Kαλωσόρισμα Τσιμίκας

Vettünk egy Robbo-backupot valahol 12 millió font környékén, ez a legnagyobb lényeg itt. A továbbiakban pedig, hogy ne egy Ki a tököm az a … témában menjen az üdvözlégy poszt, inkább kicsit utána is néztem a srácnak, és igazából ez az amit találtam.

Hősünk Thesszaloniki (barátoknak csak Szaloniki) egyik kórházában született, alig 83,5 évvel azután, hogy a város Görögország része lett a balkáni háborúk során (tudom ajánlani a wikin a balkáni háborúkat, a legjobb dráma tőrdöféssel, megcsalással, igazi balkáni hangulatban). Ez egyébként 1912-ben történt, cca. 500 évnyi török uralom után, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy ’96-ban megszületett a Mű. [μ]

És itt essünk is át a fekete levesen, fenegyerekünk teljes neve Κωνσταντίνος Τσιμίκας (műszaki tanulmányokkal rendelkezők előnyben), amit bár már mindenki olvasott Konstantinos Tsimikas-ként, de ez nekünk magyaroknak Konsztantínosz Cimíkász. Tudom, hogy fáj leírni, de jegyezzük meg, Cimikász. Esetleg még használhatjuk a Dinoszt, egyik beceneve a Kosztász mellett.

Vissza a sztorihoz, hősünk megszületik Szalonikiben (én már tegezem), egy közeli falu totyogójaként kezdi a focit, de gyorsan bejut a város egyik akadémiájára. Az utat töri neki a bátyja, Sztergiosz, aki minden egyes előrelépésével szippantja magával az öccsét is, már csak azért is, mert már ekkor is látszik rajta, hogy a kicsi Dinosz majd messzebbre jut. Kapirgált náluk a Panatinaikosz és a PAOK is, de ezek valahogy sehogy se jöttek össze, aztán 17 évesen eljutottak ketten a Panszerraikoszhoz. Ezt nem kell ismerni, ez egy Gamma Etniki csapat, ami a negyedosztály, de 17 évesen itt már ha nem is fix kezdő Kosztász, de folyamatosan a rotációban van. Szélsőt játszik, és mi tagadás, kurva jól megy neki, úgyhogy két évvel később kopogtat az Olimpiákosz Pireusz, hogy évek óta tartó megfigyelés után talán aláírhatna már náluk is. De ez csak a öccsre vonatkozik már, Sztergiosz itt leválik. (Ő még pár évet lehúz a kopott patinájú klubnál, aztán egy gyors amerikai pénzturné után visszatér, és most éppen görög negyedosztályú bajnok.)

De vissza Pireuszba, ami kapcsán a jacuzziban az alábbi kommentet ejtettem korábban, amikor még úgy volt, hogy McA mutatja be a csokit.

Annyit segítek, hogy Pireusz undorító, a várható élettartamát ez a 4 év 8-cal fogja megdobni, mert nem a kátrányfüstben kerigve kell leélnie a következő éveit attól rettegve, hogy mikor bassza el egy házi cipurotól bebaszott, sufniban tákolt robogón taknyoló, Kyrgiakos alakú Dimitris Papadopoulos.

Ellenben maga az Olimpiákosz (sajnos / nem sajnos) a nagybetűs foci a jelenlegi görög ligában, Bayern-szintű dominanciával. Ha valahonnan ki lehet törni, akkor az ez a hely. Kosztász pedig megérkezik 19 évesen a negyedosztályból, és a következő szezonban egyből 56 darab U20-as meccset játszik (az ifjúsági BL-ben is) sérülés nélkül, és még a felnőtt csapatban is bemutatkozik. Ekkor még bőven szélsőként játszik de állítólag a Olümposz méretű arcát leszámítva tökéletesen felnőtt játékos már ekkor is.

Ezen a ponton a logikus lépés a kölcsön, előbb a dán elsőosztályú Esbjerg, aztán a holland elsőosztályú Willem II következik, Wijnaldum bátyjának akkori csapata. Az előbbi még mérsékelt siker, az Eredivisie viszont nagyon fekszik neki, 32 meccsen kezdő, a Holland Kupa negyeddöntőjében ő lövi tovább a csapatát, és a hónap gólját is elviszi egy biciklivel. Kétszer még a forduló játékosa is lett, itt már leginkább szárnyvédőként. Szalad a szekér, és 22 évesen visszatér Görögországba, hogy az anyaegyesület is profitáljon belőle.

A holland kaland viszont nem múlij el nyom nélkül, a Willemnél – mint lényegében minden holland csapatnál – az utánpótlás majdnem minden felett áll, baromi sokat foglalkoznak a sráccal, és ennek részeként beleverik az arcába azt, hogy hogyan is kéne a profi fociban védekezni. Így lesz előbb háromvédős rendszerben szárnyvédő, a szezon végére pedig a 4-3-3-ban már a hátsó sorban alakít. A rákövetkező két évben pedig ez az ami a következő szintre emeli a játékát.

Eleinte kicsit nehezen gyűjtögeti a perceket Pireuszban, kisebb sérüléseket is fel-felszed, az EL-ben viszont már ekkor elindul valami, de két selejtezőkör és a csoport után a Dinamo Kijev a 32 közt útjukba áll. Közben a felnőtt válogatottban is bemutatkozik, pont Magyarország ellen az NL-ben (nem Nők Lapja!), az egyetlen gólhoz ő adja a passzt Mítrolounak. A görög bajnokság ebben az évben nincs meg, mert a PAOK elviszi a babérokat, a következő évben viszont hazai szinten mészárlásba kezd az Olimpiákosz, és ennek tevékeny része Cimikász. A bajnokságban 2300 perc, 27 meccs, 6 gólpassz balhátvédként, ez az összes gól 8%-a. A második PAOK-ra 18 pontot vernek. A BL-t közben már júliusban elkezdik, három selejtezőkör után a csoportban harmadikak a Bayern és a Spurs mögött, az EL kiesésesben viszont ütik az Arsenalt, és alig esnek ki a Wolvestól.

Közben a gólcsap viszont elapad, bár az gólpasszok pörögnek, gólt az elmúlt két szezonban nem lőtt. Az viszont egyértelművé válik, hogy van benne potenciál arra, hogy dobbantson a görög ligából, az Athletic az aláírás előtt már egy hónappal is lehetséges opciónak tartja Robbo mögé. Az átigazolás tényleges megvalósulásához kell persze a Norwich ragaszkodása is Jamal Lewishoz, de nem ez lenne az első “B opció” ami bevállna.

Azt pedig, hogy nálunk mi szerepe lehet, mi lehet neki a beválás, azt nyilván az idő dönti még el. Nyilvánvalóan Robertson pihentetése és egyúttal versenyeztetése a cél, de Cimíkász inkább a TAA típusú és fejlődésű szélsőhátvéd, míg Robbo egy klasszikusabb védő. A nagy kérdés persze az lesz, hogy a görög Kloppo alatt milyen fejlődést tud mutatni, de ha úgy fejlődik fel alatta, mint akár TAA vagy Robbo tette, akkor simán kinőhet belőle egy taktikai playa, aki inkább a busztörésre van, mint a nagy meccsekre. Az EL-ben a Wolves ellen Mr. Babaolaj Traorét sikerült lényegében kivennie a játékból, ami Robbónak se sikerült mindig, úgyhogy potenciál van, a fejlődést pedig majd eldönti az idő.

Az elmúlt négy év tapasztalatai alapján a fejlődés miatt mondjuk nem aggódnék. A sebessége és robbanékonysága Robbóval hasonlatos, ráadásul még cselezni is tud, ezzel pedig a Klopp-fociban igazán lehet érvényesülni. Ha erre fel tud szedni egy komolyabb fizikumot és megtörhetetlenséget, akkor kinyílhat a világ a számára, de egyelőre még egészen biztosan csak Robbo árnyékában.

Szóval vettünk egy félig már megfaragott görög félistent olcsón (ő amúgy csak a második görög játékosunk), de hogy márványszobrot vagy lépcsőlapot faragunk belőle, az már Kloppon múlik. Mindenesere a projekt elindult, a bányanedves kőnek pedig már neki is esett a stáb.