Tékozló fiaink
A fagyos januárban felforrósodott fiatal vs. tapasztalt átigazolás-politikai vita hevében joggal érezhetjük azt a fejünkben átsuhanó gondolatot, miszerint a játékosok, az edző és a tulajdonosok nem látják a fától az erdőt. A bizonyított, korban lévő sztárok és a nagy potenciállal rendelkező, törvényesen éppen csak inni tudó srácok mellett ugyanis megfeledkeznek azokról a harcedzett ex-vörös veteránokról, akiknek máig a Liverpoolért dobog a szíve és viszont, és akiket diszkont áron vásárolhatnának vissza azért, hogy azonnal Gary McAllister a négyzetennyi hatást mérhessenek a klubra. Cikkünkben összegyűjtöttük azt az öt játékost, akit a legszívesebben látnánk kifutni a pályára február 1-től. Újra. Együtt.
Philipp Degen
Az őt leigazoló Benítez szavaival élve „an offensive player with great energy and a winning mentality”. Tény, hogy a 2008-ban hangyapénisznyin múló, ismételt BL-döntőbe jutást követő hetek azért a játékosért kiáltottak, aki le tudja venni a terhet a berobbant Torres és a feljebb tolva veszélyes góllövővé vált Gerrard vállairól, és harmadik támadási opcióként rengeti az ellenfelek védelmét. Bemutatkozó idényében Degen bizonyította is győztes mentalitását mindkét Ligakupa meccsen amin pályára lépett, elérvén azt, hogy egy évvel később méltánytalanul rakja ki a csapatból az igazi tehetségeket felfedezni ismerten képtelen Roy Hodgson. A svájci válogatott ásza az Angliából való távozását követően persze megmutatta az életnek, hogy milyen fából faragták és többet ér a karrierje egy fél karton Toblerone-nál. Remek formáját mi sem bizonyítja obban, hogy nemrég újra gólt szerzett egy tétmeccsen hat és fél év után az FC Baselben, mégpedig egy otthoni kupameccsen, amiből a nem túl komplex gondolkodású szurkolók is kiköveztethetik, hogy nálunk is ontaná a találatokat az Európa Ligában és az FA Kupában, ezúttal Suarez és Sturridge vállairól terheket levéve. Hiba lenne nem visszahozni.
Andrea Dossena
Közismert tény, hogy a balhátvéd poszt a jelenlegi egyik, ha nem a leggyengébb láncszem a Liverpool FC-ben. Az általában csak kényszermegoldásként odaterelt jobbhátvédeinket és full backjeinket is megnyugtatná a gondolat, ha balra pillantva biztos bástyát látnának, José Enrique pedig önfeledten lökdösődhetne feljebb a szezonban kifejlesztett erőszélső pozíciójában. A szép emlékű Andrea Dossena minden problémát megoldana ott, ráadásként pedig a Manchester United és Real Madrid alázások záloga is visszaérkezne a Mersey partjára, melyből előbbi mindig az egyik legédesebb érzés a szurkolók számára, utóbbi pedig az idei madridi történéseket elnézve akár szeptembertől újra aktuális lehet az Európa Ligában. Dossena ráadásul minden bizonnyal könnyen igazolható volna azt követően, hogy a Napoli az eddigi ottani igyekezeteit egy kölcsönbe zavarással jutalmazta tavaly nyáron abba a Palermoba, ahol azóta egy meccsen sikerült pályára kerülnie. Persze ennek mi csak örülhetünk, hiszen így kipihenten és sérülésektől mentesen térhet vissza hozzánk. Hiba lenne nem visszahozni.
Paul Konchesky
Arra az esetre, ha a balhátvéd hiányt valami miatt mégsem tudnánk Dossenával orvosolni, van egy minőségi B terv is. Olyannyira minőségi, hogy jobb, ha inkább AA tervnek hívjuk, akárcsak az elektronikus zenei bakelitkiadványokon szokták az erős hátoldali zenéket. A Konchesky-re elköltött 4 millió font egyértelműen az elmúlt időszak legjobban hasznosított összege volt a menedzsment részéről. 2010 őszén valószínűleg a legtöbb tv-s lassításon részt vevő Liverpool játékos volt, amint az ellenfelek csatárai mögött egy-két ütemmel lemaradva fújtat és vetődik a bekapott gólokat megelőző másodpercekben. De ez is csak annak köszönhetően, hogy Hodgson nem tudta belőle kihozni a legjobbat, ahogy Degenből sem. Egy restart jót tenne neki és a csapatnak, ráadásul az utóbbi időben folyamatosan játszik is a másodosztályban, így a meccsformájára nem lehetne panasz. Hiba volna nem visszahozni.
Andriy Voronin
Voronin annyira egyértelmű szereplője ennek a listának, hogy esetében nem is érezzük szükségesnek azt, hogy bizonygassuk visszatérésének fontosságát. Az ukrán amatőrpornó castingokon mára elvárást teremtett lófarok jelenleg a Fortuna Düsseldorfban tengeti kölcsönévét, hivatalosan pedig a Dinamo Moszkva játékosa. Eddigi kilenc düsseldorfi meccsén nulla gólt rúgott, ami mutatja, hogy az ő igazi helye nem Németországban, hanem Angliában van. Utolsó találatát tavaly májusban szerezte a válogatottban egy Észtország elleni barátságos meccsen, így látszik, hogy a tavasz végére szereti tartogatni a legjobb formáját, akkorra, amikor arra a legnagyobb szükség van. A PL Top 4 vele nem álom volna, hanem az unalmas valóság maga. Hiba lenne nem visszahozni.
Christian Poulsen
A félreértett hentes. Visszagondolva nagyon mardos a lelkiismeret-furdalás azért, mert nem tudtuk értékelni, ahogyan Poulsen egyszerre pótolta Xabi Alonsót, mentorálta az elit vkp-vá érő Lucast és még magas színvonalon is játszott. A klub iránt mutatott elkötelezettségét és emberi nívóját mutatja, hogy Dalglish érkezésekor gálánsan átengedte a helyét Jay Spearingnek, majd Franciaországba vitte tehetségét, síró liverpooli nők tízezreit maga mögött hagyva. Jelenleg az Ajaxban hentel, annál a csapatnál, amelyiknél tudjuk, hogy van az a pénz, amiért bármelyik játékos elhappolható. Poulsen esetében nem is lenne ez a pénz olyan sok valószínűleg. Hiba volna nem visszahozni.