Főpróba az évnyitón
Tisztességes angliai évforduló lévén pörögnek az események a Premier League-ben, alig örömködtük ki magunkat a szezon első unalmas Liverpool győzelme felett, máris itt a következő erőpróba a Sunderland ellen. Az erőpróba kicsit főpróba is, ezzel a meccsel ugyanis letelik a szerencsés sorsolású etapunk, egy szempillantás múlva pedig elkezdjük arcba kapni a nagyágyúkat. Fontos ugyanakkor, hogyan is sül el az a szempillantás január 2-án az Anfielden.
Jó szintfelmérője volt a Liverpoolnak az elmúlt néhány hét, meg tudtuk nézni, hogyan teljesít a csapat amikor folyamatosan esélyesként lép pályára. A hat meccsből elért négy győzelem tükrözi a fejlődést, az Aston Villa fiaskón kívül teljesen rendben volt az eredménysor, főleg amiatt, hogy ki tudtuk ölni alatta az őszre jellemző „szép döntetlenjeinket”. 2012 végén elmaradtak a nagy mezőnyfölényben játszott, olykor nagyon szépen, de még annál is eredménytelenebbül lehozott ikszek, és hozni tudtuk a győzelmeket szerencsefaktor nélkül is. Mindez remek, hiszen egy-két rossz meccs ide vagy oda, a konzisztencia régóta probléma a Mersey pirosabbik partján, és ha már a kiscsapatokat elkezdjük magabiztosan megverni, jóval előrébb vagyunk annál, ahonnét nyáron elindultunk. Az egyik utálatos szép döntetlenünk az éppen érkező Sunderland ellen volt szeptemberben, ahol a második félidei erős nyomás és elegendő helyzet ellenére is csak egy Suarez egyenlítő gólra futotta, így hagyva ott két megszolgált pontot a pályán azon a szombatot is. A Sunderland hasonló cipőben jár mostanság mint mi, eléggé kiismerhetetlenül játszanak hétről hétre, az eredményeikre rápillantva megállapítható, hogy az ellenfél erősségétől és formájától függetlenül mindegyik meccsük háromesélyes. Egy Manchester City – Tottenham kombón vannak túl éppen, amiből az elsőt hozták is otthon. Idegenben viszont nem túl pengék, mindössze kétszer tudtak nyerni az idényben, ami jó előjel számunkra az Anfield Road-i látogatásuk előtt.
Ami a liverpooli kezdőt illeti, José Enrique kiesése okozza a legnagyobb fejtörést, ahogy fogja is még egy darabig. Bármennyire is kezdjük megkedvelni a magára találó Downingot, a Rodgers fejébe valami miatt befészkelt bal hátvédségét nem erőltetnénk, főleg mivel ha a kiloit összeadjuk az ez esetben előtte játszó Sterling kiloival, és a kettő összegéből kijön egy gyenge közepes Stoke City-i hentes, na az már több mint riasztó. Ilyen fizikálisan gyenge széllel minden másodperc életveszély a Premier League-ben. Johnson baloldalra való áttételét tartjuk a legvalószínűbbnek, a jobbon pedig Wisdom térhet vissza a kezdőbe a dán-szlovák tetoválószalon mellé. A középpályán jó volna egy támadó felfogású formációt látni, ami vagy Lucas vagy Joe Allen kezdését takarja, Jordan Henderson pedig megérdemel egy futást a volt csapata ellen, korrekten játszik mostanában. Gerrardot a QPR ellen meglepően hátra húzta a középpályán az edzői stáb, nehéz elképzelni, hogy mindez nem egy egyszeri próbálkozás volt és Stevie ott is fog ragadni. Van amúgy egy Nuri Sahin nevű játékosunk, akinek a neve nem egy Photoshop trükk nyomán szerepel a névsorban, és akinek az a legjobb posztja ahol Gerrard játszott vasárnap, ha már nagyon keresünk egy mély CM-et. Sahint ha más nem egy búcsúmeccsre jó lenne látni, mielőtt – akár pár hét múlva – lelép. Érdekes sakkozás lehet ma este a védősorban és a középpályán, üdvözítő volna megtalálni a jelen állás szerinti legerősebb tizenegyet a masszív januárunk főpróbáján. Meg persze nyerni is üdvözítő volna.
