Kukás mezben, álló fasszal

-Szép győzelem volt egy erősen tartalékos Porto ellen. Jól eltalált lövés volt Mané harmadik gólja.- mondta hősünk és kortyolt egyet a teájából a marbellai strandon.

Mindenki ilyen visszatérésben reménykedett, amikor 9 év elteltével újra a kieséses szakaszban szerepel a csapat. Sok újdonság nem volt a csapat háza táján a meccs előtt, a január elég rendben volt, egy swan bukta és egy FA kiesésen kívül semmi hátborzongató nem történt, x a t’ham ellen pedig inkább a parázs utolsó percek miatt volt felkapott semmint a játék képe miatt.

A sorsolás során egyáltalán nem izgultam a Porto miatt. Van annyira technikás és bajnokságában kiemelkedő csapat ahhoz, hogy szépen belelépjen abba a kutyaszarba, amit Emma tolt a Hoffenheim elé még késő nyáron. Tehát puhák voltak idomulni egy brutál busszal, ami egy felől érthető, hogy nem azért edzed a csapatod egy játék stílusra, hogy az első igazi megmérettetésnél válts, másrészről pedig, ha ennyi a meghatározó hiányzó, akkor a kényszerpálya adott volt, hogy ne szaladjanak bele egy ötösbe. Hol a határ az alkalmazkodás és az elvek feladása között, avagy mikor válik egy edző Mourinhóvá?

A portói gyepen tökéletesen adta a gép a három cseresznyét. Mané első góljához kellett az Achtenberg faktor, míg Milner kapufája már önmagában is gólt ért, így viszont a szezon legparádésabb góljának lett a legszebb gólpassza. Hamar a zsákban volt a két gólos előny, bár egészen a másodikig jól vált be a hazai taktika és elég sok szögletet sikerült kiharcolniuk, amit mint gyakorlott Liverpool szurkoló barna alsógatyával készülve figyeltem. Azonban végre volt ember a védelemben, aki nem így viselkedett, VVD jelenléte megkerülhetetlen, ha nem is instant old meg minden védelmi gondunkat, de az hogy egy baszott nagy torony ott van a védelem közepén még Lovrenből is előhozza az állat (rögtön az első gól előtt boss volt a horvát).Egy para pillanat volt, amikor valahogy senkinek sem sikerült elpiszkálni a labdát és egy utolsó pillanatos Lovren blokkról fölé perdült a labda.

Itt megvolt, ami hiányzott a Sevilla ellen, egy játszó csapat ellen bevittük az utolsó ütést és még kettőt. Személy szerint inkább ezt nézem, mint hogy 30 percig háromszögel a kapus a két középhátvéddel. Az jutott eszembe, miután már lehiggadtan a 6 napi non-stop körbepörgő gólörömök rugdosásától, hogy az első 10 percet nézve egy Portónál kettővel jobb csapat, vajon mennyire mélyre tolja a torkunkba majd. Jól eső gála lett a vége, a kötelezőt hoztuk idegenben, viszont a legszórakoztatóbb módon.

Sajnos kevés a karakter a legfontosabb láncszem megéneklésére, egyszerűen nem lehet eleget dicsérni Bobbyt. Hétről hétre rakja bele a munkát a játékba, amiből a  villámléptő színes bőrű támadó duó rengeteget profitál.

Kiinduló állapotunk, hogy Klopp focijában a pressing és a gegenpressing alap. Magasan feltolt csapat a pályán magasan szerez labdát, amivel a rendezetlen védelem ellen tud helyzetet kialakítani. Az így kialakuló támadásokat könnyebb veszélyes lövéssel befejezni, mint a felállt védelmek ellenieket. Az eredményes pressinghez igazából sokat kell futni, de ami sokkal fontosabb, az a szervezettség. A csapatnak együtt kell szűkíteni a területet, hogy belekényszerítsék az ellenfelet a számukra rossz pozíciós labdavesztésre. Ennek alapja, hogy milyen triggereseményre indul a pressing és ki irányítja azt. Nálunk ennek az egyénnek a nyakán van tetoválás.

A klasszikus védelmi tagozódás, amire a bagoly autókereskedő vonalon mindenkinek feláll az a két négyes lánc. A védő és a középpályás lánc közötti terület az, ahová visszalép Firmino, ezzel lépésre kényszeríti a belső védőket. Vagy követik és akkor bomlik a zárt lánc, a védelmi vonalban területek nyílnak. Vagy nem követik és akkor ezen a területen szabadon kaphatja a labdát, ezzel van ideje és helye helyzetet kialakítani

Bobby tipikusan az a játékos, aki ellen a legkellemetlenebb játszani. Mikor úgy tűnik elvesztette a labdát és a védelem már megjátszaná, mindig felbukkan a labdás mögött. Hasonlóan gyűlölt ellenfél Kanté a dinamó középpályáján. Ritka az ilyen teherbírású és munkamorállal megáldott csatár, becsüljük meg amíg nálunk van, mert ezzel motorja a gegenpressingnek. Ha nem is lesz sikeres labdaszerzés, de az ellenfél támadásba átlendülését lassítja, késlelteti, időt nyerve a csapatunknak a visszarendeződésre.

A fenti három dologgal alapjaiban határozza meg a csapat kloppi játékát és még ezek mellé, ha friss, akkor varázslatos gólokat lő és gólpasszokat képes adni. Nem kiemelkedően gyors játékos, de fejben az egyik leggyorsabb, ami a kontrajátékunknál szintén hasznot hajt. Nem véletlen, hogy nem zuhant meg a csapat Cou távozásával, ellenben ha Bobby menne az ő pótlására kevés lenne Milner. Féljétek a napot, mikor begyűrűznek a csábító pletykák. 


A fény az éjszakában

Klopp az elmúlt meccsek végén próbálgatja a 3-4-3-at. Jelenleg már megvan a kellő mennyiségű és minőségű CB egy ilyen rendszerhez, de az igazán éles bevetés még várat magára. Az látszik, hogy a támadó 3-as fix.és ehhez valamilyen fenntartható módot keres a középpálya és a védelem csiszolására, mert a védekezésünk ugyan javuló jeleket mutat, viszont messze még az a stabilitás, ami nagyobb célokhoz szükséges. Lehiggadva ne a tartalékos Porto elleni meccsre alapozzon senki, jön még kutyára dér. A minőség egyénileg rendben van támadásban és CB szinten, de a rendszerbe könnyen kerül még homok.