A maraton startja

Vasárnap kora délután felcsendül a YNWA és ezzel hivatalosan is kezdetét veszi az újabb maratoni szezonunk. A meccsnek jó hangulatban vágunk neki, bár éppen CB poszton a nyári megerőltető edzőtáborban összeszedett apróságok miatt kissé vékonynak tűnik jelen pillanatban a csapat. Fiaink a West Ham csapatával csapnak össze.

A West Ham csapata a top6 és a Milwall után jogosan lehet/ne a legutáltabb csapat Angliában. Ehhez kis mértékben az is hozzájárul, hogy tulajaik softpornóból gazdagodtak meg. Viszont a 2012-es londoni olimpiai játékokra épült stadion bezsákolása ezekkel a feltételekkel jogosan teszi őket irigység és utálat tárgyává. A Fonatnak a focipénzügyeken nevelkedett közönsége azt gondolom érti, hogy miért és mennyire durva ez a deal.

Láttuk, hogy egy ekkora beruházás piaci alapon, mint Londonban egy hatvanezres stadion kigazdálkodása, topcsapatokat mennyire vetett vissza. Mindenki vágja az Arsenal 2000-es éveinek a második felét. Az idei nyáron meg a Tottenhammel és a nem igazolási rekorddal. Egy nagyságrendileg félmilliárd fontos beruházás kigazdálkodása, hiteleinek törlesztése hatalmas pénzügyi feladat. Ezt tudjuk nagyon jól.

Ehhez képest a West Hamnek a brit adófizetők pénzéből lett meg a gigaberuházás. Az igazán durva, hogy az évi 2,5 millió fontos – egyébként nevetségesen alacsony bérleti díj – nemhogy a beruházással nincsen arányban, de mivel a deal alapján a rendezési költségeket sem a klubnak kell, állnia igazából azokat sem fedezi. Nem tudom, mire gondolt, aki ezt a brit állam részéről letárgyalta… A West Ham ezzel anyagilag olyan versenyelőnyre tett szert a többi csapattal szemben, amit nyugodt szívvel lehet klubok olajos felpumpálásához hasonlítani. Még akkor is, ha ez sokkal organikusabb és lassabb folyamatnak ígérkezik.

Innen már csak a csapaton múlik, hogy a kvázi ingyen ajándékot ki tudják-e használni. Ezzel a stadionnal egyből a top6 utáni legjobb anyagi helyzetbe katapultálták magukat, legalábbis saját bevétel tekintetében, és ha nem rontják el, nekik van a legjobb esélyük, hogy felzárkózzanak a nagyokhoz.

Ennek megfelelően idén nyáron ambíciózusnak tekinthető módon az öreg Pellegrinit hozták vissza Kínából, hogy menedzselje a klub előrelépését. A magam részéről kíváncsi vagyok, hogy megkapja-e a türelmet és képes lesz-e amolyan sárga tengeralattjárós csapatépítésre, mint a 2000-es évek második felében a La Ligában. Ennek a kötelező stratégiának fényében nem meglepő, hogy a mi, a Fulham és a Chelsea után nettóban ők költöttek a legtöbbet a nyáron. A nem túl megbízható Transfermarkt szerint egy laza 90 millát raktak ki az ablakba. Ezt abból a szempontból okosan csinálták, hogy az igazolásaikat nem hagyták a végére, hanem eléggé korán megvoltak, így Pellegrini viszonylag hamar megkapta az új játékszereit. Ambiciózus középcsapathoz mérten nem is igazoltak rosszul, hiszen elhozták a Felipe Andersont a Lazioból – aki hosszú éveken keresztül volt szurkolói álom sok nagyobb csapatnál – a játékos pályafutásának elvileg legjobb éveiben. Jött a nagyon fiatal CB, Diop Franciaországból. A kiöregedés határán mozgó, szintén korábbi szurkolói álomigazolás, Yarmolenko, aki elsőre nem tűnik jó biznisznek, de ha azt nézem, hogy kellett valaki a sérült Lanzini helyett, akkor már van értelem a deal mögött. A kapuba érkezett kispénzért Fabianski az xG-modellt rendszeresen verő “kiscsapat-kapus”, így őt én jó igazolásnak tartom. Még egy-két kisebb igazolás mellett ők voltak azok, akik Wilsheret megkockáztatták free transferként. A csávó, ha egészséges és a focira koncentrál, hatalmas fogás lehet, de ugye legendásan sérülékeny. Két fontos távozójuk volt a nyáron: Kouyaté és a régi idők marcona ősöreg védője, Collins. Összességében sokat erősödtek a nyáron, és alapvetően Pellegrini keze alatt van egy olyan keret, amivel lehet értelmes focit játszva menni a 7. helyért, avagy a „rest of the league” bajnoki címéért az Evertonnal nagy versenyben.

A mi fiaink alapvetően egy jó nyáron vannak, túl már amennyire egy nagy csapat esetében egy VB-EB évnek a nyári felkészülése az tud lenni. A legtöbb játékost sikerült a szezon kezdetre fitté tenni, ez alól csak az angolokkal messzire jutó Hendó és a döntőt játszó Lovren jelent kivételt. Alapvetően – hála a jó égnek – komoly sérülés nem volt a nyári megerőltető edzőtáborokban, viszont a CB posztot erősen érintik a kisebb sérülések. Klavan tuti nem játszik. Matip, Gomez nem 100 százalékos, Lovren még nem fitt, és a lehetséges meglepetés-pótlás, Fabinho is kihagyhatja a mai meccset, így úgy alakult, hogy meglepően fejvakarós lesz VvD párját megtalálni. Azt gondolom, a Mané-Firmino-Salah triót nincs miért megbontani. A középpályán meg jó kérdés, hogy a hiányzók és a rotáció kiket fog kidobni kezdőnek. Mondjuk, az új mindenesünk Keita elég valószínű, hogy kezd. Tőle jó lenne egy nagy játék, így az elejére, hogy igazolva látszódjék a nagy várakozás vele szemben. A fullback poszt is szerencsére olyan, hogy a rotáció a Clyne-AA Robertson-Moreno duókból bárki bekerülhet a kezdőbe.

Azt gondolom, hogy nagyon kellene a csapatnak, hogy az Anfielden a “kicsi” verését és az Ikarusz feltörést megalapozzuk, és megerősítsük az ellenfelekben azt a képet, hogy nem jó az Anfieldre jönni focizni. Nagyon jó lenne egy többgólos győzelem, és Alisson miatt jó lenne nem kapni gólt. Persze, igazából elfogadnék bármilyen győzelmet. De tényleg jó lenne a maratoni szezonunknak jó alaphangot adni itt az elején még az augusztusi kánikulában.