A kebab is hús

2018. január 30.
E.C. (24) liverpooli lakos az indulás előtti utolsó simításokat végzi magán. Megköti  nyakkendőjét és egy utolsó pillantást vet a tükörbe. Megigazít még egy elszabadult hajtincset, majd elégedetten biccent tükörképe felé. Nyugodt mozdulatokkal magára ölti Boss öltönyének zakóját, közben hanyagul vizslatja az asztalon heverő laptop képernyőjét. 
Mindig, minden meccs előtt felkészül az ellenfélből, most sincs ez másképp. Elmélázva nézi ma estére várható riválisát. Philip Billing, 21 éves. Úgy néz ki, mint egy parókás Solanke-imitátor. Ez nem lesz nehéz feladat, gyere fiam apuhoz – gondolja.

Még egyszer eszébe jutnak az elmúlt hetek bíráló hangjai. Vasalatlan öltönyről, vállban szűk zakóról beszéltek ezek a hangok. Pedig nem volt az szűk, csak az a hülye karszalag ne lett volna. Mintha azon múlna…Vannak dolgok, amiknek belülről kell jönniük, különben megette a fene az egészet, igaz Jordan? – néz fel a falon lévő életnagyságú poszterre. Gyerekkorától hatalmas rajongója volt a Chicago Bulls-nak, ez családi hagyomány náluk.

 Határozott léptekkel az ajtó felé indul, felmarkolja kulcscsomóját és még egy utolsó pillantást vet a falon függő naptárra. Mediterrán külsejű férfiak csíkos öltönyben a kifutón, a kép alatt egy júniusi dátum pirossal bekarikázva. Ne most. Ezzel még ráérek foglalkozni – mondja magának, és elhagyja a házat. Kint esik, így mikor végül célbaér, a csomagtartóból még magához veszi dzsekijét. Egy B52-es bombázódzseki kéne most, az illene a mai estéhez. De az nem az én stílusom – és miközben magára ölti a hozzá igazán illő kabátot, még rámosolyog szélvédőben felvillanó képmására.

Az idei szezonban talán ez volt eddig a legkönnyebb idegenbeli meccsünk. Már az elmúlt napok nyilatkozataiból és a van Dijk nélküli kezdőből is lehetett sejteni, hogy nem fogjuk félvállról venni ezt a yorkshire-i kirándulást. Van Dijk kihagyását Klopp ugyan a rotációval indokolta, de ezt valószínűleg ő sem gondolta komolyan. Három meccset játszott eddig nálunk a holland, ezzel szemben Matip szinte az egész szezont végignyomta, utóbbi mégis kezdett most is.

Inkább arról lehet szó szerintem, hogy csodákra van Dijk sem képes, a védelem összeszokásához pedig idő kell. Persze az alapvető helyezkedési hibákat még az összeszokatlansággal sem lehet magyarázni. Emlékezzünk vissza a Watford ellen bekapott szögletgólra, ahol Firmino állt a védelem közepén, és persze el is vesztette a fejpárbajt. Gyakorlatilag ugyanez ismétlődött meg a Swansea és a West Brom ellen is. Nem igazán tudok elképzelni értelmes magyarázatot arra, miért Firmino várja középen a labdát, miközben a sokkal magasabb van Dijk szélen ácsorog. A walesiek ellen ráadásul annyira igyekezett, hogy megakadályozta Firminót a fejelésben. Sokakkal ellentétben én úgy gondolom, az a gól egyértelműen van Dijk hibája miatt következhetett be.

Firmino középen várja a szögletet, majd mikor felugrana elfejelni, van Dijk ráugrik és röviden elfejeli előle.

A West Brom ellen is hasonló a felállás: Firmino középen, van Dijk a szélen várja a beadást.

A labda ismét Firminóhoz érkezik, de megelőzik. A gólt ugyan érvénytelenítették, de a probléma ettől még létezik.

De hagyjuk most ezt, térjünk vissza a keddi meccshez. Ezen a meccsen a védelem nem volt igazán tesztelve, Karius-nak csak kétszer kellett védenie, abból is az egyik szemmel történt. A Huddersfield valami nagyon furcsa hozzáállással érkezett meg a pályára. Nem igazán buszoztak, vagy ha igen, legfeljebb egy szakadt Volkswagen Transporterrel, de támadásokkal sem nagyon törték magukat. Talán szerencsések is vagyunk, hogy most utaztunk hozzájuk, nem a szezon elején, amikor még vitte őket a feljutás lendülete. Talán mázlink volt azzal is, hogy megpattant Can lövése, bár többszöri visszanézés után én úgy látom, nem változtatott olyan mértékben irányt Billingen, ami megzavarhatta volna a kapust. Azt a kapust, aki amúgy szintén Mainz-ban védett korábban, akárcsak Karius. Valamit tudhatnak Mainz-ban, hogy két kapusukat is el tudták sózni PL-csapatoknak (igaz, Lössl csak kölcsönben van Wagneréknél), különös tekintettel arra, hogy Lössl még a tavalyi Karius-nál is bizonytalanabbnak tűnt.

Ez volt talán a legkönnyebb idegenbeli meccsünk eddig, pedig messze nem most játszottunk a legjobban. Az elképzelés megvolt a játékunkban, de az utolsó passzokba mindig hiba csúszott. Igazából ugyanazzal próbálkoztunk, mint a Swansea ellen, csak most az egész csapat koncentráltabban, nagyobb erőbedobással játszott. Ennek ellenére a gólokat inkább kiemelkedő egyéni teljesítményeknek köszönhettük. Nem is voltak csúnyák, sem Can bombája, sem Firmino elképesztő helyzetfelismerése nem tekinthető hétköznapi megoldásnak, Szalah pedig javított az ősszel kihagyott büntető után.

Voltak azért furcsa elemek a játékunkban, amik ráadásul ismétlődnek már egy ideje. Erősen építünk a szélsőjátékra, de az alapvonalig történő lefutások, onnan laposan belőtt labdák, betörések az utóbbi időben eltűntek. Ehelyett a magas beadásokkal próbálkozunk, nem sok eredménnyel. Nem tudom mi ennek az oka, de nekem úgy tűnik, egyelőre nem működik ez az elképzelés.

Ami viszont nagy pozitívum volt, az a középpályás teljesítményünk. Henderson remekül gyűjtötte be a lecsorgó labdákat, Milner védekezésben és támadásban is hasznos volt. De aki igazán kitűnt, az Can volt. Igazi vezére volt a csapatnak, nem csak azért, mert két gólunkban is érintett volt, azokon kívül is számtalan jó passza, indítása volt, megérdemelten lett a meccs embere. Ilyenkor, ilyen teljesítmény után bizony lehangoló belegondolni, hogy hamarosan elhagyhatja Liverpoolt.

A januárt végül ha kisebb hullámvölggyel is, de eredményesen hoztuk le, ami mindenképp előrelépés a tavalyi rémálom után. A java viszont csak most jön, ahogy ráfordulunk a célegyenesre. 13 meccs, plusz a BL, legközelebb vasárnap egy újabb rangadó a Spurs ellen.

Éjfél is elmúlt, mire hazaért. Ledobta a kulcsokat, felnézett a naptárra – Na, ehhez mit szóltok, fiúk? Nem volt rossz, igaz? – majd a tükörhöz lépett és egy végtelennek tűnő pillanatig mozdulatlanul bámulta magát. Nyakkendő hibátlan, az öltönyön sehol egy ránc, egy gyűrődés. A hirtelen beléhasító gondolattól egy pillanatra összerezzent. – Nem kéne vennem egy kalapot?