Iránymutató döntetlen

Noha megszakadt az eddig is fura szerzet Liverpool győzelemsorozat a Chelsea ellen a bajnokságban, ezzel a döntetlennel a két csapat közti jelenlegi szintkülönbséget, meg úgy magát a meccset nézve elégedettek lehetünk. Megdolgoztunk érte, nem is játszottunk rosszul, valamint több mindenre választ is kaptunk ezen a megmérettetésen. A jó hír, hogy közelebb vagyunk a hogyan továbbhoz most, mint pár hete ilyenkor voltunk.

A Stamford Bridge-ről egy ponttal eljönni alapvetően jó dolog, ez fix. 57%-ban birtokolni a labdát a pályájukon is jó, Fernando Torrest teljes mértékben leradírozni pedig még jobb az ismert érzelmi oldal miatt. Két hibát leszámítva jól működött a védelem, az is fifty-fiftyre jött ki, hogy egy gólt kaptunk belőlük egy olyan Agger hibából, amihez foghatót ritkán látunk szerencsére. Suarez megint betalált, ráadásul Carragher gólpasszából. Újra van José Enriquénk, Joe Allenünk pedig még mindig van. Mielőtt viszont elmennénk az első kocsmába és pár sör-Unicum kör után gondolatban megnyernénk a bajnokságot, ébredjünk fel és vegyük ki a biliből a kezünket, majd nézzük meg nagy totálban, hogy mi az, aminek örülhetünk ennél a pontnál, és mi az aminek nem. Ez a meccs ugyanis remek iránymutató az eddigi szezon gyors összegzésére és a hogyan továbbra való ránézésre.

Lassan létrehozhatunk egy billentyűkombinációt is amiatt, hogy ne kelljen állandóan leírni: kizárólag Suarez képes gólt rúgni a Liverpoolban. Ha nem rúg, akkor nem rúgunk gólt, ha rúg, akkor egyet rúgunk, az meg vagy elég valamire, vagy nem. A többiek lábáról-fejéről néha bepattanhat a labda, de számolni nem lehet velük. Ez a formula leginkább egy döntetlenre elég, ami egyrészt valami, néha mosolygósabb, néha bosszúsabb valami, másrészt viszont majdnem semmi, mivel harmadannyit ér, mint a győzelem. Suso és Sterling – bármennyire is szeretjük őket – nem tudnak sokat hozzátenni a képlethez egyelőre, esetükben a játékperceikből jövő tapasztalatnak örülhetünk főleg. A középpályán a védekező feladatok szépen elosztásra kerültek, a hátrafelé nézni híresen nem szerető Gerrard is kiveszi a részét belőlük, az említett Joe Allen pedig egyértelműen a szezon legjobb igazolása eddig, és meglepő volna, ha májusban nem tudnánk leírni ugyanezt. A védelemmel sincs különösebb baj, az elmúlt másfél hónapban négy gólt kapott a Liverpool a bajnokságban, ez is rendben van. Viszont az a Suarez dolog ott elől nagyon nincs rendben, ezt tudjuk, látjuk, és kicsit már bele is nyugodtunk. Ennyivel vagyunk előbbre, hogy már nem is próbáljuk megfejteni a mostani problémákat, mert ezekkel a focistákkal bebizonyosodni látszik, hogy nem is lehet, így inkább alternatívákban gondolkozunk, főleg a következő Transfer Window-ban. Arról hamarosan egy külön poszttal jelentkezünk, hogyan és miképp kéne igazolni a télen.

Carra joggal röhöghet ki másokat, hiszen gólpasszt adott

A tegnapi meccs ugyanis megmutatta, hogy 3-5-2-ben életképtelenek vagyunk, ezekkel a támadókkal legalábbis. Az egész első félidő annak a taktikai félreértelmezésnek a jegyében telt, hogy Rodgers két csatárral akart nekimenni a Chelsea-nek, melynek végeredménye az lett, hogy egy csatárunk sem volt, helyettük José Enrique küszködött a balon derekasan, de nagyon magányosan. Középen ismét teljes volt az impotencia, Gerrard és Sahin előrefelé láthatatlan volt, Sterling pedig labdához sem nagyon ért. Ennek következtében helyzetünk sem volt az első félidőben, igaz a Chelsea-nek sem sok, elég gyenge estéjük volt. A szünetben aztán jól reagált az edző a helyzetre, és átrajzolta a csapatot a nagyok ellen bizonyítottan jobban működő 4-2-3-1-re. Rodgersben többedszerre kell megdicsérnünk azt, hogy gondolkozás nélkül beismeri a saját hibáit is ha kell, és nem erőlteti az elképzeléseit ha azok nem működnek. Kétségünk se legyen afelől, hogy ha Dalglish ül a padon tegnap, akkor minimum marad a 0-1 oda. A második negyvenötben már lettek helyzeteink és gólunk is ugye, némi szerencsével nyerhettünk volna a végén, viszont amellett, hogy nem lett volna megérdemelt, nem lennénk semmivel sem előbbre, csak két ajándékponttal. A védelmünk stabilizálódott, a középpálya Lucas nélkül is jól szűr, nincs már átjáróház és jóval kevesebb az idegesítő potya is, viszont elől nem tudunk egyről a kettőre jutni. Az utóbbi mondatnak köszönhető ez a rengeteg döntetlen. A rossz dolog, hogy a jelenlegi kerettel ezen nem tudunk változtatni, a jó dolog viszont, hogy a jelenlegi kerettel már nem is akarunk ezen változtatni. 2013. január 31-e fontos vizsganap lesz a Fenway Sports Group számára. Addig pedig még sok Suarez gól és Liverpool döntetlen van előttünk.

Most pedig még egyszer: Carragher gólpasszt adott.