrával volt. Skrtel esetében sajnos be kell látnunk, hogy a tavalyi szezonja nem a nagy magára találás, hanem inkább csak egy kiugró éve volt, és a rendszerváltásnak ő volt a legnagyobb áldozata, a szezon közbeni leváltása számomra a mai napig nem indokolt, egyszerűen nem értem, miért döntött Rodgers Carra mellett féltávnál, hogy így Skrtel értékelésénél is csak egy fél szezon tudjunk nézni. A témában a kedvencem Scouser leírása a City elleni meccs után, de a tavalyi és a mostani szezon összehasonlítására az egész féléves periódusra működik az allegória:

„Martin Skrtel évek óta dolgozott a cégnél. Megbíztak benne, nem véletlenül lett a biztonsági rendszerek főfelügyelője. Ma azonban úgy érezte, mintha belépése óta nem aludt volna. Szemei leragadtak, szívverése lelassult. Aztán feje hanyatlani kezdett, le, le, egyenesen a nagy piros önmegsemmisítő gomb irányába. És Skrtel a zuhanás közben rájött, mint tesz, illetve mit készül tenni, de az idő már csak a felismerésre volt elég, közbelépésre nem. Mintha kívülről szemlélné magát, látta, ahogy feje nekicsapódik a gombnak. Szerencse, hogy a gomb nem volt bekötve: még 36 hét hátravolt az építkezés befejezéséig.” – Nagylelkűek voltunk, bevezető.

Nem volt 36 hete, Rodgers január közepétől egyszerűen lecserélte Carrára. Hogy mindezt mennyire okozta a gyenge teljesítmény, a személyes konfliktusok, vagy egyszerűen Carra mítosza, én abba már nem szeretnék belemenni, a saját véleményem, hogy a csere megléphető volt, csak épp utólag egyáltalán nem jól indokolható, a legfőbb védőmutatókban, mint a kicselezettségek, az interceptionök, a szerelések, a tisztázások és a blokkok számámban mind jobb volt Skrtel, ráadásul elvesztettünk az egyik erősségünket a támadószögleteknél. Velem szembeni ellenérvként felvetődik, hogy Carrával kevesebb gólt kaptunk meccsenként, illetve, hogy az irányítási képességek nyilván Carra javára billentik a mérleget, de én a bekapott gólok számát inkább a meccsek fokozódó tét nélküliségére fogom (sokszor az ellenfélnek még nálunk is semlegesebb volt, hogy mi lesz a meccs vége), az irányítási képességekben szerintem már nincs akkora hatalmas különbség, ha Agger és Reina ugyanúgy pályán vannak.

Ami Skrteltől egy gyenge évnek nevezünk jobb objektív mutatókkal, az Carrától  viszont már erősnek mondható, noha a nosztalgia szele elég erős már ennél a kijelentésnél. Objektíven Carrának egyáltalán nem volt már jó éve, ha ahhoz viszonyítjuk mit tudott ő, illetve, hogy a trónkövetelők mit tudnának, a búcsú ideje legkésőbb most jött el, hiába próbálgatta meggyőzni Rodgers, ezt neki is tudnia kellett (na meg akkor már volt egy szép szerződése is a Sky-jal). Carra úgy búcsúzott, ahogy a nagy öregnek el kell mennie: kicsit megtörten, kopottan, a régi csillogását már elvesztve, de az utolsó meccsén is nyomot hagyva, hogy örökké emlékezzenek rá. Hát ha még be is megy az a kapufa… de Hyypiä fejesét is blokkolták anno.

Ha összegeznem kéne a fent leírtakat, egy tavalyihoz képest romló összképet festenék fel. Enrique kivételével mindenki rontott az előző szezonhoz képest, de az igazán érdekes, hogy ez leginkább csak benyomás maradt, mert tényszerűen nem történt olyan sok változás. Kennyvel 40 gólt kaptunk a bajnokságban, Rodgers-szel 43-at, a clean sheet-eket pedig már Rodgers Liverpoolja nyeri 16-12-re. Bevallom, engem meglepett, hogy alig valamivel kaptunk több gólt, mint tavaly, és ha még hozzávesszük, hogy emellett 47-ről 71-re növeltük a lőtt gólok számát, akkor nehéz lenne tagadni a csapat fejlődését. A védelem pedig összességében nem romlott le, hanem stagnált, és ez tipikusan egy olyan eset, amikor a megérzéseink félrevittek volna.

Ennek pedig a legfőbb okai, hogy az egyéni hibák száma volt hatalmas. Az itt kattintásra nagyra növő ábrán egy radiális diagramban látszik, hogy az egyéni hibák terén teljesítettünk mélyen tudás alatt, és a 36 hibából 10 esetben ebből gólt is kaptunk. (Nagyon jó az EPL Indexes cikk, ahonnan a kép is van.) Hogy mit lehet ezzel kezdeni? Nekünk így kívülről nyilván semmit, de nézzük meg a cikkben is említett Arsenal-os példát, hogy mennyire mentális ez az egész kérdés, ugyanis nagyon. Az Arsenal összesen 39 hibát követett el a szezonban, de a Bayern elleni győztes visszavágó után 10 meccsen keresztül összesen kettőt, pedig előtte volt olyan is, hogy egy meccsen négy ilyen ki nem kényszerítettjük is volt. Aztán utolsó két hónapban nem is győzte le őket senki, és évek óta a legjobb tavaszukat futották az évek óta leggyengébb keretükkel. Na ennyire mentális kérdés ez az egész hibázgatás, és ez egy olyan feladat, amivel Rodgersnek mindenképpen foglalkoznia kell, bár alapvetően nem is ő, hanem az eredmények kergethetnék egy pozitív öngerjesztő spirálba a csapatot. Mondjuk egy jó győzelem a United ellen augusztus 31-én.

És ha már augusztus 31.: Bár a védelem összesítve nem teljesített számottevően rosszabbul, mint egy évvel korábban, ez az állapot nem hiszem, hogy tartósan fenntartható érdemi igazolás nélkül. Carra kiesésével 6-7 emberünk maradt 4 posztra egy cirka 50 meccses szezonra, Kelly várható kieséseivel inkább még ennél is kevesebb, és az egy kisebb csoda, hogy eddig erre nem fáztunk rá. Kellene legalább egy játékost venni, aki érdemi erősítést tud nyújtani leginkább a szélső hátvéd posztján. A szélső hátvéd nem hiányposzt nálunk, de a szélső hátvéd pótlására képes hátvéd posztja igen, oda pedig egészen kis befektetéssel is találhatnánk valakit, de persze egy belső oszlopnak is örülnénk, csak oda az akadémiáról könnyebben találunk utánpótlást.

Ez volt a védelem.

(A képeket a hivatalos honlapról, az eplindex.com-ról, a live4liverpool.com-ról szedtem.)