Tapírforma győzelem
Elvárt hazai győzelmünk apropóján mindenki nagy örömére újra nyitja kapuit a Fonat Zoo! A tapírok Közép- és Dél-Amerikában, valamint Délkelet-Ázsiában élő fenséges veszélyeztetett páratlanujjú patások. Róluk lesz ma nagyba’ szó és persze a fiatalok által kiharcolt továbbjutásról.
Öt fajukat a disznónál valamivel nagyobb termettel áldotta meg az egyedfejlődés csodája, de megdöbbentőbb tény ennél, hogy legközelebbi rokonaik az orrszarvúak. A tapírok azonban tülök helyett inkább egy kisebb ormányt növesztettek maguknak a kevésbé agresszív kinézet érdekében. Azonban ezek a kevésbé érdekes dolgok, ellenben sokat és szívesen tartózkodik a vízben, kiválóan úszik, hosszú percekig képes a víz alatt maradni, sokszor a szaporodásuk is ott történik. A wikipédia szerint a tapír nagyon értékes állatkerti állat, születése nemzetközi téren is eseménynek számít.
Hát még a szaporodása!
Igen jól lát mindenki, ez nem trükkfelvétel. Termetes péniszével könnyedén vakargatja a hasát tapír barátunk. Akinek ez kevés bizonyíték arra, hogy a tapír nemes állat keressen további képi bizonyítékot a google segítségével.
Ennyi elég is a kultúrából, térjünk át kevésbe vulgáris témákra, mint például Enrique kapitánysága, Bogdán és a Liverpool búcsúja, valamint első csapatos játékosaink ifik közti teljesítménye.
A kezdőt vizsgálva arra jutottam, hogy nagyon jó döntés megadni a fiataloknak az esélyt, hogy helyrehozzák, amit idegenben a sárban elbaltáztak. Tex, Smith, Stewart, Brannagan elég patent módon játszottak, jól hoztuk ki a labdákat és szép passzjátékból alakítottuk ki a helyzeteinket. Maradéktalanul hozták az elvárt teljesítményt egy defenzíven játszó kiscsapat ellen. Az Anfield hangulata lenyűgöző volt, amit el sem hittem, hiszen abban bármelyik szurkoló egyetértett, hogy ez nem a szezon legfontosabb, de nem is a legjobban várt meccse lesz, azonban ebből a fiatalok nem érezhettek semmit.
Második gondolatom az volt, hogy Ádámunknak nem sok sansza maradt úgy egyáltalán, hogy egy lovreni fordulatot vegyen a liverpooli karrierje. Azt nagyban túlzásnak tartom, hogy minden idők egyik legrosszabb igazolásának tartják egyes külföldi szurkolók. Sem a ráköltött pénz nem indikálja ezeket a felhangokat és a teljesítménye sem támasztja alá az ilyen szélsőséges megbélyegzést. Messze van ő Andy ‘lófasz’ Carrolltól, vagy Diszkó Stu-tól, de hibái ellenére szerintem a 11-es ölésével még jó pár semmit tevő igazolásunkat überelte. Szurkolok továbbra is, hogy ne ilyen csúf szögletgóllal végződjön ez a kaland, de a realitás egyelőre nem Ádám oldalán áll.
Amire valószínűleg nem sokan számítottunk, az Enrique csapatkapitányi szerepe. Ha jól emlékszem Máté egy fiszfasz meccs után írta, hogy nem szeretné többet Suárez karján látni a karszalagot, én pedig szeretném kitörölni ezt az emléket, hogy a legmotiválatlanabb semmirekellő magára húzhatta a szalagot, még ha búcsúmeccse is ez nálunk. Még Bentekén is jobb lett volna, de azt mondom Allen vagy Mignon is sokkal inkább rászolgált erre, mint fifaforlife cinegém. Sok dolga nem volt, de helyezkedésben nem CB ez látszott.
Ez a két gesztus alapvetően határozta meg a meccshez való viszonyomat és átkoztam az eget, hogy nem tudom segítségül hívni majd a Humor Harold kommentár faszságait sem. Ha Josénak megadatott a csk-ság, akkor Ádám is érdemelt volna még egy esélyt egy előre láthatóan tömörülő és nem támadó 4. osztályú ellenféllel szemben. Nem igazán voltam/vagyok vidám, viszont ezek olyan apróságok, amik miatt nem igazán jár a tapírfaszkorbács Kloppnak.
Andrea Joe megint lecsapott, amit kitörő gólöröme jelzett is, mekkora erőt merített ő ebből a meccsből a további csapatbaverekedésért. Érdekes Tex hasonló energiával és kitörő feszültséggel ünnepelt. Nem mennék mélyen bele az okokba, mindketten kifejezetten jól dolgoztak együtt egész meccsen, ha valakinek, hát Allennek szurkolok, hogy több lehetőséget kapjon az első csapatban és bizonyítsa képességeit.
A korai gól nagyban megnyugtatta a fiatal játékosainkat, lekerült a teher, és habár az Exeternek mennie kellett volna az eredményért, ki nem nyíltak túl korán, de egy kicsit reményt vesztettek abban, hogy csak ímmel-ámmal jutottak labdához. Teljesen más reakciót hozott ki a vezetésünk a két első csapatos támadónkból. Innentől egymásra licitálva versenyeztek az enyém lesz a következő gól címért és próbáltak egyénileg megoldani mindent. Ennek rengeteg elbaszott helyzet és növekvő frusztráció lett az eredménye. Benteke saját sírját ásta, és bár azt meg kell hagyni, a védelem sokkal jobban fókuszált rá, mint bárki másra. Ibenak ami nem jött ki lövésre, azt a nemes egyszerűséggel kivezette az alapvonalon.
A második félidőben aztán már minden mindegy alapon nagyobb kockázatot vállalva, több energiát fordított az Exeter a támadásokra, ennek meg is lett az eredménye. A fáradó és kinyíló kiscsapat ellen könnyed kontrákat vezethettünk, melyből szánalmas módon hagytunk ki többet is újabb gólokat szereztünk és döntöttük el a továbbjutást.
Flano visszatérésével sokak elmorzsoltak egy könnycseppet, vagy idézték fel az erekciós gólörömöt. Szép pillanat volt egy ilyen hangulatú meccsen látni a csapat helyibasszájba emberét újra pályára lépni. Ahogy Ádámnak, neki is maximális szurkolásom biztosítom, mert nagyon kellene egy „újCarra” a csapatba. Remélem sikerül megugrania a hosszú és még tartó rehabilitációja után a kloppballi elvárásokat. Könnyű dolga nem lesz, de hogy nem fog Enriquevel fifázni a mellőzésekor az is tutkó.
Látványosan tapír módjára megvakartuk magunkat ezzel az újrajátszással, akik igazán élvezhetik a gyönyöreit, azok a jó teljesítményt nyújtó fiatalok. Remélem csodaszép gólt szerző Ojo és társai lendületet merítenek ebből a remek hazai közönség előtti teljesítményből. Klopp vezérelte harci gépezet fontos alkatrésze az érzelmekkel teli játék és a szenvedélyből merített pozitív energia. Tex1-nek és Bentekének elég deficites egyelőre ez a terep. Azt hiszem azzal, hogy a következő fordulóban kalapálni kell, el is búcsúzhatunk a fiatal brigádtól, azonban remélem egy-egy játékos még többször tud szerephez jutni az éppen telibefosott sorozatban, ami most úgy néz ki a PL lesz.