Gerrard is egy lehetőség

Nem ment el a kedvünk a blogolástól, ez most, ami belengi a Fonatot, nem más, mint a vihar előtti csönd. A bajnokság két hét múlva kezdődik, mi pedig egyelőre a Liverpool-Isztambul-Oslo háromszögben vagyunk, de nem vesztünk el, Andy Carroll viszont megborotválkozott, tehát azért történnek érdekes dolgok. Mivel úgy sosem a legjobb meccsről írni, hogy az ember még összefoglalót sem látott, ezért nem is fogom boncolgatni a Galatasaray elleni mérsékelten komoly fellépést, amelyre Kenny a fiatalokat vitte, hogy a nagyágyúk a Vålerenga ellen játszhassanak majd hétfőn. Nézzünk inkább valami mást!

Talán fura, hogy hétfőn már augusztus van, miközben az eddig látott meccsek alapján korai azt boncolgatni, hogy milyen felállásokkal próbálkozhat majd Kenny, azzal viszont mindenesetre meg kell barátkoznunk, hogy Gerrard karrierjének már egy olyan szakaszában jár, ahol sokkal magasabb a sérülés kockázata. Eddig sem kerülték el ezek a dolgok, de most már 31 éves, és ha az a célunk, hogy minden meccsen bevessük, amikor egészséges, akkor maximum félszezonos játékos lesz belőle. Kicsit máshogy kell már bánnunk vele, hiszen kora alapján még bőven játékoskarrierje virágkorát éli, de sérülékenysége miatt már kicsit úgy kell kezelni, mint egy harcban megfáradt veteránt, akit csak akkor küldünk csatába, ha az előtte álló sorok már felmorzsolódtak.

Kenny valószínűleg olyan középpályát próbál építeni, illetve kénytelen lesz olyat építeni a bajnoki hadjárathoz, amely Stevie_G nélkül is ütőképes hosszú távon, így ha egészséges, akkor is lehet majd pihentetni őt, és a kulcsmeccsekre tartogathatjuk testi épségét. A józan ész ezt diktálja, és erre utal az a szinte példa nélküli bevásárlás középpályásokból, amit ezen a nyáron rendeztünk. (Nyilván, eddig is játszottunk Gerrard nélkül, nem is kevésszer, de most bajnoki címet akarunk nyerni, nem vicc.)

Igazából, annyi a variációs lehetőség, hogy hirtelen nem is tudom, hova kapjak, ha össze akarok állítani egy középpályát, ez tényleg a bőség zavara: Meireles, Gerrard, Maxi, Henderson, Kuyt, Downing, Spearing, Lucas, Adam, Shelvey; a periférián: Cole, Poulsen, Aquilani. Igaz persze, hogy Kuyt így már többször kaphat majd lehetőséget ékként, viszont elképesztő munkabírása és intelligenciája miatt továbbra is figyelembe kell venni – legalábbis bizonyos meccseken – a középpálya összepakolásánál.

Itt van két gyökeresen eltérő lehetőség, de naphosszat el lehet még variálgatni, és ha máshol nem, legalább fejben mindenki rajzolgatni fog az elkövetkező két hétben.

Persze ez a kezdő majd inkább a szezon második felében működhet – Aurelióval meg természetesen csak az első meccsig számolunk, utána behelyettesíthető Insuával, vagy Robinsonnal, esetleg azzal a balbekkel, akit megveszünk még a hónap folyamán. (Az első variáció egy árnyalattal eltolva így is kinézhet.)

Itt pedig egy lehetséges idegenbeli változat, szélsők helyett wingbackekkel:

Ezekből a firkálgatásokból is látszik, hogy egyrészt Kuyttől egyelőre nem tudunk, és nem is akarunk elszakadni, – pedig most már akár előfordulhat az is, hogy nélküle áll fel a csapat, és mégis nyerünk – másrészt a szerep, a maximális elvárás, amit Charlie Adamnek szánunk: töltse be a pálya közepét, bármi is történjék, ha védekezni kell, akkor védekezzen, ha támadni kell, támadjon. Ja, és egyelőre még nem igazán számolunk Carrollal, de amint elkezdi kettesével rugdosni a gólokat, rögtön bevesszük a játékba.