Még pár millió fonttal több
Andy Carroll, 35 millió font. Egy igazolás, amelynél az összegett nem lett volna szabad nyilvánosságra hozni – egy igazolás, amelynél nem lehetett nem nyilvánosságra hozni az összeget. Andy Carroll első Merseyside-on töltött féléve során nem csak az óriási pénzhalom nyomta a vállát, hanem az ezzel járó elvárások is, amelyek persze az edzői stábot is befolyásolták. Kenny Dalglish a héten benyögte, hogy nagyon erőltették a lábadozó langaléta bemutatkozását, aminek köszönhetően teljesen egészségesen nem is láthattuk játszani a 2010/11-es szezon második felében. Most elmondjuk, hogy miért kell elfelejteni azt a 35 milliót, amitől a szurkolók egyelőre nem tudnak szabadulni, és elmondjuk, hogy miért lesz nekünk jó Andy Carroll, függetlenül attól, hogy hány gólt szerez majd Liverpool-mezben, illetve, hogy meddig húzódik majd el az adaptációja.
Elsőként essünk túl ezen a rohadt 35 millió fonton. Észben kell tartani, hogy itt nem az összespórolt zsebpénzünkről volt szó, amin megvettük méregdrágán azt a divatos cuccot, amelyet a következő sarkon 70%-os leértékelésnek köszönhetően a töredékéért megkaphattunk volna. Itt a nyaralás végén megmaradt valutát kellett elvernünk a duty freeben a gép felszállása előtt – amikor olyat is megvesz az ember, amire nem feltétlenül van szüksége, vagy szüksége van rá, csak nem nézi az árát, mert ki akarja szórni az aprót, úgy megkivánta és kit érdekel, mennyibe kerül, meg amúgy is mindjárt készíteni kell a beszállókártyát.
Ha ez a hasonlat kevés, akkor nézzük a tényeket: vettünk egy 22 éves, egyedülálló fizikai tulajdonságokkal rendelkező angol válogatott középcsatárt, aki 80 bajnokin 31 gólt szerzett a Newcastle Unitedben (PL + Championship). 10 millió font. A Newcastle-nek ennél viszont sokkal többet jelent, a szurkolók benne látják Shearer leendő utódját, a jövőbeli sikerek zálogát, nemrég aláírt szerződése 2015-ig szól. 20 millió font. Az átigazolási időszak utolsó napja van, mindenképpen kell szerezni még egy támadót, lehetőleg teljesen más típusút, mint Luis Suárez, így bővítve jelentősen a taktikai lehetőségeket. 30 millió font. Ja, hogy óriási összegre van kilátás, amit már nem tudtok kire elkölteni? Na, tessék még rápakolni azt az öt millert, és megegyeztünk!
Carrolltól nem várhatunk szezononként minden ráköltött millióért egy-egy gólt, sosem lesz olyan húzóember, amire az ára alapján asszociálna az ember, mégis nagyon fontos lesz a szerepe ebben a Liverpoolban.
Igaz, hogy mostanra már a játékoskeret is jelentősen kicserélődött, és hogy Kenny Dalglish még egy benítezi keretetből is egészen más felfogású csapatot állított volna ki, mint a spanyol, de Fernando Torres jelenléte, és a tökös, labdakihozatalban menő középpályások hiánya alapvetően határozta meg a játékunkat az utóbbi években. Torresnek terület kell, ahol legyorsulhatja a védő(ke)t, megcsinálhatja azt az egy cselt, amit tud, és bevághatja, tekerheti, nyesheti, perdítheti a labdát a hosszúba. Attól, hogy kiválóan fejel, még nem lesz alkalmas pozíciós játékra, ez gyönyörűen látszik a spanyol válogatottban leadott teljesítményén is: miközben Iniestáék folyamatosan buzizzák a labdát, nyolcvanötezerszer kényszerítőznek Xavival, Torres azt se tudja hova álljon a két középső védő, meg az eléjük behúzódó védekező középpályások gyűrűjében, két gólja, amelyeket az utóbbi két nagy tornán szerzett a válogatottban (mindkettő az EB-n, Svédország és Németország ellen) tipikus Torres-gól volt, amilyeneket a Poolban is lődözött, visszavette, elgurította, illetve volt helye, kiugratták és elperdítette.
Most viszont olyan csatárokra lesz szükségünk, akik a behúzódó védők között is jól érzik magukat, ugyanis Kenny csapata ebben a mezőnyben a meccsek túlnyomó többségén jelentős fölényben lesz labdabirtoklás tekintetében, (illetve legalábbis erre kellene törekednünk) ami egyben azt is jelenti, hogy leginkább az ellenfél térfelén fognak tartózkodni, az ellenfél védelme pedig saját tizenhatosán, vagy azon belül fog tömörülni. Benítez alatt elég gyakran tört bele a bicskánk ebbe a forgatókönyvbe. Most van egy Suárezünk, aki bármilyen védelmen képes átkígyózni, és van egy Carrollunk, aki bármilyen védelmet képes elnyomni és lefejelni, aki játéka, felépítése és elszántsága miatt sokkal jobban érzi magát ebben a koncertelsősoros, vagy kocsmaiverekedős szituációban – igaz, bemelegítés előtt lehet, hogy nem ártana bedobnia pár söcit. Az, hogy a rövid passzos játék mellett a ma már lenézett (és egy történelmi pillanatban az angol futball legmagasabb szintjén elképesztő statisztikai dilettantizmusnak köszönhetően hivatalosan is rögzült) felíveléses focit is tudjuk majd játszani, az egyáltalán nem baj. És az sem baj, ha az olyan, földhözragadt csapatok ellen, mint az Arsenal, ezt a focit erőltetjük, mert ez nem annyira ízlik nekik – olykor egyébként is érdemes más, bivalyerős középpályával rendelkező csapatok fedezetei fölött átrúgni a labdát, ha ott van egy hústorony, aki le tudja tenni Suáreznek.
Kommentek között már említettem a nem túl gyakran alkalmazott ütköző center szerepkörét, amelyet Carroll fog ellátni, és amelynek az a lényege, hogy amíg Andy verekszik a belső védőkkel, és lemeríti az aksijukat, addig a mozgékony támadóink úgy flikk-flakkoznak, ahogy akarnak. Ez egyébként akár angol, akár olasz típusú védők ellen jól működhet, mert az angol bekk mindig a labdát szeretné első szándékból megjátszani, azt pedig elég nehéz lesz a fölé magasodó Carroll mellett. Folyamatosan hiába fog felmenni fejelni, fizikailag kimerül, pszichikailag elfárad. Az olasz típusú hátvéd nem érdeklődik a labda iránt, ő csak megtámasztja, finoman meglőki, leütközi a centert, épp annyira, hogy az ne tudja zavartalanul végrehajtani a feladatát. Na most, kedves olasz hátvéd, próbáld meg ellökni Andy Carrollt. Sok szerencsét hozzá!
Persze ez még mindig nem elég, hiszen hogyan lehet kiadni 35 millió fontot (úgy tűnik, én sem tudok szabadulni ettől az összegtől) egy olyan játékosra, aki alapvetően nem tud focizni? Nos, neki nem is az a feladata (ahogyan Gerd Müllernek vagy Pippo Miónak sem kellett soha futballoznia, igaz Andy nem ilyen belapátoló középcsatár), viszont ha középen, 25 méteren belül a kapuval szemben veszi át a labdát, már ott is az óriási bomba, ahogyan a fejesek is fognak jönni előbb-utóbb, de azok nagyon fontos fejesek lesznek. Lesznek olyan meccsek, amikor jobbak vagyunk, nálunk van a labda, folyamatosan nyomunk, de az a rohadék gól nem akar jönni. Na, akkor majd José Enrique a 89. percben kétségbeesetten berúgja középre a labdát, ami Carroll fejéről bepattan, 1-0 ide, megvan a három pont, ennyi. Ilyen nem sokszor fordul majd elő, de azok nagyon fontos győzelmek lesznek.
Még El Niňóra visszatérve: Torres tragédiája, hogy ő tipikusan a kontrajátékot játszó csapat egyszemélyes támadósora. Hatékonysága pedig, ahogy öregszik, robbanékonysága visszaesésével drámai módon fog csökkenni, ha nem változik meg a játéka. Ha nem adaptálódik, ha nem tanul meg több támadós játékban hatékonyan focizni, nemhogy soha többé nem lesz olyan jó, mint amilyen a Liverpoolban volt, de soha nem lesz trófeagyőztes nagycsapat fontos játékosa sem. Ezzel egyben azt is elmondtam, hogy mi a véleményem az esélyeiről a PL-gólkirályi címre. Carroll mellé viszont fel tudunk még pakolni támadókat a pályára, feltehetünk egy Suárezt, aki eleve lubickol az ellenfél térfelén, és átfűzi magát komplett védelmeken, de mire lesz képes akkor, ha van előtte még egy tank is, aki kivesz két védőt a játékból, és ezzel radikálisan megkönnyíti a feladatát? Úgy gondolom, hogy nem azt kell számolnunk ebben a szezonban, hogy Carroll hány gólt szerez, hanem azt, hogy hány fontos, pontot vagy pontokat érő gól kerül majd a neve mellé, illetve hogy hány gólt szerez a többi támadónk, amíg ő is a pályán van.
És azt se felejtsük el, hogy milyen szar dolog egy Luis Suárez után bemutatkozni a Liverpoolban, aki rögtön az egyik első meccsén kötözte ki és erőszakolta félholtra a Manchester Unitedet, és lett egycsapásra a szurkolók kedvence – elvárások a plafonon, nyomás és stressz az új igazolásokon. Ez érvényes az összes új fiúra, főleg Adamre és Hendersonra. Türelem, nézzük, hogyan fejlődik a csapat, mert egy év alatt nagyon sok minden történt. Fél év konszolidáció után most kezdődik az igazi építkezés, amiben benne lehet néhány besülő igazolás is, de drukkoljunk minden új srácnak egyenként, hogy ne ő legyen az, aki besül.
