Kötelező három pont?

A héten a Kérdezz-Felelekkel már hangoltunk a kalapácsosok elleni meccsre, de azért a szokásos beharangozó sem maradhat el. A múlt heti Aston Villa elleni, nem túl meggyőző játékkal elért győzelem után a legérdekesebb kérdésnek az tűnik, hogy a Rodgers-éra első évében, mikor még bőven a játékrendszerének a betanulásánál tartunk – amiben hibák még szép számmal akadnak, így inkonzisztens játékot és eredményeket láthatunk a srácoktól hétről-hétre -, akkor egy hazai West Ham elleni meccs kötelező három pontnak számít vagy sem?

Első ránézésre több okot találok arra, hogy az első megoldás felé húzzak. Hiszen a West Ham igazi Big Foot Big Sam-csapatként, a kényelmes középmezőnybeli pozícióból, megnyugtató hat pontos távolságból nézi a kiesés elleni küzdelmet, így velük találkozva nem kell tartani a kiesés elől menekülők extra győzni akarásától, sőt nem túlzom el, ha azt mondom nem esnének kétségbe, ha üres kézzel távoznának az Anfieldről. Az is megnyugtató a meccs előtt, hogy a vendégek az idei szezonban kifejezetten jószívűek, hiszen három pontot három alkalommal, míg egy pontot csak két alkalommal raboltak a hazai csapatoktól. Az idei szezonban az Anfield ugyan összességében nem lett a kívánt bevehetetlen erőd, ahova félelemmel jönnek az ellenfelek, de az elmúlt hat hazai meccsből ötöt hoztunk és csak a West Brom elleni meccset buktuk, így kijelenthető, hogy jó úton haladunk felé. A tabella második felében szereplő csapatok ellen továbbra is jól teljesítünk: 16 alkalomból 10-szer sikerült behúzni a győzelmet 3 döntetlen és 3 vereség mellett. Így szokatlan módon, de kijelenthető, hogy elég jó arányban húzzuk be a kötelező meccseket.

Óvatosságra ad okot viszont, hogy az idegenbeli találkozót is csak nehezen, a vége felé szerzett Joe Cole és Shelvey-góllal sikerült megfordítani (ezt a meccset a mai napig nem értem). További aggodalomra ad okot, hogy a WHU rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amelyekkel a csapat idén nehezen birkózik meg, hiszen mint minden Big Sam-csapat: fizikálisak, jók a fejpárbajokban, jók a rögzített szituációkban, jók a széleken és rendelkeznek jó erős befejező csatárokkal. Mint látszik győzelmük alátámasztására komoly érveket kicsit nehezebb találni, ha meg komolytalanokat akarok találni, akkor elég a lenti képre tekinteni…

A meccs kapcsán a már oly sokszor emlegetett kép várható, hogy a Liverpoolnál lesz többet a labda és az ellenfél kontrákra fog berendezkedni. Ez most is igaz, hiszen a West Ham szeret a védelemből hosszú labdákat játszani vagy a centernek, vagy valamelyik szélsőnek, valamint szeretnek szélről beadni. Ezek a passztípusok mindig magukban hordozzák a pontatlanság veszélyét, így a labdabirtoklást biztos a mieink nyerik. Ennek a játéknak megfelelően a West Ham várhatóan a 4-2-3-1 védekező taktikával fog felállni. Mélyen húzzák meg a védelmi vonalat, a védelem előtt két védekező középpályással, valamint a széleken védekezni is tudó szélsőkkel. Holnap is arra lehet számítani, hogy a szélekről és hosszú indításokkal fognak a legtöbbet próbálkozni. A West Hamnek több gyengesége van, ami a mi malmunkra hajthatja a vizet: nem jók a labdatartásban, nem jó a helyzetkihasználásuk, rosszul védekeznek a kontrák, távoli lövések, valamint a technikás játékosok ellen. Ezekből látszik, hogy Rodgersnek két lehetősége is van a mieink játékát és taktikáját illetően. Egy: gyakoroltathatja az elmúlt időszakban többször látott direktebb, kontrázósabb 4-2-3-1 taktikát Sturridge-dzsal (de rosszul néz ez így ki) a támadások fókuszában (erre a felállásra ráfér még a gyakorlás). Hiszen a későbbiek során jól jöhet még egész meccsekre is, de akár meccs közbeni váltásként is, ha van egy jól begyakorolt tartalék tervünk. Ezzel jól meg is lepnénk az ellenfelet. Kettő: megpróbálhatjuk az alap 4-3-3-s taktikánkat játszani, uralni a meccset, a labdát és a középpályát. A támadóink kreativitását kihasználva sok helyzetet kialakítani. Ez utóbbi a valószínűbb, ami el is dönti a meccs előtti egyetlen kérdést a kezdőt illetően, hogy a kiváló formában játszó Henderson maradjon a kezdőben, vagy térjen vissza az elmúlt pár meccsen gyengébben teljesítő Sturridge. Így a várható kezdő: Reina – Johnson, Carragher, Agger, Enrique – Lucas, Gerrard, Henderson – Downing, Suárez, Coutinho. Nem valószínű, de megnéznék, egy olyan kezdőt, ahol a Suárez, Sturridge, Coutinho támadó trió lép pályára. Ezen a meccsen bele is férhet, ugyanis jó eséllyel fogjuk annyira dominálni a meccset, hogy az említett trió védekezésbeli gyengeségei ne jöjjenek elő a mérkőzés folyamán. A meccsen szokás szerint az lesz a legfőbb döntő tényező, hogy a mieink (=Suárez) milyen helyzetkihasználós napot fognak ki, ha jót, kiütés is lehet a vége, ha nagyon rosszat, akkor beleszaladhatunk a késbe.

Összességében sok meggyőző érv hozható fel amellett, hogy meg fogjuk nyerni a holnapi meccset. Kötelező győzelemnek hívni – az idei kiszámíthatatlan szezonunkban – erős arrogancia lenne. Közös meccsnézés szokás szerint lesz. Remélem a karmánál nem rontottam el a meccset és nem engem fognak szidni 90 percen keresztül a résztvevők.