Körkérdés: Klasszis-e Coutinho?

A megszokottól eltérően most nem a válogatott meccsek miatti szünetben jelentkezik az egyik kedvenc rovatom, a Körkérdés, hanem az FA kupából való korai kiesés jelentette extra időben. A csapat jó kis napsütéses edzőtáborozással hangol(t) a szezon utolsó harmadára, mi pedig egy nagyon nem egyszerűen eldönthető kérdést járunk körbe: Klasszis-e Coutinho? A tovább után három választ olvashattok a kérdésben.

TT

Klasszis-e Coutinho? Sokkal nehezebb, és talán megosztóbb kérdés ez, mint bármelyik, amit Máté feltett nekünk bármelyik válogatott szünetben.

A kérdést mindenki a saját klasszis-fogalma szerint fogja megválaszolni. Nekem pedig az az érzésem, hogy Coutinho ezeknek a határmezsgyéjén mozog. Az ugye egy klasszisnál alapvető követelmény, hogy tudjon meccseket eldönteni. Méghozzá kiélezett helyzetben nagy ellenfelekkel szemben; egy Southend elleni ligakupás duplázás ide kevés. Ilyen momentumból azért Coutinhonál akad szép számmal, gondoljunk csak az idei Arsenal elleni duplájára, tavaly a Chelsea elleni egyenlítésére. Mindkettő olyan helyzetben jött, amikor úgy nézett ki, az ellenfél magabiztosan meg tudja őrizni előnyét (aztán mindkét meccsen hengereltünk a második félidőben). Aztán ő lőtte 2014 tavaszán a City ellen a győztes gólt, ahol úgy tűnt, hogy kétgólos vezetést kiengedtünk a kezünkből, és oda a bajnoki cím – ami két héttel később úszott el. De szerintem mindenki kedvence, ahogy a mu elleni EL-párharcot egy szép szólógóllal ledugózta, és síri csöndet varázsolt az öreg színházban.

Egy klasszisnál szerintem az is követelmény, hogy egymaga képes legyen egy csapat játékát alapvetően meghatározni, sőt egy szezon taktikáját lehessen rá építeni. Nehéz kérdés, de talán ennek a követelménynek is megfelel. Az idén láthattuk, hogy nem egy csereszabatos alkatrész a szerkezetben. Akkor futott nekünk nagyon jól a szekér, ameddig Coutinho-nak is folyamatosan jól ment. És itt el is érkeztünk ahhoz a tényezőhöz, ami szerintem eldönti a kérdést. Az én fogalmaim szerint a klasszis a meghatározóan jó teljesítményét megbízhatóan hozza, vagy legalábbis a jó napjai látványosan túlsúlyban vannak a rosszakhoz képest. Talán elhalványultak már azok az emlékek, de volt két bő szezon, amikor Coutinho-hoz a leginkább a következő szavak kapcsolódtak a kommentmezőben: lepkefing, blocked, pad, pince… Lőni mondjuk megtanult, de a pályafutásában az idei ősz volt a leghosszabb időszak, amikor folyamatosan jól játszott. Ez egyelőre kevés ahhoz, hogy klasszisnak nevezzem Coutinhot.

Megvan benne a potenciál hozzá, de ezt láttuk már akkor is, mikor megérkezett hozzánk. Történt előrelépés. Néha képes rá, hogy a hajunknál fogva kirángasson minket a mocsárból. Néha. Elkötelezett a Liverpool ügye iránt. Érzi a felelősséget, tudja, hogy sokat várnak tőle. Viszont ehhez képest – vagy éppen emiatt – gyakran esik kétségbe, amikor nem megy vagy neki, vagy a csapatnak. Akkor jönnek sorra a blokkolt lövések, vagy a field goal-ok. Könnyű elvenni a kedvét, egy kis rugdosódás, szoros emberfogás, és aznapra el is tűnt a pályáról. Ehhez viszont hozzá kell szoknia, mert ez a futball része, ezeket a trükköket egyik ellenfél sem fogja mellőzni a repertoárból. Az elmúlt 10 évből a klasszisaink abban is nagyok voltak, hogy ilyen játékhelyzetekben is megtalálták a megoldást. A klasszis tudja az emberfelettit, ami minden józan számítás szerint nem sikerülhet.

Ezzel természetesen véletlen sem azt szeretném mondani, hogy Cou rossz, vagy pláne nem szeretnék egy indirekt #szarakeret-ezésbe belemenni. Ha Coutinhot egy ellenfélnél látnám játszani, azt mondanám, hogy meg kell szereznünk. A heti 150e font reális, sőt, baráti ár érte a mai játékospiacon. Egyáltalán nem vagyok elégedetlen a teljesítményével, semmilyen időtávon. Meg merem kockáztatni, ha csak egyetlen egy hozzá megközelítőleg hasonló minőségű játékossal mélyebb lett volna a keretünk januárban, még mindig a bajnoki címért harcolnánk.

Egy csapat egészséges összetételéről úgy szól a legendás mondás, hogy kell 3, aki tud játszani a zongorán, és kell 8, aki cipeli. Jelen pillanatban viszont az a koncepciónk, hogy mindenkinek cipelnie kell az erősítőket, de van 5-6 olyan emberünk, aki azért tud játszani egy-egy őrült futamot. Ez szerintem egy sokkal egészségesebb felállás. Én sokkal jobban örülök ennek, mintha a jövő csapatát arra építenénk, hogy hétről-hétre helyet kap egy nulla futóteljesítményű (de vitán felül világklasszis) 35 éves nyugdíjas, aki bestukkolja a labdát, ha az a fejére esik.

Nem tartom létkérdésnek, hogy legyenek széles körben elismert klasszisaink, akikről az alsó tagozatos lurkók tömegével ragasztanak ki posztereket a kis szobáik falaira. (Na jó, egy N’Golo Kanténak azért örülnék, de ő egyébként sem egy mainstream klasszis, Messi-labdát soha nem fog nyerni.) Nekem bőven elég, ha látom, hogy a csapat egésze, de különösen Hendo, Wijn, Mane és – igen, – Coutinho (és mindenki más, akit most elfelejtettem felsorolni) milyen értékes munkát végez, milyen intelligens és színvonalas futballt játszik.

Szóval Cou nem klasszis. Még. Ha bemutat egy szezont folyamatosan az ősszel látott színvonalon, akkor teketóriázás nélkül annak fogom nevezni. Ha így történik, biztos vagyok benne, hogy az trófeákat fog nekünk hozni.

ClayMatthews52

Hogy klasszis-e Coutinho? Attól függ, hol húzzuk meg a klasszis alsó határát. Számomra biztos nincs annyira világklasszis, mint bárki a 2000-es évek nagyjai közül. Ha hasonlítanom kéne valaki(k)hez, akkor inkább a Recoba-Riquelme-Deco vonalat/kategóriát lőném be egyelőre. Ugyanis nem tudom biztosan állítani Coutinhóról, hogy akkor ő most mi is. Zseni, az biztos. Élmény nézni, ahogy szinte folyik a lábán a labda, ahogy viszi tovább a támadásokat, vagy ahogy adott esetben befejezi. Mindig tud valami váratlant húzni, adott esetben a csapattársaknak is váratlant. Szimpatikus is, mintha sosem beszélne, mert nem tud, mindig ott van a fején ez a bugyuta mosolygás, szinte látom magam előtt, ahogy mormogja magában portugálul a vigyor mögött, hogy „ezek most mi a faszról beszélnek?”, talán pont emiatt nem tudom róla elképzelni, hogy hirtelen lelépjen a barkamargit valamelyikébe. Nyilván más meg pont ezért gondolja az ellenkezőjét, de akkor is. Ő már a miénk.

Viszont a másik oldalról megnézve, sosem volt konzisztens. Számomra a (világ)klasszis az, aki folyamatosan hozza a magas/félisten/földöntúli/stb. színvonalat. Az nem elég, ha Klopptól kezdve Gerrardig lenyilatkozza mindenki kéthavonta, hogy Cou világklasszis. Ez amúgy is egyfajta önbizalomnövelő PR-fogás, hogy látod, itt világklasszis vagy, imádnak, maradj nálunk. De azért, mert párszor ugyanúgy berúgta 25-ről (azt Tornyi is megcsinálja, Koccintóssal berúg 25-ről), nálam még nem lesz klasszis. Majd ha legalább 2-3 (de inkább több) szezonon keresztül úgy játszik folyamatosan, akkor elhiszem neki. Talán ezért is nem vitte még el a barkamargit. Nem tudom elképzelni, hogy folyamatosan kezdő legyen egy top csapatban.

Félreértés ne essék, megvan benne, hogy világklasszis legyen. Igaz, sokkal mélyebbről indult, mint mások, értem ez alatt, hogy padozott az Interben, valahogy elvolt az Espanyolban. Innen kezdte el a Liverpool felépíteni, és most már eljutott oda, hogy heti 150 ezret fog keresni. Valóban, ez már az ő szintje, de a világklasszisok manapság ennél már többet keresnek. Egyébként emlékeztek még a legutóbbi világklasszisunkra? Ma pont egy ilyen barkamargit csapatban játszik. Azt kéne elérni, hogy ezek a világklasszisok ne vágyjanak folyton oda.

42

Egyszerű, lényegre törő kérdésnek tűnik, amire könnyedén válaszolhatunk egy szimpla nemmel, vagy igennel. Ám ha egy kicsit jobban belegondolok, én már ott megbicsaklok, hogy klasszis. Van-e ennek valami definíciója a futballban, vagy csak úgy általánosan szereti mindenki durrogtatni, egyszeri mezei szurkolókon keresztül, szakértőkön át, a játékosokig, edzőkig? Az utóbbit érzem valósnak, mivel utánakeresve a Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótárában is csak annyit találtam, hogy „Mai sportnyelven: kiemelkedő tehetség”. “Világklasszis!” (nem pontosan meghatározott) minőségi osztály, szint”. Így írtam egy kézzelfogható definíciót, hogy számomra mit jelent a klasszis: A klasszis, egy olyan játékos a modern futballban, aki bizonyított csapatemberként és bizonyított egyéni képességeivel is a futball legmagasabb klub és/vagy válogatott szintjén. A válogatottnál ez a Világbajnokság vagy egy kontinens viadal, míg klub szinten egyértelműen a Bajnokok Ligája. Ez persze csak az én olvasatom, és ahogy láthatjátok, nálam a klasszist nem csak képességei határozzák meg.

Így jutunk el odáig, amiről A Jakuzzi Bölcsei eredetileg kérdeztek, hogy klasszis-e Coutinho. Rövid, tömör válaszom az lenne, hogy nem. Na, de miért is nem? Hisz se a képességeivel nincs baj, és a csapatot is a hátán tudja húzni – legalábbis klub szinten. A baj igazából nem is vele, hanem a csapattal van. Számomra, akármilyen rossz is ezt kijelentenem, Coutinho a Liverpool miatt nem lehet klasszis egyelőre. Hisz a csapat nem tud ott lenni, vagyis inkább folyamatosan ott lenni a legmagasabb szinteken, így Coutinho nem tudja bizonyítani klasszisát. Megvan benne minden és még azt se mondanám, hogy rossz helyen van abból a szempontból, hogy megmutassa, ő igenis klasszis, de erre még 1-2 szezont várnia kell, ha minden jól alakul a következő idényektől.

Szóval összegezve: a kis brazilban igenis megvan az a tudás és képesség, hogy felírja magát a klasszisok közé, de ehhez szerintem inkább a csapatnak kellene felnőnie, hogy itt és ne máshol bizonyítsa. Ugyanis biztos vagyok benne, hogy ha a megfelelő körülmények adottak a számára (és most nem a Barreályern trióra gondolok, hisz lehet, hogy túl nagy falat lenne egyből neki), akkor igazán ott lehetne a legjobbak között.