Southampton FC

FA kupa, a nagyok számára első körben rögtön egy Merseyside Derby-vel kezdeni kicsit erős, de ha ilyen hatásai vannak, akkor csináljuk ezt minden évben.

Gyorsan azért tisztázzuk le, alapvetően nem volt ez egy igazán jó meccs – vagy csak nagyon el vagyunk mostanában kényeztetve -, de az Everton két polccal feljebb rakta a tökeit a múltkorihoz képest, játszott rendesen, ahogy kell (ráadásul tele fiatallal, a Sam&Sam akár valami szépet is építhet odaát a nagy tűzoltásban), minket meg megviselt Szalah és Coutinho hiánya, Mané röpködése, meg az elmúlt hónap is gondolom. Vagy valami tök más, de ennek megfelelően nem úgy ültünk neki a meccsnek, mint Feri bátya a libának töméskor, hanem csak szépen szórogattuk a morzsákat, hátha lesz aki torokra kapja. És lett.

A Burnley ellen bejött, és végső soron most is. Lallana bőven túl könnyed esésére kaptunk egy büntetőt (inkább se ez, se a december 10-ei ne lett volna), és bár kicsit tudtunk nyomni a 60. perc környékén a másodikért, egy szöglet utáni kontrából úgy szopatott meg minket az Everton, ahogy mi szoktunk bárki mást fordított helyzetben. Alapvetően Can maradt le (aki nekem mostanában amúgy is sokkal lassabbnak tűnik tavalyhoz képest), de negyed órával később egy másik szögletet sikerült velük lenyeletnünk, (Ox ível be Van Dijknak, Southampton sír), így most könnyed szívvel engedhetjük el, hogy a szögleteink hátsó támasztása most bizony csúfos kudarcot bukott. A vége 2-1, újrajátszás nincs, tovább is jutottunk, tökéletes eredmény.

Na de beszéljünk a lényegről:

Apu büszke

Virgil Van Dijk, a.k.a. A Világ Legdrágább Védője a szerződése életbelépésének ötödik napján tétmeccset játszott, ráadásul az egyik legbizalmibb, leginkább összeszokottságot igénylő poszton a pályán. Az ironizált túldramatizáltságot itt gyorsan el is hagynám, bőven elég onnan megközelítenünk a dolgot, hogy Kloppnak kapóra jött a kupameccs és az utána lévő egy hét szünet, így tétmeccsen tudta szoktatni a friss elemet a legerősebb rendszerünkbe. Többször látszott, hogy itt még nagyon sok homokszem van a fogaskerekek közt, Karius-szal egymás megértése még nagyon nem ment, a hátsó sorral az összhang is többször döccent egy nagyot, de egyéni minőségből Virgil hozott egy olyan szintet, mint egy jó napot kifogó Klavan.

Ezt pedig abszolút dicséretnek szánom, egyrészt Klavan is hozott egy győztes gólt négy napja, másrészt ő egy tökéletes squadplayer, aki a lehető legjobban igyekszik felnőni a feladatához, és egyáltalán nem látszik rajta, hogy eredetileg csak negyedik választásnak hoztuk egy két belsővédős rendszerbe (hüpp, Sakho). Szóval Klavan emberként nagy király, védőnek jó, Virgil meg remélhetően az egyik leggyengébb meccsét játszotta a színeinkben egy azonos szinten, ez nem szar.

DE! DE! DE! KISMINTA ALERT!

Egy meccs nem meccs, akkor se lett volna az, ha retekszar lett volna. Sőt, öt meccs sem lesz perdöntő, és 10 után is még csak tippelgethetünk, hogy mit is kaptunk a pénzünkért. Valódi válaszokat kábé akkorra várnék tőle, amikorra vége lesz a szezonnak, és mivel a hollandok nem játszanak a vébén (hüpp), így kábé szeptemberig nem fogunk végleges választ kapni a kérdéseinkre. Mondjuk nyáron legalább lesz ideje összeszokni Matippal, Kamerun sincs kint, Karius-t pedig biztosan nem viszik a németek, ő is elérhető lesz. De a lényeg, hogy igen, győztes gól a derbin, “minden pennyje megérte”, de na. Meglátjuk azt még, eddig jó.

A Soton-vonalon, illetve a beszoktatási fázison tovább robogva két elemmel foglalkoznék még itt, ha már nem volt komoly történés a meccsen amúgy: Lallanával és Oxlade-del.

Lallana könnyű eset, mert bár a memóriánk kopik, ő meg erősen öregszik (a 30-hoz közelebb van már, mint a 29-hez), azért még emlékszünk arra, hogy mennyire fontos láncszeme volt a tavalyi csapatnak. Összeszokási probléma nála nyilván nem merül fel, ugyanakkor ő még nagyon csak most kezdi a szezont, minden egyes játékperc használ neki mind fizikailag, mind a ritmus elkapásában, így hiába elég láthatatlan a pályán, középtávon már hasznos a játszatása. Ugyanolyan ez, mint a rotálás; az elvetett magokkal hiába nem látszik semmi történés, két hónap múlva már életerősen tör utat magának az élet, Lallanából is kivirágzik majd egy Lallaaalalllaalalallaana.

Nagyjából ez látszik most Ox esetében is, akinek ugyan már voltak góljai és gólpasszai (ma is ugye a szöglet), rendesen gyümölcsöt még nem terem. Szeptemberben Klopp elvetette a sűrűjébe, én is szidtam, hogy mennyire haszontalan a pályán, de most már abszolút megáll a saját lábán a teljesítménye, szépen lassan talán be is érik majd talán. Ne feledjük, Coutinho is lepkefingokkal kezdte (meg egy félidőre elégséges fitnesszel), és bár Ox nyilvánvalóan alsókategóriásabb, ha egy olyan játékost tudunk belőle faragni, mint amilyen Lallana volt tavaly, akkor ő is teljesen beválik majd.

Az egyetlen negatív elem a szívemben szerencsétlen Southampton, tulajdonképpen ők a gyarmati rendszer Afrikája, vagy a holland-dél-afrikai gyémántkereskedelem: félkész nyersanyagért kapnak sok pénzt, de a végtermék sokkal értékesebb lesz, ők meg a remek rendszerük ellenére egy tapodtat se mozdulnak előre a táplálékláncban.

Amíg nem jött a feljutás a PL-be, addig a radar alatt tudtak működni, aztán 3-4 év alatt egy masszív EL-szintű csapatból a kiesés szélére rabolták szét őket, velünk az élen. Persze igen, ez a piacgazdaság, és a Soton is a PL-alapítóklubjaként egyike volt azoknak, akik ezt a lavinát elindították, ettől még baromira tudom sajnálni azt, hogy a nagyhalak mellett ennyire nincs esélye a kishalaknak, hiába életrevalóbbak.

Ez a sajnálatom egyébként nem túl meglepő módon erősen rezonál a miért Kuyt a világ legjobb focistája gondolatmenetemmel, várható volt.


Ami pedig a továbbiakban várható (az a Liverpool legendák v Bayern München legendák március 24-én, Kuyt remélhetőleg nem lesz sérült), az 8 nap múlva, vasárnap délután 5-kor a Man City elleni hazai visszavágó, addig pedig munka, munka és munka.

És ha ez mind megvan, akkor megmutathatjuk, hogy a kisebb nagy hal be tudja kapni a felpumpáltat.