Több meccs, mint kolbász

Megboldogult Sipi bácsi szajkózott valami hasonlót, csak bringás hasonlatban – már ha van rajtam kívül bárki, aki képes volt a nyári vakációiból rendszeresen 3 hetet arra elcseszerinteni, hogy sárga napraforgókat bámuljon a tévében órahosszakat nap, mint nap Tour de Franc(e) néven az öreg cangás anekdotáit hallgatva. No de foci. Most akkor hogy is van ez a 3 és fél nap mizéria? Számít-e bármit, hogy beleállunk Angliában a bajnokság mellett 3 kupába, vagy tényleg csak NBA-s embereket kéne soccer-specializálni, és minden jó lenne? Ilyesmiket nézegetünk a FAntasztikus West Ham visszavágónk felvezetéseként.

Idejött ez a német heavy metal-os, aztán azt sem tudja, fülét vagy farkát fogja meg, mikor fellépést fellépés követ. Még a vakbele is belerándult a nagy kapálózásba. Aztán szajkózza itt a 3,5 naponta meccsünk van mantrát, mint refrént a vokálos. De hát Jürgen, fickst Du, a kosarasok is 80+ meccset tolnak, ne mondd már, hogy neked nem fér bele a 2 ppg bajnokikon plusz a három kupa?! Milyen rocker vagy te, csak nem egy turista? Jó, elég lesz egy hazai silverware, de akkor elődöntőt Európában vagy megoutozunk füttykoncertekkel!

Hasonló elvárások szoktak keringeni a Fonat kommentmezein is, akár egy (J)ürge(n)-vadászó héjasereg. Nem, persze senki sem mondja, hogy minden meccsre full A-val kell kirohanni, de valahogy ha bármely kupaszereplés _ellenében jön egy hang, akkor már szentségtörést emlegetnek néhányan. Vagy mert bele sem gondol, hogy ha nem zúgunk ki kurva gyorsan, akkor 55-60 meccses szezonba csúszunk, vagy ez még megvan, de az már nincs, hogy bizony ennek kemény ára van. Kíméletlenül mindig.

Ecsetelhetnénk, hogy igazából Klopp sem az eredménytelenségét védve hadonászik a sajtó előtt, hogy hát de, gyerekek, kéne több Training Tagen. Hanem mert 2-3 nap – mint ahogy a holnapi szereplésig is adott – nem elég felkészülni egy ellenfélből. Nem szeretném álszakértőként lefesteni, hogy hát igen, meccs másnapján ilyen pihentető edzés van csak, aztán videóelmezés, aztán elkezdjük begyakorolni a játékot, de mire valami értékelhető össze is jönne, már utazunk; mert (sajnos) nem dolgozom épp egy profi futballklubnál. Amit tudok viszont tenni, hogy megnézem a tényadatokat, és abból levonok következtetéseket. Szóval jöjjön egy kis statokalipszis. Ha valaki itt világgá szaladna: semmi olyan módszer nem lesz, amit bárki más meg ne tudna csinálni, de legalábbis meg ne értene elsőre. A statisztikákat viszont magam hamisítottam.

Máté elképesztő adattárházában bányászgatva néztem rá a 2008-2014 közti időszak fizetéseire, átigazolásaira és a csapatok teljesítményeire. 2008, mert innentől gondoltuk úgy, hogy hasonlóan működnek a dolgok (olajosok, tv-pénz), és 2014, mert eddig volt mindenkire megbízható adat. Természetesen, kiemelt szerepet szentelünk a meccsszámnak. Tényleg befolyásol-e valami fontosat az, hogy 40 vagy 50 meccsünk van, és összefügg-e valamivel?

Mit látunk itt fent? X tengely szerzett bajnoki pontok, világos. Y tengely: a fizetésekben volt egy igen erős infláció a 6 év alatt (2014-ben átlag 1,5-ször akkorák voltak a bérek, mint 6 évvel korábban), szóval mindent 2014-es árra hoztunk az átlagbérből származtatott inflációval. Na most, minden inflált fizetési keretet millió fontban elosztottuk az adott csapat adott évi meccsszámával. Ezek a mutatók vannak tehát a szerzett pontok függvényében ábrázolva. A hurkák jelölik, ha valahol több adat is volt: ekkor a hurka a 95% konfidenciaintervallum, ha t-eloszlást tételezünk fel, és ezzel nem istenkáromlok (vagy aki ismeri: boxplot). Lényeg: azt a számunkra misztikus hetvenakárhány pontot a vizsgált időszakban senki sem érte el, aki 2,8 fizetés/meccsszám mutatóval rendelkezett. (Még egyszer: itt a mértékegység millió font/meccsdarab, vagyis egy meccsre elosztva, ha több, mint 2,8 millás bérkeret jut, akkor vagyunk jók.) Tehát akinek egy 120 milliós bérkerete volt, az ha 120/2,8 = 43 meccsnél többet játszott az adott szezonban, akkor nem került top4-be. De megnézhetjük nem pontokra, hanem simán top4 vs. nem top4 összehasonlításban ugyanezt a mutatót:

Megint ezek a mágikus dobozcuccok. Amit az előbb nem említettem, de itt is jól látszik: A top4-be bekerülni gyakorlatilag lehetetlen volt a kb. 2,8-as mutató alatt, DE ennek elérése még nem volt garancia a bekerüléshez (lásd a karikás, csillagos kiugró értékek a bal oldali nem top4-es adatoknál – pl. 67-es sorszámú: MU(2014), 26: Chelsea(2012), 6: Liverpool(2011)). Szükséges, de nem elégséges feltétel. És akkor nézzük meg külön a Pool teljesítményeit az időszakra:

6-ból 5-ször talált is a „modell”. 2011-ben is a negatív, „teljesíti a szükséges feltételt, de ez nem elégséges a top4-hez” csoportba sikerült belekerülnünk, nyilván a 2010-es elképesztő fizetési kiköltekezéseknek köszönhetően (RH negatív, Joke Cole és a 100k, Mr. Purslow – ilyenek, ugye, megvannak még). Emellé a 2014-es szenzációs Poetry In Motion évünkre érdemes még ránézni: a viszonylag magas (liga 5.) fizukeretre csak 43 meccset engedtünk rá. Igen, ennyire számít. És mi, mit mond ez a számhamisító? Nem volt kifutott eredmény, hanem abszolút várható lett volna ez alapján egy hasonszőrűen jó szereplés? Na takarodj anyádba, Suarez nélkül betagozódtunk volna. Aha, nem.

És persze majd lehet jönni, hogy na bezzeg a Leicester ezt idén telibe szarja, és dobd ki a hülye statisztikádat. Igen, ők lesznek az első pozitív kivétel. Hozzátéve, hogy nem ismerem a fizukeretüket, de idén ők is pont 43 tétmeccset fognak játszani. Ha inflált bérkeretük 120 millió alatt van (gyanítom igen), akkor tényleg kivételek. Ami csak azt bizonyítja, hogy sajnos csak ezzel a fizu/meccsszám mutatóval nem fogjuk tudni megmondani, hogy ki fog odaérni a kolbászos fazék közelébe, de nagyon magas valószínűséggel beletalálunk. Mindenesetre érdekes belegondolni, vajon hasonlóan alacsony meccsszámnál is RH-szerű mutatókkal birkózna Klopp.

A modellt tehát ezen alap után el lehet kezdeni finomítani. Nem mondom, hogy szent grált találtam, nálam biztos lehet ügyesebben is csinálni: Tomkins elképesztően munkás, de kifinomult elemzéseit a témához kapcsolódóan érdemes átnyálazni. Én itt most egy logisztikus regresszióhoz jutottam eddig, ami elég erősen világított rá, hogy a bruttó igazolásoknak a szezont megelőzően van egy egész erős negatív hatása, mint plusz magyarázó arra, hogy ki hol végez.

Logisztikus regressziónál a top4-be jutás valószínűségét próbáljuk több magyarázóval megfogni. A két szignifikáns magyarázó a fent már bemutatott fizu_per_meccs mutató és az adott évi bruttó átigazolási összeg lett. A modell 88%-ban találta el visszatesztelésnél az eredeti top4-be kerüléseket – ez zanzásítva annyi, hogy pengén erős. Eredmények: +0,1 milliónyi fizukeret meccsenként (tehát ha az emlegetett mutatónk 0,1-gyel nő) a top4 elérésének valószínűségét várhatóan 4-5%-kal növeli. A Pool bérkerete kapcsán ez hozzávetőlegesen annyit jelent, hogy ha 52 helyett 48 meccsünk van egy szezonban, akkor úgy 10-12%-kal nő az esélyünk a top4-re. Nagyon sok. És akkor, ahogy említettem, emellé vettem be a bruttó igazolásokat, amire azt kaptam, hogy +1 milliós költés kb. 0,5%-kal csökkenti a top4 esélyét. (Egy Benteke-költés cirka 10%-kal. Azért nem 32*0,5, mert multiplikatív a hatás, szorozni kell, nem összeadni.) Vagyis itt is kijött, hogy nagyon felforgatni a csapatot új vásárlásokkal bizony kontraproduktív. Na de tényleg abbahagyom itt, aki kitartott eddig, (annak köszi) az már boxplotokkal fog álmodni és százalékjeleket fog okádni. Nézzük meg azért még, hogy mi a fürjtojásra enged ez minket következtetni, mondjuk jövőre és úgy általában.

Azt hiszem, ma már kommunánk minden tagja egyetért abban, hogy a top4 a prioritás. Kb. hasonló fizukeretek mellett ehhez mi, ha tutira akarunk menni és a 3-as mutatót akarjuk elérni, úgy kb. 50-52 meccset engedhetünk meg magunknak a szezonra. Ha lesz EL (vagy BL lol), akkor az tuti 6 meccs + 38 bajnoki + min. 1-1 fifa kupa, tehát már 46-nál vagyunk. Gyönyörűen látszik: bajnokság + 1 kupa és ennyi. Ha ennél többet akarunk, nem bírja a farkunk. És ami fontos: a modell szerint akkor sem, ha azokat a plusz meccseket az ifista hadosztály játssza. Látványosan nem megy, hogy a stáb külön készüljön fel az igazi tétmeccsre, ha van közben egy alacsonyabb prioritású meccs. Év elején el kell dönteni, melyik az az egyetlen kupa, amiben harcoskodni akarunk, a többiből igenis ki kell esni. Nincs olyan, hogy de kicsit ott is, meg nagycsapat vagyunk, hejj, minden meccset nyerni akarunk. Ki kell zúgni, különben beborulnánk a székek közé, és nem lenne meg a top4. Ilyen világ van, én is sajnálom, hogy triplázásról már álmodni sem lehet, nem hogy beszélni.

Valamit még a meccsről is illenék szólnom. Miután a múltkori 0-0 igazából nem fájt senkinek, maximum a meccs látványa meg a fiatalokat elviekben vezetni kiküldött Benteke „teljesítménye”, így aztán a holnapitól sem kell annyira félni, mint hogy esetleg hazavonuló közönség előtt bukunk bele a fekáliamentalitásunkba. A múltkori B-csapat felforgatását azért én elkezdeném ott, hogy a kapuba a látatlanban legjobb formában lévő kapusunkat, Ward-ot tenném. A Smith-Caulker-Ilori-Flanno védősor tökéletesen megfelelne elé, a kiscsírák közé pedig nagyon hiányolnám, ha Kent holnap sem kapna lehetőséget. Nagyon technikás középpályás, egyetlen felnőttmeccsén Klopp alatt viszont eléggé lámpalázas volt. Mondjuk nem jobban, mint ahogyan Benteke szokott lemenni remegő lábú kisiskolásba ezeken a „legalább itt tegyél már le valamit az asztalra, fiam” meccseken. Hétvégi pihentetése nyilvánvalóan előrevetíti, hogy ismét készíthetjük a feles pálinkákat a ziccer-kihagyásaira ivósjátéknak. Ojo-Ibe szélsőduóval adnék azért esélyt magunknak.

Sturidge egy szép kérdés még. Nincs már ember a Földön, aki ténylegesen hisz a világmegváltásában. Holnap simán el tudnám képzelni 20 percre, amint megmutatja Brannagan-éknek, hogy azért van focista abban a felnőttkeretben a brazilokon kívül is. (A szimpatikus angol sajnos betegség miatt nem lesz.) Aztán talán elindul valami. De Karma nénit nem piszkálom fel, főleg a hétvégi dupla kényszercserénk után.

Carroll a kemény, nem a vakbél

Hogy keretbe zárjam magam, még egy szentségtörés. Pedig esküszöm, ma sem ittam McAllister poros whisky-kólájából. Tavasszal egyrészt persze szeretnénk látni, hogy elkezd formálódni valami játéknak nevezhető formátum, ami jövőre a tabella vörös mezben is értelmezhető felére tesz minket. Valami körvonalak azért már látszódnak, de ez a jelenlegi terhelés nagyon nem tesz jót a csapatnak és Kloppéknak.

Emellé én még kívánnám, hogy a stáb ne ezekből a nulla-felkészültségű, mindent leromboló meccsekből, mint a Leszter vagy sünök elleni, kelljen levonnia azokat a következtetéseket, hogy ki az, akinek elég a kvalitása és ki az, akinek nem. Mert ne mondja nekem senki, hogy egy Can, egy Moreno vagy egy Sakho ekkora kaki. Nem az. De itt mindenki össze-vissza bénázik és süllyed be a béka segge alá. Nem akarom ezt a szennyet látni. És igen, hogy értelmes játék formálódhasson, amik alapján a fenti két kívánalom felszínre jöhet, ahhoz sokkal több olyan meccs kell, mikor majd egy hét van készülni. Rendszeresen, és akkor lehet repülőgépet építeni repülés közben. Nem mondom, hogy mindenképp essünk ki mindegyik kupában, hiszen a fenti modellezős okoskodás a bajnoki top4-re volt hatással, azt meg idén már messziről… De esztelennek tartanám – ha akár ificsapattal is –, de mindkettőnek teljes feszültséggel mennénk neki. Mondom ezt a még ifistákkal sem dolgot a következő ábrára is alapozva:

Ezek Klopp 5 meccses átlagmutatói. Kék vonal a görgő pontátlag, piros a görgő átlagos felkészülési napok száma. (A pirosnak jobb oldalon van a tengelye, ez csak ilyen algebrai magic, hogy egy szintre kerüljön a két görbe.) Gyönyörűen kijön: amikor sok idő volt, sok pontot szereztünk, amikor kevés, nagyon nem. Sőt a piros görbe, vagyis a felkészülési idő kicsit meg is előzi a kéket, tehát a felkészülés hiánya kicsit csúszva jön ki. És szépen be vagyunk most is ragadva oda. A béka feneke alá. Alig 3 naponta meccs. És sehol jele annak, hogy a stáb ezt meg tudná oldani azzal, hogy – néha kényszerből – sokat rotál és néha B-csapattal áll ki. Nekik akkor is erre megy el a felkészülés 3 és fél naponta újra és újra, nem pedig tényleges építkezésre.

Muszáj reflektálnom ezzel a kontrasztos írással Lacko77 kiváló írására is. Olyan szív és lélek nélkül egyikünk sem lenne vörös, ami abból a szenvedélyes írásból sugárzik. De legyen igényünk emellett arra, hogy belépünk az elemzés világába is, főleg ebben a pénzorientált mai futballközegben, amiben igenis eltörpült a két hazai kupa. Ez nem a régi idők hőseit gyalázza, hanem a mai futballvilágot minősíti, amit sajnos vagy nem sajnos, de el kell fogadni. Ha kikapunk – bármennyire fifa kupa is lesz pl. holnap is –, a statisztika szerelemesei is falhoz fogják csapni a söröskorsót bánatukban. Én is, pedig tudni fogom, hogy néhány hónap múlva ennek még édes gyümölcse is lehet.

Az elemzés nagy konklúziója pedig az, hogy hosszú távon nekünk – ahogy azt már jó sok posztban kihangsúlyoztuk – okosnak kell lennünk klubként és így leküzdeni a gazdasági helyzetünk predesztinálta _átlag 5. helyünket (vagy mostanában legalább elérni), de emellé ott van egy eddig nem is emlegetett, szögegyszerű ultimate fegyver, mint CS-ben a kés vagy mint analízisben a L’hospital-szabály: meccsszámban egy adott határ alá kell menni. #simplemagic