Célegyenesre fordulván

Egy inverz meccsben reménykednék legutóbbi cseresznyék elleni nyalásunkhoz képest. Ki ne feledné: csodás őszünk lezárásaként december 4-én a még rózsaszín ködben forgó szemgolyóink kitágult pupilláinak kellős közepébe kaptuk a cherry-köpetet, és nyeltünk félre 4 magot egy, már rég megnyert meccsen. Akkor az egy borzalmas sorozat kezdete volt.

„El kell fogadnunk az eredményt és tanulni belőle. Így fogunk tenni, erről biztosíthatok mindenkit, és minden újra jóra fordul.” Mondta Klopp azon a csodálatos vasárnap délutánon, mikor mindenki megérezte, hogy vagy a sör volt lejárt szavatosságú a kocsmában, vagy a gyomromba ütöttek bele egy hosszan remegőset. Ez a minden jó lesz dolog sajnos elég relatívra sikeredett. Időben. Vagy még inkább irányban: max az ellenfeleinknek lett jó. Valahogy azonban mégis kitartott az őszi 2 és félhez konvergáló ppg-nk, és jelen helyzetben még mindig minden jó lehet májusra.

Olyan ez, mikor Ted Mosby körbeért New York nőin (egy nyúlfarknyi szeletükön): az elején még nagyon élt a remény, fiatalon falta a nőket, mint Lallana a lassú DM-eket. Volt ott ez a teljesen középszerű lányka, akivel csak simán nem jött össze, 2 nap múlva már az arcára sem emlékezett, nem hogy a gyümölcsösen csengő nevére. Bizonyos számú menet után aztán újra belebotlott, a csajszi pedig megint ugyanannyira semmilyen. Nincs mit tenni, meg kell dönteni, de időd meg már sokkal kevesebb, és bőven nem ott tartasz, ahol gondoltad legutóbb. Aztán meg vagy összejön valami szebb jövőkép, vagy kezdhetsz valami új, talán most már nem befuccsoló vállalkozásba. Majd a következő csaj. Majd jövőre.

A jelenlegi numerára koncentrálva azért ne vonalkódozzuk annyira össze az alsót: tollaszegett szárnyait épp bontogatni készülő Lucas-Lovren CB-párossal és Coutinho-I-miss-you depresszióban szenvedő Firminoval rohamoztunk legutóbb, és mentünk ellenük idegenben még így is sima 2-0-ra. Eddie Howe gárdája pedig simán tűrte volna a megaláztatást otthon, csak ezt sikerült azzal elrontaniuk, hogy felküldték a Can-Lucas szuperszónikus duóra fürge Frasert, és nyikk. Ebből a szempontból a Matip-Lovren páros visszatérése azért komoly nyugalomra adhat okot, úgy a tavaszra en block.

LoveRen

Támadóopciók tekintetében elég elmondani, hogy ismét Sterling-castingot tartunk, ahol egyelőre AA hozza a legjobb alakítást; illetve hogy a Moreno nevű statisztánk hajszál híján már Rómeót kell játsszon Júlia Összedrótozott Firmino oldalán. Hogy hogy lesz meg ebből áhított 8 meccsből a hőn áhított 7 győzelem, az minimum szájensz fiksön, főleg eltekintve az idei év – számomra legalábbis – legtöbbet mondó grafikonját:

Vízszintes tengelyen a top7 elleni ppg, függőlegesen a 13 tagú alsóház elleni. Kék pöttyök a tavalyi, vörösek az idei statisztikák (16/17_csillag, hisz az idény még tart). A szarul látható narancs nyilakkal pedig a fejlődési irányokat próbáltam meg jelölni, kattra elvileg nő, remélem lesz, aki ki tudja bányászni a lényeget. (Ha valaki a scatter plotra szeretne címkéket helyezni Excelben, akkor el kell szomorítanom: nincs ilyen. Van viszont egy makró, ha valaki hasonlóba futna. Igen, a Fonatnak is át kéne állnia Tableau-ra, tudjuk, nyugi, eljön az is.)

Időzzünk el szavak szintjén is ezen a már-már dadaista festményen. Top7 tekintetben viszonylagos nyugalom volt rajtunk kívül, a MU és a City egy szintre húzta magát: nevetségesen alacsony 1 ppg-re. Mi pedig a huszárvágás hadművelettel mindenkit tejszínen ebben a kategóriában. Ezt gyönyörű látni továbbra is.

Azt már kevésbé, hogy a 45 fokos egyenes alatt vagyunk: a kicsik ellen kevesebb egységet gyűjtünk, mint a top7 ellen. Le nem írom 69-milliomodszarra az ide vonatkozó mantrát. A bottom13 ellen így pedig abszolút utolsók vagyunk a top4 aspiránsok közt. Burn. És ebben a tavalyihoz képest mindenki fejlődött, kivéve mi. A PL tehát ismét egy kevésbé kiegyensúlyozott idényét éli meg, ahol a nagyok könnyebben szakítják le a kicsiket, ami egy érdekes jelenség a tv-pénzek, stb. idején. Biztos van rá épeszű magyarázat, ez itt ma nem téma.

Az viszont igen, hogy ez mekkora pánikra ad okot a tavaszunkat tekintve. Elsőre nagyra, de két tényező jön be. 1) A PL nem a Markov-lánc tökéletes ellentéte, vagyis a következő 8-10 (kinek mennyi) fordulót csak részben lehet előrejelezni az eddigiek alapján, de valami teljesen új még biztosan történhet a bajnokság utolsó 25%-ában.

2) Jó a sorsolásunk. Ami persze semmit nem jelent, főleg, hogy a fent ábra alapján a most következő bottom13 meccsek nekünk pont a fasz másik végét jelentik, nemhogy “jót”. Az viszont már tényleg kedvező, hogy a többieknek igen erőltetett meneteik lesznek, főleg egymás ellen. Érted. Nem. Jó, akkor eresszük rá a fenti idei ppg-ket a top6-ra:

  1. Chelsea – 90
  2. Tottenham – 83
  3. ManCity – 78
  4. Liverpool – 74
  5. Arsenal – 70
  6. MU – 69

Hol kell aláírni? És akkor ehhez kezdjük meg a faszaratást a Bournemouth ellen.

BourneMouth Beaten