A rendszer győzelme

Félidőhöz érkezett a szezon és méltó módon búcsúzott a csapat az óévtől, ami igen gólgazdagra sikeredett. Emellett volt két kupadöntőnk, ahol rossz oldalára kerültünk a szerszámnak, valamint annyi gólt lőttünk a naptári évben, mint még 1982 óta sose. A boldog évzáráshoz azonban szükség volt Pep asszisztálásra is és viszonylag két biztonságra játszó csapatra is.

A szilveszteri sorsolásnak köszönhetően rekordot döntött a meccs az alkohol hatása alatt álló nézősereg számával, azonban kicsit kijózanodtam, mikor láttam, hogy Yaya a kezdőbe került. Klopp kirakta a kezdőből Origit és az elérhető legfluidabb és presszingben a legerősebb kezdőt rakta fel, szokásához híven a nagycsapatok ellen hangolt taktikát vetette be. A labdatartás ilyenkor nem cél, sokkal inkább védekezés orientált a játékterv. Láttuk ezt a Chelsea, a MU és most a City ellen is. A csapat nagyon kompaktan védekezett 20-25 méter volt a maximális távolság a csapat eleje és vége között.

A city 4-3-3 helyett inkább 4-2-3-1-ben állt fel, de Silva a már jól ismert Cou-hoz hasonló szerepben szélről befelé cselező irányítót játszott, érdekes módon a rosszabbik lába felőli oldalon azaz, nem tükörszélsőként indult. Azzal, hogy Yaya került a középpálya közepére merőben lassult a csapatuk, amit a fluid középpályánk köszönt szépen. Csapatuk ugyan magasodott vele és olyan játékos került a pályára, akinek egy Holywood indítása vagy távoli lövése eldönthette volna a meccset, de rendszerszinten elrontotta a csapat játékát, és ennek de Bruyne és Agüero itta meg a levét. A presszingünk nem volt túl magas, vagy nagy fordulatszámú, ez ugye főleg a korai gólunknak köszönhetően nem is volt probléma, sokkal inkább játszhattunk kontrafocira, védekezésben 4-1-4-1-é húzódva vissza.

A középpálya hármasa nagyon szorosan helyezkedett egymáshoz, sokkal terület orientáltabban, mint szokott a kiscsapatok ellen, ahol a labda visszaszerzése a kulcs. Ezt a kockázatot a city gyors támadónégyese ellen nem lehet épp ésszel felvállalni, így a visszarendeződés és a passzsávok lezárása volt az elsődleges szempont és az, hogy ne maradjon terület a pálya közepén, így Agüero ne kaphasson használható labdát.

Emre nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy de Bruyne jóformán labdába sem ért az első félidőben. Can nagyon hatékonyan fedezte KdB passzsávját, a city labdabirtoklásánál folyamatosan úgy helyezkedett, hogy a labda és a belga között álljon. A túloldalt Silva jobban ki tudott mozogni Wijn mögül, azonban Mané fegyelmezett visszazárása mellett ez is kevés volt, hogy erőt vigyen a vendégek támadójátékába. Nagyon jól írja le a meddő labdabirtoklási fölényüket, hogy KdB legjobb passzát Firmino adta, aki megint a mezőnyben kiemelkedően dolgozik, de sok pontatlanság jellemezte támadásépítés fázisban. Touré egy hibája is jelenthette volna a második gólt, de Firmino „eltökölte” a kiugratást pár tizedmásodperccel.

A második félidőre helyet cseréltek de Bruyne-nel és dedikáltan Silva lett az irányító Agüero mögött, míg az első félidőben jól láthatóan szenvedő KdB került a szélre, de játéka nem javult a cserétől, ellenben amikor Can követte ezt az oldalváltást Silva előtt adódott talán a City legnagyobb helyzete a jobb oldalról befelé cselezve. Majd Can visszaváltott arra az oldalra és Silván folytatta a munkát, amit az első félidőben elkezdett, egészen Henderson kényszerű cseréjéig. Ebből még nagy para lehet itt a januári őrület hajnalán.

A kompakt felállásunk a védekező fázisokban megfojtotta a city próbálkozásait a támadásépítésre és a pálya kevésbé értékes területeire korlátozta a labdabirtoklásukat. Ezzel igazából bár náluk volt a labda és többet passzoltak nagy helyzetük nem tudott kialakulni. Ugyan elég óvatos volt mindkét fél, a végére még minden támadó opciót a pályára pakolt Pep, de Klopp gyorsan reagált Lucas beküldésével, és idő sem maradt, sem kedv a kékekben, hogy lendületbe kerüljenek.

Nem nagyon akarok kiemelni senkit, mert csapatszinten teszi mindenki a dolgát és végzi ezt Mignontól kezdve Origiig mindenki, viszont Milner, Can, Klavan és Lallana hihetetlen mit melóztak. Lallana játszott a meccsen a támadó trió két szélén és Can helyét vette át, mikor a német visszalépett Henderson helyére.

A rendszer diadala volt ez az egyéniségekre épülő cityvel szemben, ami már csak azért is érdekes, mert pont a rendszert végtelenségig előnyben részesítő Guardiola esett ebbe a csábító könnyebb utas csapdába. Így maradt a 6 pontos lemaradásunk a Dinamó mögött fél távnál, amit egy hónap múlva ugyanezzel a focival csökkenthetjük csak háromra az Anfielden.