Rodgers, takarodj! – Micsoda?!

Bizony, vannak olyan sajnálatra méltó szurkolótársaink, akik már most Brendan Rodgers lemondását követelik, a csapat eddig mutatott – mellesleg teljeséggel irreleváns – játéka alapján, vagy csak úgy, mert ők ilyenek. Magyarázat? Tájékozatlanság, zsémbesség, szektásság és fekete lyukat megszégyenítő sötétség, esetleg az amerikai tulajokkal szemben fennálló kibékíthetetlen ellentét. Ugyanazokkal a tulajokkal szemben, akiknek az első választása a posztra egyébként Kenny Dalglish volt. De most nem a tulajokkal, vagy a választásukkal foglalkozunk, hanem elhelyezzük a Vörös fonatot a Rodgers-rendszerben, a Rodgers-rendszert a futballuniverzumban, rodgersoutozó orkokat pedig egy távoli galaxisban.

Most tényleg türelmesnek kell lennünk, mert már régen állt ekkora átalakulás előtt a társaság. Általában úgy állítják össze egy csapat játékát, hogy az edző megpróbálja kihozni a lehető legjobbat a meglévő emberanyagból, és ehhez keres működő formációt és stílust. Esetünkben azonban egészen más a helyzet: Brendan Rodgers egy nagyon karakteres stílust képvisel, amelyet nem hajlandó feladni. Őt ennek tudatában szerződtették, vagyis azzal is tisztában kell lennie a klubvezetésnél is mindenkinek, hogy az előrelépés nem fog megtörténni egyik napról a másikra – és ezt nekünk is a szemünk előtt kell tartanunk, úgyhogy mindenki tűzzön ki egy ’TÜRELEM’ feliratú cetlit a fűrdőszobatükörre, és fogmosás közben minden alkalommal olvassa el amennyiszer csak lehet.

A keretünk ugyanis ebben a formában nem igazán alkalmas arra, amit Rodgers fog játszatni. Mivel hisz abban, hogy a játékosokat meg lehet tanítani új stílusban, számukra eddig ismeretlen rendszerben focizni, és abban, hogy az ehhez szükséges képességeket lehet fejleszteni (példa erre: Benítez érkezésekor pillanatok alatt labdabiztosabb lett a csapat, mint Houllier idejében), és mivel nyilvánvalóan nem néhány hónapra, és nem is egy évre kapta meg a bizalmat, valószínűleg nem is látja szükségesnek, hogy rögtön kiszórja a fél keretet. Pedig megtehetné, mert a védelem még rendben van, és a csatársor is használható 1-2 igazolással, viszont a középpályán ott van 58465564 olyan játékos, aki teljesen troll a tikitakához. Ebben a rendszerben viszont sokkal nagyobb a három középpályás vállaira nehezedő felelősség, mint bármely másik szisztémában.

Ha nincs három gyorsan mozgó, extrém gyorsan gondolkodó, pontosan passzoló, és rendkívül labdabiztos játékos a pálya közepén átlagon felüli mentális állóképességgel (akiknek nem utolsó sorban nincsenek kétségeik azzal kapcsolatban, amit csinálnak, hiszen ez egy olyan szisztéma, amelyhez végtelen türelem és elszántság kell), akkor megette a fene az egészet. Nekünk viszont pillanatnyilag nem nagyon van olyan játékosunk, aki megfelel az összes fent támasztott követelménynek. Néhányak játékát majd fel tudja gyorsítani Rodgers, néhányan közülük megértik majd, hogy mit szeretne az edző, és meg is tudják majd csinálni, de a legtöbbjük minden bizonnyal nem lesz képes alkalmazkodni. Hogy ki melyik csoportba kerül, az a következő szezon során dől majd el, és januárban, illetve jövő nyáron ez alapján lehet majd új, a rendszerhez illő játékosokat hozni.

Ebből ugye nyilvánvaló, hogy nem lehetnek komoly elvárásaink az előttünk álló szezonnal kapcsolatban. Ez most tesztidőszak lesz, legjobb esetben is csak a Rodgers-féle Liverpool béta verzióját fogjuk majd látni a szezon második felére, ugyanis néhány hét alatt nem lehet egy keretet átképezni egy számukra teljességgel idegen játékrendszerre. A nagy dobás, vagyis a visszatérés a legjobb négybe legkorábban jövőre jöhet, addig építkezés, fejlesztés és meló következik, esetleg egy Európa-liga meneteléssel megédesítve. A klubvezetés csakis ennek fényében nevezhetett ki egy fiatal, ilyen karakteres elképzelésekkel rendelkező edzőt, aki új játékot, igazi játékot ad a csapatnak. Játékot pedig nem lehet néhány hónap leforgása alatt olyan focistákba verni, akik karrierjük legnagyobb részében, ha nem is ugatták a focit, de teljesen más elképzelésük volt róla, mint amit Rodgers vall. Ez egy 100%-osan pozitív játékfelfogás, csak az építkezésről szól, a futball (taktikai értelemben vett) negatív oldalát a rangadókon sem alkalmazzuk majd. Csak a labdabirtoklás, és csak a támadásépítés, passz, passz, passz. Hasonló szintű türelmet igényel a játékosoktól, mint amire a szurkolóknak van most szükségük.

Nem vagyok Barcelona-imádó, de úgy tartom, hogy azzal, aki nem ismeri el, hogy ez a Barca-foci a legtöbb, amit valaha is kihoztak a játékból, nem érdemes fociról beszélgetni, mert egy letűnt korban él. Egy olyan korban, ahol a 4-4-2 az egyetlen igazi út, ahol a taktikai elmélkedés a fekete mágia, és a legjobb lenne minden ilyesmire vetemedőt elevenen elégetni. Ahol az a mérce, amit Angliában csinálnak, bárhogy is alakulnak a dolgok, ahol az angol válogatott mindig esélyesként megy az aktuálisan következő nagy tornára, bármilyenek is legyenek az erőviszonyok. Ahol Brendan Rodgerst egy tétmeccsel a háta mögött már elzavarják a bús picsába.

Természetesen, nem mondom, hogy ez a Barcelona-stílus az egyetlen út, nem is a kedvencem, de az tény, hogy jelenleg ez a csúcs, és ha valakit mintának állítunk magunk elé, akkor nem adhatjuk alá a legjobbnál. Akinek pedig nem tetszik, hogy a Liverpool törekvése az, hogy játékban a világ élvonalában legyen, és nincs türelme kivárni azt, amíg eléri a csapat, akinek minden tegnapra kell, de úgy, ahogyan tegnapelőtt csinálták, annak nem javaslom, hogy a Vörös fonatot olvassa az elkövetkező időszakban, mert mi hiszünk Brendan Rodgersben, és meg is adjuk neki a munkához szükséges időt.

Mert a Liverpool kiválasztott minket, mi pedig ennek szellemében a Liverpool Wayt követjük.