Bizonytalan londoni kiruccanás

Két hétnyi néma csend után 10 napnyi kőkemény harc vár a Liverpoolra: a Chelsea-City-Chelsea mérkőzések már csak azért is lesznek különösen izgalmasak, mert a nulla ponttól és kieséstől kezdve a hat pontig és továbbjutásig szinte minden kombinációt összehozhatunk. A Stamford Bridge-et tavaly egy 5-3-2-vel és Meireles góljával sokkoltuk, ma elég bizonytalanok vagyunk az eredményt illetően. Hajtás után esélyt latolgatunk.

Na az tényleg baromira égő, hogy a Chelsea-t még Hodgson is megverte, pedig az öreg egy asztalterítő kreativitásával és agyi kapacitásával próbálta ezt meg. Akkor az első félidőben szerzett két gól és a heroikus védekezés – Lucas MOTM teljesítményével és Reina reflexvédéseivel – elégnek bizonyult. Aztán jött a februári győzelem, ami sokkal többet jelentett három pontnál: a Liverpool aznap nem csak állította, be is bizonyította, hogy senki sem ér többet a klubnál. Torres elvesztése összezárta azokat a sorokat, amelyek szétzilálódtak Hodgson alatt. Ez volt az a pont, ahol nagyon is látványosan egymás szemébe nézett mindenki és felismerte, hogy az elmúlt évek királya nélkül, valamint az elbaltázott első félév után eljött a tabula rasa ideje.

Agger aznap több millió szurkoló nevében cselekedett

Nem tudom, mennyire várhatunk hasonló jelentőségű ugrást a mai mérkőzéstől, változtatnivaló azonban bőven akad: Downing, Henderson, a formáció kérdése, a kihagyott helyzetek tömkelege. Nem mehetünk el szó nélkül a tabella mellett sem: aki ma kikap, az komoly lemaradásba kerül a BL-indulásért folytatott versenyben. Egyszerűen túl szoros az első hét csapat küzdelme ahhoz, hogy megengedhessük magunknak a pontvesztés luxusát – a puszta számok alapján azonban két győzelemre van a legkisebb esély. Hogy mégis miben reménykedhetünk: leginkább az idei rangadók hektikusságában: az Arsenal 5-3-ra verte a Chelsea-t, de említhetjük a Six and the Cityt, vagy a United 8-2-es rombolását.

A sérülteket tekintve csupán egy, ám annál nagyobb névvel találkozhatunk: Steven Gerrard lassan már csak a klub kiadásai közt szerepel, annyit sérült. Nem elég, hogy csak a United ellen térhetett, most megint egy hónapot hagyhat ki. Kenny állandóan “brilliáns”-ként aposztrofálja StevieG rehabilitációs tempóját – talán egy pöppet jobban örülnénk, ha a pályán mutatott teljesítményéről mondana hasonlókat… Suarez pihentetésével ott lehet a kezdőben, sőt, Carragher is összelapátolta magát a nagy alkalomra.

A formációt illetően egyrészt nem lehet biztosat mondani, másrészt inkább csak kérésünk lenne Kenny irányába: csak ne 4-4-2! Könyörgünk! A Tottenham már megmutatta, hogy a hazai pályán is sebezhető – mit sebezhető, kicsinálható – formációt idegenben egy jobb csapat atomjaira szedi. A Spurs feltörölte velünk aznap a gyepet, egy ilyen londoni kaland elég volt. Olyan titkos vágyainkról, minthogy Henderson esetleg középpályás lehetne, már nem is merünk beszélni.

Az OPTA szerint csupán kilenc gól született a legutóbbi nyolc Stamford Bridge-i mérkőzésen – ha mindenképp jósolni kell, mi egy egygólos meccsre számítunk. A legtöbb gólhoz vezető hibát a Chelsea védői vétették, a Liverpool ellenben mindenkinél kevesebb kapura lövést engedett ellenfeleinek.

Torres és Meireles vajon ünnepelnék a góljukat? Egyáltalán fognak gólt lőni? Győzünk? Győzhetünk? Gyorsan kell gólt lőnünk? Vagy csak a 70. perc környékén? A Premier League idei eredményeit elnézve gőzünk nincs. Az erős kezdés idén többször bejött, de nem biztos, hogy képesek lennénk fenntartani jó játékunkat 60 percig. És ha a Chelsea magára talál, olyan kétségbeesett védekezést láthatunk majd a Liverpool részéről, mint a tavalyi 2-0 esetében a második félidőben, vagy a februári 1-0 alkalmával Meireles gólja után. De az is lehet, hogy szétkapjuk őket. Vagy ők minket. Vagy… nem is tudjuk.