Közeleg a tél

Általában szoktam jegyzetelni. Mikor a 30. perc környékén kiírták azt a 0 kaput találó lövés statisztikát, akkor megfogtam a pennát és megindítottam a nyaki vénám felé. Mielőtt célba ért volna, azért lejegyeztem, hogy A) én is annyit írok bassza meg kiharangnak, mint Máté, B) tavaly ilyenkor remegtem a fellációtól, nem pedig ilyen töppedt fütykössel ásítoztam, C) ha ezen az ennyire elbaszott Watford-meccsen is 3 ponttal megyünk haza, akkor nem értek a futballhoz, és D) B) baszd meg, de tényleg, már fröcsögött is lassan.

Visszatérve Cecíliára. Komolyan mondom, már Mourinho kezdett felsejleni meccs közben tikkelő szemem képzelődő sarkában. Most én ilyen hülye vagyok és trollkodnak velem, vagy heh? Manchester legújabb futball géniusza a Barcelona antitéziseként teljesítette ki (illetve inkább vissza) a karriercélját, Klopp meg akkor most a tavalyi Liverpool ellenpólusát képzi meg? Ülök, mint suhanc matematikuspalánta a nyolc oldalas bizonyítás előtt, azt hiszem, hogy megértettem, majd mikor a feledik oldalon kérdezi a tanár a következő lépést, akkor vakaródzom, most még tényleg ilyen messze a megoldás? Szeretném látni a bizonyítás végét májusban, és kimondani, hogy Q.E.D, de most még frusztrálóan messzinek tűnik, kivéve az eddigi pontjainkban.

De addig meg itt ez a matekzseni, aki fél oldalon mindent az ég világon, és ráadásul úgy, hogy felállva tapsol a tanár. Mi a tökömmel motiváljam magam? Hát nem hiszitek el, de itt is a matek expírienciámhoz kell „nyúlnom”: legjobb válasz a legegyszerűbb. De tényleg. 100% works. És ezt jelen esetünkben Ddodi fogalmazta meg legjobban a kínkeserves, kilátástalan 0-0 tengerében szombat délután negyed hatkor: „szurkoljatok inkább!”

És ha úgy elkezdesz igazán belegondolni, nem is akkora marhaság ez így. De úgy igazán gondolj bele. Mi a tököm itt a célom? Hát pont leszarom, hogy a City hogyan nyalatja a padlót az egész PL-lel. Az az egy dolog érdekel, és ezért ülök le még eret vágva is a tv stream elé, hogy végigszurkoljam azt a talán diadalittas, de talán nem – és ezért izgi – tusát, amit ez ellen a kurva tökéletes és fancy hajójárgány ellen vív ez a sokkal kevésbé fancy, de sokkal inkább az én műhelyemben készülő:

hogy aztán valami kisegér felbukkanjon a távol álló célegyenesben és behúzza az első helyet. Vagy ne, de most az minek is érdekel november végén? Legalább van egy ilyen buzi nagy fekete hajó, akit le akarok alázni.

Vagyok ebben az állapotban, relax, jó. Addig azért persze érdemes filozofálni azon, hogy mi a faszra gondol a stáb. Nehéz eldöntenem, hogy a kurvára_ötletük_sincs_Buksics_nélkül – a_tökéletes_terv_tökéletesen_halad tengelyen hova is helyezzem magam. A mai meccs alapján is megpróbálok belesüllyedni, de előre elárulom, hogy Schrödinger macskájaként tudom csak definiálni magam ebben a két világállapotban.

Cirmi mi a retkest keres 10-esben? Mármint értem: nincs presszing, hát akkor meg minek false 9 a világ legjobb presszing kvalitásaival? Nincs kreatív középpályásunk, hát dobjuk be a brazil cigánygyereket, hátha majd ő, ha már nincs más, csak kőmívesek.

Firmino mindenre jó, mindent is tud a futballról. Játszani aztán valahogy ma sem akart senki sem vele, pedig a legnagyobb király lenne a trónon, ha segítenék.

A nagy válogatott szünet alatti bizonyítási irány itt sajnos pont el is akad. Mané-Shaqira jól húzták szét a pályát, csak éppen elfelejtettek mozogni, főleg az afrikai. Cirmi through balljai egyelőre az origóban. Henderson és Wijnaldum pedig azt a kis kreativitást sem csillantják fel 4231 DP-ben, amit még óvodás focis szakkörön villogtattak. Salah meg egyedül, önmagában, forma és úgy általában labdák nélkül.

Egyiptom királya egyelőre keresi a formáját. Egy átkozott háromszögelést nem láthatunk az ellenfél térfelén.

Ez az egész olyan már, mintha valami nagy falat akarnánk megcélozni építészetileg, de 11-féle színű és méretű téglával próbálkozunk, közte pedig tonnaszámra kéne beönteni a habarcsot meg a maltert, de nincs elég. Ezért behozzuk Milnert, hogy még azt a pár téglát is malterrá színezzük.

Persze Klopp, az építész, szombaton is torkaszakadtából üvöltötte végig a meccset. Vagy őt nem értik a játékosai, vagy ő a játékosokat. De már augusztus óta.

Krawietz meg Pepijn is csak “látnak”…

A dothraki watfordi Masina, Dini, Success, Maripapa és a többi jónevű sivatagi mészáros ellen nem sok esély látszott a győzelemre.

Szerencsére volt egy jóságos pocakos Jon Moss bíró a pályán, aki – persze a győzelmet nem kell magyarázni -, de jelentősen piszkált bele a vadászatba a vadász oldalát segítve egy lövésnél.

… meg aztán az arctalan lány levágta az összes dothraki lófarkát…

Henderson viszont ott bénázza szét tudtán kívül, ahol nem kéne: vezet, döntést is hoz talán, de minek? Ez a piros lap – bár kurvára jelentéktelen – főleg a derbi előtt enyhén szólva sem kapitányi erély. Szoktak szalagot áthelyezni, VVD nem kérdés senkinél. És úgy amúgy nem csak a meccs és a szezon legjobbja a holland-surinamei, de neki köszönhetően vagyunk a második helyen. Nélküle elég félelmetes belegondolni.

Szerencsére azért a második félidő játéka már inkább volt nevezhető focinak. A csodás DP megkaphatta a fejmosását szünetben, mert végre mindketten elkezdtek mozogni. A Salah-gólt egy mostanában ritkaságszámba menő, de tavaly rendszeres kreatív kulcspasszhármas előzte meg, szép volt.

Játéknak viszont gyenge, és visszatérve Cecíliához: nem értem, de egyetlen dolgot okként erre az egész tartalékosdira azért talán el tudunk képzelni, bár ehhez inkább hit kell. Erre készül a stáb, ezért a totális energiaféltés és spór, ezért a csúnya játék. Ezért full fölösleges Guardiola micsodáját szopkodni, és ezért baszott fel minket és mindenkit SAF, mikor ilyenkor még csak fényezgette, nemhogy gyújtogatta a rakétákat. Megtanulták ezt már Kloppék is három angliai kemény évszakuk alatt:

Közeleg a tél.