Beharangozó egy mozgalmas nyárhoz II.
A Liverpool – Birmingham találkozót nézve azon gondolkodtam, vajon kit kell lecserélni ebből a gépezetből? Egyáltalán szükség van-e új arcokra a Liverpool keretében (hisz olyan simán rúgtak ötöt a McLeish-éknek)? A válasz határozott igen. Hajtás után tovább boncolgatjuk az előttünk álló nyarat, a múltat, kreativitást, de legfőképp a középpályát, ahonnan 2009. augusztus 5. óta hiányzik valaki.
Luis Suareznek szemlátomást egy ellenfele van a pályán: a saját lába. Legfeljebb belebonyolódik egy cselbe, elpattan tőle a labda – de védő ritkán állítja meg. Másfél ember helyett dolgozik, kemény mezőnymunkája mellett hozzá köthető a Liverpool szinte összes kreatív megmozdulása. Röviden így vázolható a jelenlegi szituáció – amiben Suarez egy kifejezetten pihentető félévvel indítja angliai karrierjét. Jövőre azonban akár 50 meccsen is számítana rá a klub, ami értelemszerűen maga után vonja a kötelező pihentetések, esetleges sérülések okozta kiesést is.
Bármennyire is nehéz ezt kimondani, a Liverpool támadópotenciálja nélküle rémesen alacsony: ezt már a Braga ellen is bizonyította a csapat, pedig a portugálok védelme igencsak távol áll egy-egy PL-csapat kidobóembereitől.
Nem is aggódnánk emiatt, ha továbbra is nyugodtan állíthatnánk: majd jön megint Steven Gerrard. Ezzel az utóbbi időben egyre több a probléma. Egyrészt StevieG sérülési rátája lassan Aureliói magasságokba emelkedik, másrészt StevieG hiába játszik, a sarkára álló, karakán kapitány képe sajnos már korántsem a régi: a Napoli ellen még láthattuk azt a bizonyos tüzet, ám Captain Fantastic neve mellett egyre több eladott labda, rossz indítás köthető – hogy a jellegtelenné degradálódott szabadrúgásairól már ne is beszéljünk.
Gerrard egy-egy villanását leszámítva, 2009 nyara óta nincs olyan ember a Liverpool középpályáján, aki képes lenne arra a Xabi Alonso-féle stratégaszerepre, amely a csapat eszeként igazgatta a szálakat. 2008/2009-ben volt irányító, de ritkán volt csatár, tavaly volt csatár, de nem volt ember, aki az ötletet biztosította volna, idén végre agy és tervet megvalósító támadó is van (majdnem egy személyben) – az egyetlen probléma az, hogy továbbra is nagyon törékeny az egyensúly. Lucas és Spearing védőmunkája bármely topcsapatnál megállná a helyét, előrejátékuk azonban valahol egy IFA sebességének és egy tengeri csillag kombinációs képességének szerelemgyereke (persze ez túlzás, de egyikük sem ösztönös irányító), ahogy Raul Meireles önmagában szintén nem képes arra, hogy hátán vigyen egy csapatot.
A probléma természetesen nem csak nekünk tűnt fel: Comolli rájött, amennyiben agyra van szükség a Mersey-parton, házon belül pedig nincs jó megoldás, vegyük meg a szomszédék koponyáját. A francia válasza egyszerű volt: Charlie Adam.
A Blackpool skót középpályása már januárban is csak egy fél helikopterrel maradt le átigazolásáról, a nyáron azonban biztosan otthagyja klubját. De miért is merülhet fel egy ilyen relatíve noname játékos neve mint megoldás?
Adam 9 gólnál és hét gólpassznál tart jelenleg, a Blackpool kapitánya, igazi inspiráló alak a klubnál. Pedig nem volt mindig ilyen ígéretes tehetség: a Rangers például akkor és ott adta kölcsönbe, amikor és ahol lehetett, mígnem Ian Holloway fel nem ismerte benne a szunnyadó géniuszt. 25 éves és 10 millió euró környékén már rá lehetne beszélni a Blackpoolt egy üzletre, akik egy rendkívül karakánra sikerült szezonnyitó után mostanra már a saját temetésüket tervezgetik (a kieséssel még barátibb árat lehetne kizsarolni). Egyszóval nem egy rossz üzlet ez egy PL-szintű középpályásért, aki ráadásul nem is túl idős.
Charlie Adam valószínűleg Spearinget szoríthatná ki a kezdőből, a kérdés itt inkább az: valóban szükségünk van még egy középpályásra a most játszott 4-4-2-ben?
Talán nem egy kétcsatáros megoldás alkalmazása mellett, de szükség van rá. A Liverpool jelenleg két, három taktikai elképzeléssel vág neki mérkőzéseinek: 4-4-2, 4-2-3-1, 4-3-3. A probléma inkább abból adódik, hogy egy gyengébb formában levő Liverpool képtelen nyerni. Hiába tologatja King Kenny fel-alá az embereket, változtat posztokat, a pad rövid, a játékosállományban pedig túl sok a Maxi-típusú jómunkásember (talán ezért nem lett soha semmi Maxiból – ő csupán egy dolgos focista, aki elvégzi a rábízott munkát, leveszi a labdát, passzol egyet, de nem fog sosem mérkőzéseket nyerni).
Egész egyszerűen a Liverpool nem képes arra, hogy erőből behúzzon olyan meccseket, amelyeket a riválisok simán hoznak: elég megkérdezni bármelyik United-szurkolót arról, vajon mikor látta idén jól játszani a csapatát. Sokuk szájából az hangozna el válaszként, hogy soha. Mégis képesek beerőszakolni egy gólt, egy tizenegyest. Mert van egy Rooney, egy Giggs, egy Chicarito, aki a legpocsékabb napján is képes úgy átesni egy labdán, hogy abból győztes gól legyen. A sokoldalúságot kell megadni ennek a Liverpoolnak, a több lábat. Mert lesz nap, amikor Suarez nem fog előrántani egy kisnyuszit a kalapból, esetleg a pályán se lesz, de a váratlant akkor is meg kell majd lépni. Ehhez tökéletes megoldás lehet Charlie Adam.
A mini-bejegyzéssorozat harmadik részében hasonló kérdéseket fogunk feszegetni a szélsők kapcsán.
