A jövő Carrái és Gerrardjai II.

Veterán utánpótlás-szakértőnk, guthmate, elkészítette második művét is, hiánypótló bejegyzése ezúttal arra a kérdésre keresi a választ, miért nem rohangáltak tucatszámra majd’ tíz éven keresztül Gerrardok és Carragherek a Liverpool utánpótláscsapataiban. Hajtás után kimerítő elemzés következik vendégszerzőnk tollából – már ha egy blog esetén élhetünk ilyen képzavarral.

A ‘90-es években méltán lehettünk büszkék utánpótlásunkra, hisz majdnem évente érkeztek, olyan játékosok, akik a későbbiek során a klub legendái lettek, vagy nagyon közel kerültek hozzá olyanok, mint Steve McManaman, Dominic Matteo, Robbie „God” Fowler, Michael Owen, Jamie Carragher és Steven Gerrard. Azóta nem sokaknak sikerült bekerülni akár csak a keretbe se – kivéve talán az utóbbi két évben. Az utánpótlásunk jelene és a jövője régen tűnt már ilyen bíztatónak, hiszen az olyan akadémiai korú játékosok mint Flanagan és Robinson az első csapatban játszhatnak. Ennek a jelenségnek a hátterét tekintem most át.

Az utánpótlásból felkerültek elapadása első ránézésre furcsa módon egybevág 1998-as évvel, amikor is Kirkbyben megnyitott az Akadémia, mely 8-18 éves korig foglalkozik a fiatalok képzésével. 1998-ban változott a szabályozás és a legtöbb csapatnak ekkor nyílt meg a hasonló létesítménye. Ennek egy roppant egyszerű oka volt: ekkortól lehetett 20 kilométernél messzebbről is igazolni, így csökkent a helyben levő tehetségektől való függés. 1999 előtt 14 évesen lehetett szerződést aláírni/igazolni, azóta már 8 évesen. A fiatalok képzése ekkor a félprofi alapokról profi alapokra került, sokkal több fiatallal és jobb körülmények között lehetett foglalkozni. Az utánpótláscsapatokkal Steve Heighway foglalkozott 1989 óta, ő nevelte ki a 90-s évek sztárjait. Ő lett az akadémia első vezetője, teljhatalmú ura 1998-tól 2007-ig.

Ha jobbak lettek a körülmények és nem változott a szakmai vezetés, akkor miért tűntek el a házi nevelésű tehetségek? Következzenek az okok, amelyekre a visszaesést vissza lehet visszavezetni.

Az első és legegyértelműbb ok, hogy nem születtek a ’90-es évekhez hasonló tehetségek Liverpool környékén.

A második ok már kicsit közvetlenebb. A Kirkbybe való költözéssel az utánpótláscsapatok helyileg elválasztva készültek/készülnek az első csapattól, ez a változtatás azzal járt, hogy az ifjoncok nem látják, látták nap mint nap edzeni a sztárokat (nem tudják ellesni a mozdulatokat) és az első csapat mindenkori menedzsere sem látta, nem láthatta mindennap az ifjoncokat, mire képesek, így nem ismerte eléggé őket és képességeiket: nem is bízott bennük, nem is nagyon vetette be őket. Megszűnt az élő kapocs az utánpótlás és az első csapat között.

A harmadik ok Steve Heighway maga. Az Akadémia megalakulása után is ő maradt egy személyben a mindenről döntő teljhatalmú úr az utánpótláscsapatoknál. A munka viszont hirtelen megnövekedett, ahogy a profi mentalitás és a neveltek száma is nőtt. Az Akadémián 8-18 éves kor között nagyjából 200 ifjonc nevelkedik. Ez a munka túl nagy falatnak bizonyult egy ember számára, viszont Steve Heighwayhez nem lehetett hozzányúlni. Lemondása után 2007-ben először ketté – Piet Hamberg lett a Technikai menedzser és John Owens lett az Acedemy Manager -, majd 2009 nyarán 3 részre bontották azt a munkát, amit korábban egy emberként ő végzett.

A negyedik ok, hogy az Akadémia 2006-ig megmaradt a helyi srácok nevelésénél és nem bővítették a hálót, ahonnan az ifjoncokat toborozták.

Az ötödik ok a reserve-csapat kezelése. Gérard Houlier idején a reserve-csapat az első keret kiegészítőembereinek és a sérülésből visszatérők átmozgatására szolgált elsősorban, ez a gyakorlat csak Benitez érkezésével változott fokozatosan, alatta vált a fiatalok nevelésének terepévé.

Az utánpótláscsapatok címei, győzelmei önmagukban nem sokat érnek, csak annyit, hogy mennyire segíti az ifjoncokba belenevelni a győztes mentalitást és az adott csapatból mennyinek sikerül feljutnia az első keretbe. Az elmúlt két évtizedben arattak néhány sikert utánpótláscsapataink. Az FA Youth Cupot 1996, 2006, és 2007-ben is a Liverpool nyerte meg, az U17-es és U19-es csapat 2001/2002-ben regionális bajnok lett, a reserve-csapat 1999/2000-ben és 2007/2008-ban megnyerte a csoportját, a 2007/2008-as csapat Nemzeti bajnokságot is. Ellenben a közben feltűnt nevek Neil Mellor (22 meccs 6 gól), Darren Potter (17 meccs), John Welsh (10 meccs), Stephen Warnock (67 meccs 1 gól) nem hagytak mély nyomot a klub történetében. Sorsukat itt lehet követni.

Az utánpótlásban a pozitív folyamatok több éves késéssel mutatják meg a hatásukat, ahogy a fiatalok felnőnek és koruk alapján már alkalmasak az első csapatba való bevetésre. Nézzük hát az elmúlt néhány évben bekövetkezett változásokat, amelyek a jelenlegi pozitív eredményekhez vezettek:

Először is a scout-rendszer lett átalakítva, Benitez irányításával lokális szintről globális szintre bővítették Macia és Frank McParland vezetésével 2005-ben. Ennek eredményeként érkezett első külföldiként az akadémiára a Brøndby-ből az ifjú kapus Martin Hansen 2006-ban. Azóta rengetegen érkeztek a világ különböző pontjairól pl.: Spanyolország, Magyarország, Dánia, Izland.

Második ütemben a reserve-csapat a fiatalok fejlődésének lett terepe, annyira, hogy mára a csapat fele még akadémiai korú.

Harmadszorra, hosszas küzdelem után Benitez 2009-ben megszerezte a teljes irányítást az utánpótlás felett a szerződéshosszabbításának feltételeként. Miután átvette a hatalmat gyorsan leváltotta az utánpótlás szakemberek felét. Ezen a nyáron lett kialakítva a mai hármas vezetői rendszer az Akadémián: Akadémia igazgató, akadémiai menedzser és Akadémia technikai igazgató. Így már hárman végzik azt a feladatot, amit korábban egy személyben Heighway igyekezett ellátni. Ezen felül – a talán legnagyobb hatású lépésként – ekkor hozta vissza Benitez Kenny-t az akadémiára nagyköveti pozícióba. A következőkben az említett minőségi javulás kulcsfiguráiról fogok szólni.

Frank McParland visszatért és ő tölti be az akadémia igazgatói posztját. A klubot korábbról ismeri, nagy tapasztalata van az utánpótlásnevelésben. Ekkor nevezték ki Pep Segurát is, aki az Akadémia technikai igazgatója lett. A Barca utánpótlás edzője volt két évig, éveken át oktatott testnevelést spanyol egyetemeken, de vezetőedzőként az Olympiakossal görög bajnok és kupagyőztes is lett. Az akadémia technikai igazgatójaként az edzők felkészítésével foglalkozik. Pár hónapja ideiglenesen a reserve-csapat menedzsere is.

Szintén ezen a nyáron érkezett Rodolfo Borrell, aki az U18-as csapat edzője jelenleg. 1996-tól kezdve 13 éven át volt az U17-es csapat edzője a Barcánál, olyan játékosok kerültek ki a keze alól, mint Xavi, Iniesta, Messi – ennél jobb ajánlólevél nem is lehet utánpótlás szakembernél.

Ekkor nevezték ki az azóta már távozott John McMahont is a reserve-csapat menedzserének. Kenny az Akadémia nagyköveteként 18 hónapot töltött az utánpótláscsapatoknál, név szerint ismeri majdnem az összes srácot, rendszeresen beállt közéjük 5-1-ezni. Ezzel oktatta és megismerte őket. Az ő személye a korábban hiányzó élő kapocs az utánpótlás és az első csapat között.

Benitez ezen lépései hosszú távra bebiztosították számunkra az utánpótlás minőségi, sikeres munkáját. Az eredmények már rövid távon is látszanak, hiszen tavaly nyolc utánpótlás-nevelés lépett pályára: Insúa rendszeres kezdő volt, idén pedig már tízen kaptak lehetőséget: Kelly és Spearing rendszeresen szerepeltek, szerepelnek a kezdőben. A jelenleg legtehetségesebbnek tűnőkkel már foglalkoztam, de nem csak ők vannak, hiszen 30 srácot hívtak be különböző ifi válogatottakhoz.

Az utánpótlásunk ragyogónak tűnik, hemzsegnek a tehetségek, azonban három problémát meg kell még oldani hosszabb, rövidebb távon: A nyáron a reserve csapat élére kell egy állandó menedzser, hiszen Segura jelenleg két munkát végez. Szerintem erre a posztra korábbi játékosunkat kellene kinevezni, jó eséllyel Hyypia, Haman vagy Fowler sem utasítaná vissza a lehetőséget. Egy utánpótlás-nevelés akkor lehet sikeres, ha a legfiatalabbaktól az első csapatig ugyanazt a filozófiát, ugyanazt a mentalitást, ugyanazt a taktikát játsszák a csapatok. Idén ez problémás volt, hiszen ugyan minden csapat a pass and move elvén játszik, viszont az utánpótláscsapataink 4-2-3-1-es felállásban rövidpasszos focit játszanak, míg az első csapat a legritkább esetben tette ezt.

Hosszú távon egy közös edzőközpontra lesz szükség az utánpótláscsapatok és az első csapat számára, ugyanis tény, hogy sem Kirkbyben, sem Melwoodban nincs elég hely ennek megoldására.