Feltüzelve

Egyszerűen imádom ezt a párosítást. Imádom, hogy évente kétszer, néha háromszor van egy nap, amikor van egy meccs, ami minden mást elhomályosít. Lehet egy napon az Arsenal-City-vel, felőlem akár a Classiconak hívott Oscar-gálát is lehet egy időben tartani a meccsel, számomra nem kérdés, hogy melyik a nap legfontosabb eseménye, hogy melyik egy igazi klasszikus. Ez csak a Liverpool – United következő fejezete lehet.

A meccsre való rákészülést nem egyszer kezdte már akaratomon kívül a tudatalattaim egy álom formájában. Nem mondanám, hogy nedves álmok voltak ezek, de például ébredtem már arra, hogy a védelem optimális összeállításán gondolkodok, de sikerült már arra is kelnem, hogy erővel fejeltem le az ágyam melletti falat egy Gerrard-bomba által kiváltott gólörömömben.

Mivel már a virtuális világ által beszippantott generáció tagja vagyok, így minden, így egy ilyen fejverős felkelés után is reflex-szerűen, még félálomban nyomom be a gépet, kattintok a böngészőm ikonjára, és nyitom meg az elsődleges közösségi oldalt. A felkelés és a közösségi modul betöltése közti másfél percem a nap hasznos munkával tölthető része, ez az a minimális idő a napban, amikor még nem gondolok a meccsre, amikor még bármire használható lennék. De ettől a ponttól elvesztem.

Viszonylag sok Liverpool-szurkoló ismerősöm van, és nem számít, hogy 6-kor vagy 9-kor kelek, az adott nap bármely órájában az üzenőfal ugyanúgy tele van méretes youtube-linkekkel, melynek címében hívogatóan fehérlik az az egy szó, amit mindennél könnyebben szúrok ki egy szöveggel teli oldalon: L I V E R P O O L. Persze a címekben áll még valami Manchester, meg promo felirat is, na meg még dátumozni is szokták őket, de az egérrel előbb találok a play gombra, mint, hogy ezeket elolvassam. Az első play megnyomását követően körülbelül 2-3 perc alatt pattan ki a szemem, szökik fel a pulzusom 100 fölé, és kezdek rápörögni a meccsre. Ha ma reggel, ti, kedves Fonat-olvasók még megmentettétek magatok attól a kíntól, hogy teljesen rápörögjetek a csak órák múlva kezdődő meccsre, akkor ez csak idáig tartott, mert kétlem, hogy bárki ne nézné meg a videókat, ha már a posztot megnyitotta.

A videók közt felbukkanó motívumok kapcsán jogosan merülhetnek fel a kérdések, hogy miért nem foglalkozok bővebben Suárezzel és Evrával, Ferguson valamely nyilatkozatával, na meg, hogy mi az isten van Webb-bel? Gondoltam rá, hogy szépen kiszőrözzem a kérdéseket, aztán rájöttem, hogy ezek tökéletesen irreleváns kérdések. A Suárez-Evra ügyet már csak a média táplálja, folytatása már szeptemberben sem volt, Fergie nyilatkozatai nekünk sose voltak fontosak, de RvP halálközeli élménye óta sok más csapat szurkolóiban is megkérdőjeleződött, hogy az ennyire eltorzult vélemények mennyire számítanak. Webb egy kicsit más tészta, de nagy figyelmet azért ő sem érdemel.

A meccset összesen három tényező befolyásolja, a Liverpool, a United, és a bírói hármas, de ebből csak az első kettővel érdemes a meccs előtt foglalkozni. Liverpool-szurkolóként persze pont annyi bizalmat táplálok én is a Webb&Co. felé, mint egy átlagos tüntető diák Hoffmann Rózsa újító elképzeléseinek irányába, de ha lesz valami, bőven ráérünk a meccs után kitárgyalni a dolgokat. Előre felesleges ezen a témán pattogni, inkább folytassuk a videózást, az ilyen zenés-képes-kétperces beharang-videóktól lehet a legjobban felvenni a meccs ritmusát, meg egy kis nosztalgiázás sem árthat meg.

S persze bűn lenne kihagyni az pár hete egyszer már elsütött poént, az idetévedő trollokat is – jó házigazdához híven – meg kell etetni valamivel:

Sir Alex Ferguson (Richard találata ebben az NST-posztban)

Mivel egy túlzottan pozitív poszt esetére egy fenyítést helyeztek szurkolótársaim kilátásba, így a meccs kimenetelével kapcsolatban nem vagyok hajlandó bármiféle tippelésbe bocsátkozni, maradjunk annyiban, hogy van esélyünk. A formánkat nézve, a szeptemberi meccsünket nézve, és en bloc a párosítás történetét nézve ki merem jelenteni, hogy ez a Liverpool ezt a United-et meg tudja verni az Old Trafford-on is. Az, hogy ez ma következik-e be, vagy várnunk kell vele még egy darabig, azt a közös meccsnézésen a Magyarban majd kiderítjük.

Végezetül pedig egy szolgálati közlemény; mindenki, aki eljön a meccsnézésre, vendégem egy szép kövér, feketén csillogó Negrora, már csak az íze kedvéért is. Már csak ezért is megéri eljönni.