Forduló kocka

Akár még a teljes optimizmus jegyében is meg lehetne írni ezt a beharangozót a vasárnap délutáni Swansea meccsre, hiszen mikor máskor lépnénk át rajtuk ha nem ebben az időszakban, amikor is Suarez ontja a gólokat, José Enrique újjászületett, a fiataljaink felnőttek a feladathoz, és több mint két hónapja veretlenek vagyunk a bajnokságban. Meg lehetne, már amennyiben nem lenne ott az a fránya Swansea City elleni Ligakupa meccs a képben ami bepiszkítja az imént leírt, amúgy is hurráoptimista idillt, mivel egész egyszerűen akkor ők léptek át a Liverpoolon. Kérdés, hogy Rodgers tud-e még egyszer annyira tanácstalan lenni volt csapata ellen? Hogy Joe Allen tud-e még egyszer annyira enerváltan játszani, mint akkor, volt csapata ellen? Hogy az egész csapat, mármint a Liverpool lehet-e még egyszer annyira fegyvertelen egy intelligensen focizó, ha kell szervezetten védekező, ha kell jól kontrázó ellenféllel szemben, mint akkor?

Az általános válasz ezekre a kérdésekre természetesen a nem, így félni sem kell annyira a Swansea-tól, bár tartani minden joggal lehet tőlük. Rodgers az elmúlt hetekben láthatóan lemondott az átfogó tiki-takáról, miután vélhetően felismerte, hogy ezzel a játékosállománnyal lehetetlen azt kivitelezni amit nyáron elgondolt. Helyette egy, a területet jobban átadó, viszont feljebb tolt védekezésű és agresszívebben letámadó Liverpoolt láthatunk, melyben a labdaszerzések után terheltebbé válnak a szélsők. Szó se róla stabilabb így az összkép az év elejihez képest, amikor leszegett fejjel egymásnak futottak a játékosok középen mivel nem értették a rendszert, viszont továbbra is égető probléma, hogy Suarezen kívül más képtelen betalálni a bajnokságban, de ez tényleg csak az erről szóló kötelező körös félmondat volt. Joe Allen elég forró topik lett mostanában a szurkolók körében, és sajnos negatív előjellel. Mindenekelőtt meggyőződésem, hogy a bajnokságban általában használt Allen-Gerrard-Sahin középpályás sor túl offenzív, így túl sok teher kerül Joe-ra, aki ráadásul a Lucas sérülés miatt poszton kívül is játszik jó ideje, és bár derekasan helytáll ott, a számok is mutatják, hogy romlott a teljesítménye. Igaz még mindig inkább a saját év eleji remekléséhez képest esett vissza közepesre, mintsem lefelé lóg már ki a mezőnyből, ezt is megmutatják a számot. Jobb alkalmat nem is találhatna az őt körülvevő kérdőjelek tisztázására, mint ezt a meccset, azonban a helyzet visszásan is elsülhet, hiszen ismerik őt a fehér oldalon, mint a rossz pénzt. Az biztos, hogy kulcsszereplő lesz.

Kulcsszereplő lesz, hiszen leginkább az ő feladata lesz majd a Michu – Dyer – Richards trió kibontakozásának az elfojtása, azé a triójé, ami ellenünk oly’ könnyedén és légiesen bontakozott ki októberben, hogy a British Airways mérnökei azóta is irigykedve figyelik őket. Várhatóan többet lesz most a labda a Swansea-nál, ami nem is probléma. Rodgers egy pont Michuék miatt visszább húzott védelemmel állhat fel a meccs elején, amely a tervek szerint annyiszor fogja elakasztani a támadásokat amennyiszer csak lehet, a Swansea pedig görcsössé nem válik saját pályáján. Ezt a fajta görcsöt tudták ránk húzni azon a Ligakupa meccsen az Anfielden, majd a lila halántékú befeszüléseink közepette lazán rúgtak három gólt. Ilyesmi lenne most is az optimális forgatókönyv, csak megfordult kockával. Dominálni nem fogunk a Swansea City felett idegenben, de okosabbak lehetünk náluk.

Published by gringow