We all dream of a team of Carraghers – nagyon béta poszt

Vagy legalábbis we all dreamt. Őszintén szólva nagyon nem akartam én írni sem ezt a beharangot, sem az összefoglalót, mert hülye kis pisisnek érzem magam ahhoz, hogy Carra személye, és úgy en bloc pályafutása előtt én emlékezzek meg. Nekem az első, igazolható emlékeim vannak ’96-ból, neki meg egy FA Youth Cupja, meg az első profi szerződése. Hát ki vagyok én, hogy értelmesen össze tudnám foglalni az ő pályafutását? Nyilvánvalóan senki. Ennek megfelelően nem ez lesz, csak ilyen kamu beharang, mert a QPR szezonvégi formája annyi említést sem ér, mint a szerkesztőségünk teljesítménye (már nagyon szégyenlem magam, hogy heti két posztunk van összesen, hiába tudom, hogy mindenki mennyire leterhelt az életben.) Annyit még hozzátennék bevezetőek, hogy egy jó, olvasmányos vendégposztot ezer örömmel fogadunk, aki érez magában energiát, a Fonat Facebookján kezdjen velünk levelezésbe.

Szóval itt a szezon vége, egyetlen sörmeccs, egy hatalmas élőkép, és talán pár könnycsepp választ el minket attól, hogy lezárjuk ezt a [ízlés szerint a megfelelő jelző helye] szezont, és egyben szegényebbek legyünk egy legendával. Ez az a pont a posztban, amikor el kéne kezdenem sorolni mindazt, ami miatt ő Mr. Liverpool, de sokéves személyes tapasztalat és benyomás nélkül csak egy nagy rakás adat lenne, amiből kiderül, hogy a bajnokságon kívül mindent nyert már. De ez itt egy blog, ahol nem kell lehozni a mai napon megjelenő újságokban egy összeizzadt cikket, hogy ki mennyire király, így – bár elég rondán jön ki – de inkább várunk azzal, hogy Carra miért is a Liverpool legendája. Olyan ez most mint a hittan bárkinek, vagy a fizika egy magyar-töri szakos lánynak; egyszerűen elhisszük, hogy ez van, és kész. Mi persze majd bizonyítani is fogunk, csak én tényleg kevés vagyok hozzá. Fogjátok még olvasni párszor a posztban, de ezer bocsánat érte.

Namármost. Mivel nem tudok érdemben a meccsről beszélni – bocsánat érte megint csak -, indokolatlanul nagy mennyiségű képpel vagy dalszöveggel (Songbook) pedig nem vagyok hajlandó összeszórni a posztot, így most eseményreklámozás jön. De előbb egy ritkább videó.

Carra itt épp majd’ 10 éves gólcsendjét töri meg 2006 decemberében, de a videó azért is került bele a posztba, mert megláttam a neveket, akik a gól után ráugráltak. Mondhatjuk, hogy régen minden jobb volt, de akkor azt is hozzá kell tennünk, hogy bizony Carra is sokkal jobb volt régen, és abszolút indokolt a játékosként való visszavonulása.

Na szóval, az esemény. Viszonylag sok posztban szerepelt, hogy megyünk közös meccsnézésre, jöjjön mindenki, na ennek lesz egy újabb kiadása holnap, csak minden egy kicsit nagyobb lesz. Tavalyelőtt, az akkor még külsős Gringow indította el a kis hógolyóját az első közös meccsnézéssel az Arsenal ellen, ami a kupamenetelésnek hála lavinává lett az itt kommentelgető Madass segítségével, és az FA-döntőt már 60-an néztük. Ezek után jött létre egy Facebook-csoport, ami a meccsnézéseket hivatott szervezni, és ennek keretei közt a szezonban 40-szer szenvedtünk/örömködtünk együtt, többször más kommunákkal együtt (Útwenger, Lion Rampant, Newcastle) ma pedig az 41. következik.

Tudom, korábban is írhattunk volna, hogy egy kis finálét tartunk, de mivel kábé 60 főben van maximalizálva a hely befogadóképessége, és már most tartunk 42+21 talános résztvevőnél, így a Fonatra, mint a legtöbbekhez eljutó fórumunkra csak az utolsó pillanatban rakjuk ki, nem szeretnénk, ha valaki eljönne, de a pince bejárata előtt ragadna a Ráday utca mellett. Szóval, aki még át tudja szervezni a napját, az jöjjön velünk a Malátába (itt néztük tavaly a döntőket is), fizetős streamről, kivetítőn, 50-60-an együtt búcsúztatni Carrát? Hát van ennél jobb? Nincs.

Illetve lenne, ha lenne egy értelmes poszt szegény Carra búcsúmeccse előtt, épp ezért mindenkit sarkallnék arra, hogy kattintson át egy normális Jamie Carragher Story-ra (ahonnan a nyitókép is van), nézegessen tribute-videókat, vagy interjúkat, mert ez az ő nagy napja, az ő történelme előtti standing ovation napja. Nekem pedig marad mára a halmozott bocsánatkérés, délután 5-től pedig mindaz, hogy ezt a szemem alá dörgöljétek. Gyertek.

Ezt a képet pedig Robbie_Fowler hiányolta, és milyen igaza volt.

Egyébként a QPR-ral játszunk, ha ez bárkit is érdekelne.