Angyali üdvözlet

Újabb vesztes összecsapással gazdagodott a szezon kalapácsos táblázata. Valahogy ebben a szezonban nem sikerült győzni ellenük 4 meccsen, és pusztán 1 gólt jegyzünk ellenük 390 perc alatt. Nem valami lenyűgöző ez így számokban, viszont vajon kijelenthetjük-e, hogy ők az új Stoke, vagy ez még korai? Egy biztos, 15/16-os szezonban nem kell többet a kalapácsütések pendülését hallgatni. Majd jövőre.

Klopp eddigi produkciója az eredmények tekintetében nem tűnik fényesnek. Sőt egészen bagolyi mutatói vannak, ami annak fényében, mennyivel különb manager a német érdekes kérdéseket vet fel. RH a nálunk eltöltött kevésbé dicső idejében 31 tétmeccsen elég szerény, 41,94%-os győzelmi arányt tudott felmutatni. 13 győzelme mellé 8 döntetlent és 10 vereséget jegyeznek liverpooli – hála Henrynek igen rövid – pályafutása során. Ténykedése alatt rúgtunk 41 gólt, és kaptunk 33 gólt, így a számok visszaidézésekor is érezzük, mennyire mélyen voltunk a bagolyköpetben. Láthattuk, hogy hogyan nem lehet egy gyors és terület igényes csatárból bóját faragni, valamint azt, hogyan robog el a PL száguldó análvonata a renyhe szárnycsapásokkal haladó bagoly mellett. Azonban ez már történelem, manapság már keserédes mosollyal, fogcsikorgatva kiszusszanó hogyajókurvaanyádat és prosztata vizsgálathoz köthető érzelmek között gondolunk vissza, hogy túl vagyunk rajta.

Vessünk gyorsan egy pillantást a jelen viharos vizeire, ahol egy palackpostában felsejlik egy jegyárakkal teli táblázat, és egy st(r)oke-ot kapott, de már újra vadászni tanuló ragadozó. Éppen csak túl van az első lépcsőn, testvérét felfalva megmutatta helye van a végtelen óceánért folyó harcban. A kihullott fogak azonban a vártnál lassabban kerülnek pótlásra, melynek ára, hogy csak a hullámzás viszi bármerre is, kiszolgáltatva a körülményeknek. Klopp első 29 meccsére ránézve meglepő dologgal kell szembesülnünk, 41,38%-os győzelmi arányával alul múlja azt, amiről azt hittük alulmúlhatatlan. 12 győzelemmel, 8 döntetlennel és 9 vereséggel teljesen bagolyi színvonalon, döcögve indul a kloppi eredménysor, meglepően hasonlóan 34 kapott és 42 szerzett góllal. Két meccsel kevesebbnél jár Jürgen, de az összevetéshez pont megfelelő az alkalom. Elintézhetnénk annyival az összehasonlítást, hogy akkor is szar volt a keret, meg most is az, azonban visszagondolva csak a legerősebb kiállítható kezdőkre, vagy a keretmélységre egyből villanna a kép, hogy nem ilyen egyszerű a helyzet.

Az első kézenfekvő dolog az intenzitás. A mi kis cuki baglyunk ezt a 31 meccset a nálunk 168 nap alatt játszotta le, amíg Klopp a 29-et 116 alatt, ha hozzávesszük a következő két meccset, hogy egyenlő legyen akkor pedig 31 meccs 124 nap alatt.  Ezek a napok az első meccs és az utolsó között elteltek, azaz nincs benne az az extra közel egy teljes hónap a nyári fészekrakás. Durva különbség ez, átlagosan Kloppnál 4 naponta jelent egy meccset, míg a RH-nál 5,42. Átlagosan majdnem másfél nappal több ideje volt két meccs között a felkészülésre a stábnak és regenerálódásra a csapatnak. Azt hiszem, elég közeli még az előző poszt ahhoz, hogy lássuk a meccsszámok és a köztük eltelt napok hogyan befolyásolják a teljesítményünket.

Továbbfűzve ezt a másfél nap különbséget látszik, hogy mekkora előnye volt a meccsről meccsre készülésben Hodgsonnak az időtényezőben is, és ha ezt megnézzük abból a szemszögből is, hogy Liverpoolba érkezése előtt 3 szezonon át a ligabeli Fulhamet irányította, azaz minden egyes ellenfelet régi cimboraként üdvözölhetett. Ezzel szemben, Kloppnak nemcsak hogy egy teljesen új ligába érkezett meg, és kevesebb ideje van a meccsek közt felkészülni a számára teljesen új ellenfelekből, de rögtön a mély vízbe ugrott a szezon közepén ismerkedési és alapozási idő nélkül. Minden PL ellenfelével első randevú várta az új mestert és az ezeket megelőző extra elemzéshez nem volt elég idő. Továbbá az sem erősítette a kiegyensúlyozott, jó teljesítményhez szükséges feltételeket, hogy nyáron egy másik stílushoz alakított alapozáson esett át a csapat. Klopp nagy fizikai igénybevételt kívánó focijához elengedhetetlen a kemény előszezon, és ez a Bundásban szezononként kétszer adatott meg neki. Ehelyett itt a melwoodi rémmel, a Hamstring Szörnnyel találta magát szembe. A lényegen ugyan nem változtat, hogy a minket sújtó sérülés hullám a fentiek következménye, vagy ezeken felül álló egyéb dolgok (nem megfelelő rotáció, későn felismert súlyossága a helyzetnek, a liga és a kupák terhelésének alulbecsülése) is nyomósan közrejátszottak benne. Az tagadhatatlan, hogy negatív hatással van/volt a teljesítményünkre. A sok sérült és a kiemelkedően magas meccsszám miatt az FA kupában hamar előkerült a fakó, így nem meglepő módon, előkelő helyeken vannak ezek a meccseink a legfiatalabb átlagéletkorú és a legkevesebb liverpooli meccsel rendelkező kezdőtizenegyek listáján. Klopp olyan kényszerutakra került a csapat-összeállítást illetően, aminek látható nyomai vannak a játékunkon, de főleg az eredményességünkön.

Nem meglepő az sem, hogy Klopp új managerként egy új ligában tanuló ideje alatt bizony vét hibákat. Az sem új a nap alatt, hogy ezeknek a hibáknak pontbeli következményeik vannak, elég csak a tabellára nézni. Pillantsunk most vissza, még a bagoly szárnyakon is messzebbre a múltba egészen Rafa érkezésig. Első szezonjában a PL-ben szintén a klub keretértéke és átlagos kezdőtizenegy értéke szerint is alul teljesített. Ötödik helyen végzett a csapat 58 ponttal, 3 ponttal a negyedik Everton és 7 ponttal a harmadik MU mögött. Csupán gólkülönbségünk miatt kerültünk a Bolton elé, és csak 3 ponttal előztük meg a hetedik Middlesborought. Bár helyezésben csupán eggyel maradtunk el a pénzügyi érték alapján várhatótól, azonban a pontszámokra tekintve látszik, hogy az akkori kevésbé erős és kiegyensúlyozott PL-ben igencsak hullámzó teljesítmény jött ki. Nem úgy a kupákban, ahol a ligakupa döntőt buktunk a Dinamó ellen és BL-t nyertünk. Érdekes megjegyezni, hogy az FA kupából akkor is hamar, igaz dupla újrajátszás nélkül búcsúztunk. Nem akarom én McA módjára elhashtagnyerünközni a szezont, de egy érdekes párhuzam kezd kirajzolódni Rafa és Klopp első szezonja között. (Diszkoszban halkan tegye fel a kezét az, aki elfogadná a ligakupáért járó alufóliába csomagolt csokiérmet és egy ötödik és tizedik hely közötti random helyezést a PL-ben cserébe az EL győzelemért.) Visszakanyarodva kicsit, levonva a következtetést, Klopp rengeteg meccset vív egy sok sérüléssel küzdő csapattal egy számára idegen környezetben hullámzó teljesítménnyel. Így érthető, hogy a kisebb energia befektetést igénylő és nagy pszichés haszonnal kecsegtető kupákra is nagy hangsúlyt helyez, hiszen tanuló évében semmi sem garantálja azt, hogy a bajnokság viharos vizében sikerül mindig a nagyobb halként csapkodnunk a farkunkkal.

Most, hogy tisztáztuk a csapat teljesítményének peremfeltételeit manageri megvilágításból, érdemes megvizsgálni, hogy tényleg csak ennyire hivatott-e a keret és megérdemli a szar sárdobálást, vagy lehetséges, hogy az erőltetett menet és a kloppi tanuló idő okán érdemes még várni az egyes játékosaink lámpavasra húzásával vagy Fulhamig kergetésével. A PL eddigi gól+gólpassz táblájára pillantva azt látjuk, hogy a haszontalan, ügyetlen és semmirekellő Hámesz a második helyen áll a csapatból az éppen a szárnyait bontogató Firmino mögött. Az is látszik a táblán, hogy az élmezőnyben nincsen emberünk, köszönhetően annak, hogy sem csatár, sem előkészítő poszton nem tudott ugyanaz a játékos huzamosabb ideig folyamatosan játszani, vagy ha igen (Cou) akkor pedig Bentekével kellett összedolgoznia, akinek játékstílusa nem igen fekszik, és nem is hatékony, mint azt már láthattuk statokon bemutatva. Ugyanez a megállapítás tehető, ha a csapat minden sorozatban elért goal involvement táblázatát nézzük. Coutinho a liga egyik legtöbbször lövéssel kísérletező játékosa, de a hatékonysága elmarad a top kategóriától. Rosszabb goal involvement mutatóval rendelkezik, mint az oly sokat szidott Benteke. Csapatunk zongoracipelő részlege, akiknek presszingben mutatott munkája kiemelkedik, viszont igen szépen teljesít itt is, Henderson az élmezőnyben, Milner szorosan Coutinho mögött. Ami engem személy szerint meglepett, hogy Cannak mennyire nem adja ki a gólszerzés vagy a gólpasszt a gép.

Dőlttel szerepelnek azok a játékosok, akik keveset játszottak az értelmes per90 adatokhoz.

A keretértékelés alapvetően könnyen el tud fordulni objektív irányba. Nehéz ezzel bármit is kezdeni, de érdemes arról a végéről megfogni a dolgokat, hogy milyen stílusú focit akar játszani a csapat, és erre milyen képességű játékosokra van szükség. Alapvetően ez a beleillenek-e az elképzelésbe a játékosok képességük és nem a pillanatnyi teljesítményük alapján kérdésre egyszerűsíthető. Másik támpont az adott stílusban leggyakoribb formációhoz – Kloppnál ez ugye a 4-2-3-1 – megvan-e minden posztra legalább két ember az esetleges sérülések vagy a rotáció okán. Harmadik értékelési pont pedig, hogy korban hol áll a keret, valamint hogy az adott posztra a legjobb korban lévőek-e a játékosok. Gondolok itt arra, hogy a középső védőknél és a kapusoknál nagyon előnyös a korral járó tapasztalat, nem feltétlen jó egy keret akkor, ha ezekre a posztokra túlnyomó többségben csak csikók állnak rendelkezésre. Ezen pontok alapján érdemes megnézni a keretünket, hogy hol vannak és milyen okból lyukak vagy gyengeségek. Alapvetően úgy gondolom, hogy az átigazolási politikánkból kifolyólag (főleg a TC vonalra gondolok) a csapat tele van ígéretes fiatalokkal, akikről jelen pillanatban nehéz megmondani, hogy mit fognak tudni beteljesíteni a reményeinkből. Az, hogy fiatal a keret pillanatnyi teljesítmény szempontjából hátrány, viszont hosszútávon nagy előny, hogy nem a készen vett játékosokra szorul a klub, hanem a már beérett fiatalok pótlására fektethetjük a hangsúlyt (akik egyébiránt olcsóbbak, mint a készen vett játékosok), ahogy azt a sikeres korszakokban is tettük. Nagyon fontos még a keretünk értékelésekor, hogy annak minden tagját vegyük számításba, legyen az kölcsönben lévő játékos, vagy éppen sérült. Jól mutatta keretünk mélységét, hogy a legnagyobb sérülési hullámban is elég erős és tapasztalt kezdőt tudtunk a pályára küldeni, igaz az összeszokottság hiánya és a kényszerpálya miatt szintén nem tudott feltétlen jó eredményeket hozni, de úgy gondolom ez teljesen logikus.

Érdemes megjegyezni, hogy helyzeteink megvannak majd minden meccsen. Klopp sokszor nyeri meg a taktikai csatát, azonban az eredményjelzőn nem lesz ennek nyoma. A következő ábra jól mutatja, hogy a játékbeli mutatóink rendben vannak, az élmezőny számait hozzuk, kivéve a két legfontosabbat, amik a kapott és a rúgott gólokat mutatják. Várhatóan a sérüléshullám lecsillapodásával újra össze tud állni egy stabil CB páros és egy rendszerbe illő mozgékony csatár is elérhető lesz, akkor az eredményeink javulni fognak. Na nem mindenkit tejszínen,  de ebből a bagolyi mutatókkal riasztgató időszakból mindenképpen szebb irányba mozdulunk el.

Rátérve a meccsre, a búcsúzásunk kicsit fájdalmas, meg kicsit megnyugtató is. A fiatalokkal teletűzdelt csapat jól muzsikált. Jó lehetőség volt ez arra, hogy egy PL csapat ellen mutathassák meg mire képesek. Fájdalmas, mert jó lett volna még látni, tudják-e ezt a teljesítményt huzamosabb ideig hozni a fiatalok, és megnyugtató is egyben, mert kitisztult a kép, elszállt a füst, és látszik már merre megy az út a szezon vége felé. A meccset 4-2-3-1-es szokásos felállással kezdtük, örömködtünk a kis varázsló visszatérésének és egy idegenbeli kupameccshez tökéletes taktikával kezdtünk. A presszingünk nem túl magasan kezdődött, biztonságosan eléggé ahhoz, hogy a csikó DP párosunkat ne szakítsuk meg fizikailag és a védelem előtt stabilan tudják tartani a pozíciót. A félpályáig jellemzően passzsávokat védtünk, azonban amint a presszinget kiváltó trigger esemény bekövetkezett, kérdés nélkül támadtunk le és próbáltunk gyors kontrát vezetni. Ennek eredménye lett az első félidőben egy szép labdaszerzés után Cou kapufája. A másik oka ennek a biztonságosabb második szándékú presszingnek, az Ibe és Benteke kettőse a kezdőben, akiknek nem erősségük a támadó harmad felszántása.

https://twitter.com/LiverpoolGifs/status/697162480783593473

Benteke és Mignon felemás formát mutattak, voltak biztató elemek játékukban, de pont ellentétesen. Benteke jól mozgott, majdnem gólpasszt adott, szögleteinknél agresszíven támadta a labdát, és nyerte meg a fejpárbajokat mezőnyben. Szabadrúgása is veszélyes volt, de ami a csatárt legjobban minősíti, a gól nem jött össze, és újabb rontott 1v1-es ziccert karcolhatunk a neve mellé. Honfitársa azonban pont a védéseknél volt a helyén, bravúrral hárította Payet szabadrúgását kapufára, majd az ismétlést is. A gólok legkevésbé varhatóak a nyakába, viszont voltak olyan megmozdulásai, melyek azt mutatják, hogy messze van még a top formától. Bízom benne, hogy inkább egy kis lépés volt ez a megfelelő irányba, semmint a hullámzó teljesítményük egy kevésbé szar állomása.

A cserékkel melegség tölthette el előbb a szívünket, majd Studge megmozdulásait követően a gatyánkat is. Ilyen egy csatár. Nem is egy csatár, a csatár. Nem is pazarlom rá a karaktereket. A csoki csatárok egy 4-2-4-es felállásban játszottak a második félidőben, folytatva ezt a másodlagos presszing és kontrajáték elegyét. Helyzeteink megvoltak, a befejezések nem sikerültek, és ez azzal járt, hogy a végén kaptunk egy menetrendszerű pontrúgás gólt. A fiatalok egytől egyig megérdemlik a dicséretet, függetlenül az eredménytől. Megnyugtató úgy neki menni a tavaszi európai porondnak, hogy az első csapat mögött motivált és PL szintű fiatalok képesek átvállalni a terhet a csütörtök-vasárnap menetrendű darálás során. Top4 már tapírfaszt sem érdemel, elúszott, ellenben, ha a fiatalok játszhatnak a PL-ben akkor nem lesz úgyismindegy érzésem, amikor az aktuális ork csapat közeledik.

Egy jól irányzott angyali kalapács ütéssel kiestünk az FA kupából, azonban sem a teljesítményünk, főleg nem a fiatal játékosok teljesítménye miatt, és a tisztuló szezon kép miatt sem szomorkodunk annyira ezen. Ami szezonra maradt, az február végén foggal körömmel, de kupát nyerni. Ez az egy meccs már nem oszt nem szoroz ráadásul tolódik is a bajnokink a hétvégéről. Önfeledten élvezni a bajnoki meccseinket, és tét nélkül gyakorolni azt, amit az elmúlt 2 hónapban sem a sérülések, sem a meccsek sűrűsége miatt nem tudtak a srácok. Tiszta szívvel buzdítani az esetleges szerepet kapó fiatalokat, mert láttuk, hogy van bennük spiritusz egy PL csapat ellen is, és végre nem csak a neveket tudjuk a csapatlistából, hanem arcokat, teljesítményeket és megmozdulásokat társíthatunk hozzájuk. Reméljük látjuk még őket idén.