Higgadt felpillantás
Szombat délután az az Aston Villa látogat Liverpoolba, amely finoman szólva is látott szebb napokat, ráadásul egy olyan Liverpoolhoz, amely éppen egész szép napokat él. Tippmixen fix egyest javasolnánk mindenkinek, és csak remélni tudjuk, hogy Gerrardéknak sem jut eszébe más forgatókönyv.
Vannak olyan időszakok az ember életében, például a munkahelyén, amikor egy kudarcos, önbizalom romboló etap után szkeptikussá válik a saját sikerességét illetően és leszegett fejjel gürizik naphosszat. Így telnek a hetek, hónapok, míg egyszer csak felpillant és észreveszi, hogy kezd beérni a kemény munkája, jönnek az eredmények és meglepően közel kerültek az egyéni célok is – örülni viszont nem tud mindennek, mivel még mindig a kudarcokkal teli időszak mardossa belülről, és ahhoz viszonyít. Ilyesmi cipőben jár mostanában a Liverpool is. A gyenge szezonkezdés és az ellenlábasok rosszmájú szurkálódásai következtében nagyon hamar magunkra húztuk az ironikus, pesszimista szemüveget, amelyen keresztül hétvégéről hétvégére egy csetlő-botló csapatot ülünk le nézni úgy, hogy a tabellára már rá se akarunk nézni azzal a szemüveggel, mivel elkeserít amit ott látunk. És itt jön a meglepetés. Ha a nyáron valaki azt mondja, hogy a tinikkel kitömött Rodgers csapat amellett, hogy megnyeri az Európa Liga csoportját, négy pontra lesz a Premier League-ben december közepén a negyedik helytől úgy, hogy az évforduló környéki könnyű sorsolásának következtében még akár fel is jöhet arra… Szóval ha valaki ezt mondja, akkor igen elégedettek lettünk volna. Most viszont nem tudunk annyira elégedettek lenni, visszatart az erő amit az év eleji betlik húztak körénk. Mindez nem is baj, inkább haladjunk tovább leszegett fejjel és húzzuk be továbbra is a kis arányú, de megérdemelt győzelmeinket, aztán nemsokára az önbizalmunk is vissza fog térni.
A soron következő, Aston Villa elleni otthoni meccsünkön már-már nyugtalanítóan nekünk áll a zászló. Ez a Villa már nem az a Villa, amit az előző évtizedben a zseniális Martin O’Neill épített fel és tett rettegetté Anglia szerte. Az a Villa eladta a jó játékosait (plusz nekünk Stewart Downingot), elmarta az edzőt, majd belelökte magát egy olyan negatív spirálba, aminek a jelenlegi pontján tizenhetedikek úgy, hogy idegenben meccsenként 2,5 kaput eltaláló lövésük van, 17,1 lövést engednek az ellenfeleknek és mindössze 4 gólt szereztek a Villa Parktól távol. Előbbi a legrosszabb a Premier League-ben, ha pedig hozzátesszük azt, hogy a liverpooli védelem mostanában elég jól muzsikál és csak magának tud gólt lőni – igaz egy félidő alatt akár kettőt is -, akkor eljutunk oda, hogy nem nagyon látjuk magunk előtt az Aston Villát gólt szerezni holnap az Anfielden. Ami a mi eredményességünket illeti, kétségkívül segíteni fog rajta az eltiltásából visszatérő, végre valahára kicsit pihenő Suarez újboli bevetése, ahogy Sterlingék is ügyesen kavargathatnak majd a fejjel jó, de elég lassú és behemót bordó-kék védelemben. Lucas uralja a környezetét a visszatérése óta, ahogy Joe Allen is lassan elkezdhet visszaszokni az eredeti helyéhez a nyögvenyelős védekező középpályás számüzetéséből. Jó alkalom lehet ez kettejük számára, hogy megmutassák, miért is bízik annyira a tandemükben Brendan Rodgers.
Mindenképpen csalódás lenne nem nyerni holnap az Anfielden, és nem folytatni a felzárkózást. Az Aston Villa papíron remek partner ehhez, a valóságban pedig majd elválik, hogyan és főleg milyen eredményesen tud játszani a Liverpool úgy, hogy ismét esélyesként lép pályára. Ami biztos, hogy most nincsen semmi okunk arra, hogy pesszimisták legyünk.
