Ez egy igen-igen kemény, kemény világ…

Az alábbi szépen megfogalmazott kommentre a szerdai meccs után akadtam. A szerzője Mihail Vladimirov, a tomkinstimes egy állandó szerzője, általában a mérkőzések taktikai elemzését végzi. Tőle szokatlanul, ez egy erős pátosszal megírt hozzászólás, néhol szerintem az indokoltnál sötétebbre festett színekkel ecsetelve a jelenlegi helyzetünket. Lehet számos ellenérvet is sorakoztatni a benne foglaltakkal szemben (6 hónap után ez még korai, a Barca van Gaal idején 1998-ban nagyjából itt tartott, nem ennyire végletes a helyzet, nem maradunk le örökre, stb.), de nagyon szép megfogalmazása olyan aggodalmaknak, amely az elmúlt években minden Liverpool szurkolót kisebb-nagyobb mértékben osztott. (A kép forrása: liverpoolfc.com)

„Végülis a modern futballban csak az eredmény számít.

Lehet olyan terved, ami szállítja az eredményeket vagy lehetsz pusztán eredményes is. Ha olyan projekted van, ami nem hozza az eredményeket, nagyon gyorsan szenvedni fogsz, tekintet nélkül arra, hogy a terved papíron milyen jó és hosszú távon mennyire nagyszerű jövőt ígér.

A modern futballban nem lehet jövőd jelen híján. Ahhoz, hogy legyen jövőd, elég erősnek kell lenned minden pillanatban, hogy lépésről lépésre elérd a kívánt jövőt. A modern futballban egy klub sem engedheti meg magának az a luxust, főleg egy olyan – mint a Liverpool -, amelyik a világ legjobbjai közé akar tartozni, hogy leírja a jelent, mondván, hogy a jövőben minden jobb lesz. Nincs garancia, nem számít, milyen jól mutat minden papíron. Ez az, amiért a modern futballban a legfontosabb a jelen. Persze, lehet tervezni a jövőt, ám nem lehet, és nem is szabad, a jelen kárára tenni mindezt.

A lemaradás kockázata olyan nagy, hogy nincs értelme ezzel játszani. A modern futballban nemhogy hónapok, de hetek, sőt, néha napok alatt történik minden, a lemaradás, a szétesés veszélye nagyobb, mint 10 éve volt, és sokkal nagyobb, mint huszonéve. Mindenki a botlásodra vár és azonnal elpusztítanak. Nincs ha, de, várjunk csak egy kicsit, és hasonlók. Abban a pillanatban, ahogy hibázol, kivégeznek. Még inkább így van ez, ha te a „nagyfiúk” egyike vagy, akkor mindenki boldogan szúr le, és húz belőle hasznot.

Rideg tárgyilagossággal nézve, panaszkodhatunk a bírókra, a szerencsére, a kapufákra, a labdabirtoklási statokra, és így tovább, de ha nem jönnek az eredmények, a klub szenvedni fog, és nagyon gyorsan lemarad. Nincs megbocsátás, csak mert jobbak a statjaink, a bírók ellenünk fújnak, meg hasonlók. Kivégeznek és otthagynak a kutyáknak, akik felfalnak. Rajtunk áll, hogy küzdjünk – és tényleg igazán harcolni kell – és megmutassuk, hogy megvan mindenünk, ami a legjobbak közé sorol bennünket. Ha nem harcolunk, gyorsan elmerülünk a középszerben, és senki sem kegyelmez nekünk.

Talán nem fair, nem jó ez a megfogalmazás abból a szempontból, ahogy mi, Liverpool-szurkolók gondolkodni szoktunk a fociról, és amit ez klub képvisel. De nem mi vagyunk az egyetlen klub a világon, és meg kell értenünk, hogy hol is tartunk valójában. Nem számít, hogy szeretjük vagy sem, a valóság nem fog megváltozni miattunk. Vagy változunk és alkalmazkodunk, hogy fejlődjünk, vagy hamarosan lemaradunk. A szép futballfilozófia, a nagyszerű Akadémia, az ígéretes tehetségek és a pénzügyi stabilitás semmit sem számít, ha nincsenek eredményeink.

Ott fejezem be, ahol kezdtem: a modern futball az eredményekről szól. Minden egyéb másodlagos. Ez nem jelenti azt, hogy ocsmány focit kell játszani vagy tehetségtelen fiatalokat kell alkalmazni. Ahogy írtam, lehetnek úgy is eredményeink, ha van egy tervünk, hogy miként érjük el. De jobb, ha csak eredményeink vannak, mintha csak terveink. A terveknek arról kell szólniuk, hogy hogyan leszünk eredményesek most, és hogyan építjük fokozatosan a jövőt, és nem arról, hogy jövőt építünk jelenbeli eredmények nélkül. Kivéve persze, ha nem egy megbízható, kedves középcsapat akarunk lenni.

Panaszkodhatunk, sikoltozhatunk emiatt, de ezen még az FFP (Financial Fair Play) sem változtat. Sőt, az FFP ezt csak felerősíti, hiszen eredmények nélkül nincs bevétel sem, bevétel nélkül pedig nincs pénz játékosvásárlásra, amivel jobbá, sikeresebbé lehet tenni a csapatot, amivel pedig még több bevételt lehet elérni – és ez így megy tovább, és tovább. Eredmények nélkül nem vagyunk versenyképesek, és ez a középszerűség kezdete.

Befejezésül pedig: abban hiszek, hogy egy olyan filozófiára van szükségünk, ami most is eredményeket hoz, és amire fokozatosan felépíthetjük a jövőt. Nincs szükségünk olyan filozófiára, ami jobb jövőt ígér, ám a jelenben nem eredményes. Még nem látjuk, hogy Rodgers filozófiája alkalmas-e az előbbire vagy csak az utóbbira képes. A gond az, hogy pillanatnyilag gyengék az eredményeink, minden pozitív jel és statisztika ellenére. És a modern futballban csak ez számít. Rodgersnek saját maga és klub miatt is meg kell mutatnia, hogy képes túlélni a modern futballban. Különben őt és a klubot is felfalja a valóság, anélkül, hogy bárki is megkönyörülne rajtuk.”