Nem várt rangadó

Idegenbe megyünk szombat késő délután a legfőbb riválisunk otthonába egy igazi rangadóra (jelenleg ugyan annyi pontja van a csapatoknak), aminek elvileg a Top4 kérdésben is fontos következményei vannak. Mégse tudok igazán rápörögni a meccsre. Egyszerűen nem tud lázba hozni. Ezzel könnyen lehet, hogy egyedül vagyok, de mégis így van. Az okai elég egyszerűek. Egyrészt a legutóbbi fordulóban a West Ham ellen megint a tavalyi lélekölő vereségekhez kísértetiesen/túlságosan hasonlító vereséget szenvedtünk, másrészt az idei játékunk alapján nem nehéz kitalálni, hogy az általam rühellt „betoljuk az Ikaruszt átadjuk a lasztit és részben a területet, és keressük Benteke fejét” őstaktikával fogunk nyomulni, ami számomra olyan, hogy ehhez bizony RH- is ülhetne a padon, ő is pontosan ezt lépné meg. Így én baromira nem várom és így nem is fogok sokat foglalkozni a meccsel.

Még annyi a meccsről, hogy Coutinho az eltiltását tölti, Hendó és Lallana úgy néz ki, hogy nem épült fel. Sturridge, Allen még sehol, így bizony nem a legjobb előjelekkel várjuk az összecsapást az elérhető játékosok tekintetében sem. Nagyon sok kérdés lebeg most a csapat körül, de a legfontosabb, hogy BR miként dönt a Lovren vs Sakho kérdésben. Véleményem szerint rosszul, vagyis Lovren mellett fog dönteni, ezzel újabb szöget ütve a koporsójába. Kérdés még, hogy klasszikus buszozó 4-4-2 vagy megerősített Ikarusz lesz egy 4-3-3, azaz jelen esetben 4-5-1-es Ikarusz képében. Érdekes lenne egy Benteke-Ings csatár duóval buszozni, de szerintem inkább utóbbi lesz. Egyszóval pocsék antifoci várható tőlünk. Rossz lesz nézni, bármi is legyen a meccs kimenetele.

borzalom lesz

A meccs helyett inkább összeszedem a podcastban már elhangzottakat, hogy miért is van BRout.

Itt fejtettem ki a ma már igazából szürrealisztikus avagy utópisztikus nézetemet, hogy a Liverpoolnál az eseményeknek zárt ajtók mögött és nem a sajtó nyilvánossága előtt kell zajlaniuk. Arról meg kismilliószor volt szó, hogy ha a nálunk gazdagabb négyes elé akarunk kerülni, akkor náluk bizony okosabbnak kell legyünk. Nos, az utóbbi időszakban mindkét alapelvet erősen sértjük.

Ebben az éllovas a klubhoz közel álló újságírók által megszellőztetett BR- vs TC-igazolások listája. A lista önmagában elég vicces, hiszen mindenki, aki a PL-ből érkezett és/vagy idősebb, angol az BR-igazolás, aki meg nem, az TC-igazolás, így akár ki is lehetne nevetni ezen listákat. Azonban a nyári igazolások, kölcsönbe vesztegetések (Illori és Markovics), valamint a nyáron elhatározott stratégia fényében, mely szerint még nagyobb hatalmat kapott BR, azt kell mondjam, hogy van alapja. Az biztos, hogy én azt feltételezem, hogy van alapja a listának. A legfőbb bajom, hogy létezik ilyen lista. A második legfőbb bajom, hogy ez kikerült és mindenki ezen csámcsog és vitatkozik. Mindenközben a klub részéről semmi sem történt. Nem érkezett sem cáfolat, sem megerősítés, nem érkezett olyan hír, hogy valakit kirúgtak volna a kiszivárogtatásért. Semmi. Megy a nagy hallgatás. Ebből számomra két következtetés adódik: egy olyan valaki szivárogtatott, aki jelenleg mozdíthatatlan, vagyis maga BR. A másik pedig az, hogy a két bohóc egymás elleni és ezzel párhuzamosan Rafával folytatott belső háborúja után megint komoly hatalmi harcok vannak a klubnál. Ezt a tényt csak rosszabbá teszi, hogy ezt lehet látni kívülről is. Az biztos, hogy ez a helyzet a klubnak káros, így a felelősnek mennie kell. Szerintem itt BR a felelős, ahogyan kapar minél több és nagyobb hatalomért, így neki kell mennie.

A BRout másik nagyon fontos eleme nálam az, hogy nem azt a focit játsszuk, amit ígért és amit azóta is szajkóz. Ma már nem a labdabirtoklós stílus van. A mostani focinkat látva, Bentekéstől mindenestől még RH- és Big Sam is elismerően csettintene (igen tudom, túlzok). Számomra a mai “pragmatikus” BR nem eléggé BR-es, így mennie kell.

Az ténykérdés, hogy FSG-ék azért tettek le a DoF intézményéről, ami az amerikai sportokon szocializálódva (megosztott felelősség, közös döntések, több felelős, General Managerek és főedzők külön bontva) alapelvnek számít, mert kinevezték BR-t és ő bizony nem akart maga fölé/mellé DoF-t. Persze az alapelv megmaradt és, így kaptuk helyette a furcsa és átláthatatlan TC-t. A TC intézménye eredetileg nagyon is jó ötlet volt, a nálunk megvalósult kivitelezése viszony megbukott. Ennek oka BR, így hát BR-nek mennie kell.

Ezen a ponton teszek egy kis kitérőt. Az angol focinak szerintem három fő fázisa van (de a Liverpoolnak mindenképp): 1. kezdetben nem voltak menedzserek. Volt a vezetőség és volt edző, de főleg eleinte az edző egy névleg kinevezett személy volt a vezetőségi tagok közül, lásd Barclay, McKenna, de még hosszú ideig az volt a megszokott, hogy nem volt egy kézben az irányítás és a vezetőségi tagok intézték az igazolásokat és rendszerint beleszóltak abba, hogy a hétvégén ki játsszon és ki nem. Ez a korszak egészen az 1950-es 60-as évekig elhúzódott. Shankly nagy sikeressége és innovációja 1959-ben az volt, hogy ő volt az első Liverpool menedzser, akinek a szakmai munkájába nem szóltak bele felülről. Ő volt az első Liverpool Menedzser. Vicces, de ez 1959-ben innováció volt a klubnál. Az angol focit mindenki a második korszakkal azonosítja: 2. a Menedzserek korszakával, amikor is a szakmai irányítás egy kézben volt és mindenért a menedzser felelt, aki bizony meg is kapták a bizalmat és hosszú ideig a klubok élén álltak és bizony a maguk képére formálták a csapatokat. Valószínűleg sokan nem fognak egyetérteni, de az angol focinak ez a második korszaka lejárt, pontosabban az utolsókat rúgja, mert még nagyon sokan nem ismerik el, hogy véget ért.

Pedig teljesen egyértelmű. Nézzük a legdurvább tényt. Ma BR a 4. megkezdett évével Wenger után a leghosszabban a kispadon ülő menedzser a PL-kluboknál. Még egyszer: összesen alig több mint három teljes szezonnal a második legrégebben ül a kispadon. Azaz ma már bizony piszok gyorsan váltják a menedzserek egymást a padokon. Nem ritka a rosszabbul szereplő csapatoknál, hogy egy év alatt elfogyasztanak akár 3 menedzsert is. A lényeg az, hogy manapság már rövid ideig van egy-egy menedzser a padon. Vagyis esélye sincs igazán a maga képére formálni a klubot. Megfordítva a dolgot: épeszű klub tulaj vagy vezető nem is engedheti meg, hogy ezt megtegye, hiszen a manager úgysem marad sokáig. Itt térnék ki az Angliában ma még ritka, de nagyon előremutató Watfordra és olasz tulajaikra, akik egy sikeres hiszen a PL-be feljutás sikeres szezon elfogyasztottak 4 vezetőedzőt: Sannino, Garcia, McKinlay és Jokanovics személyében. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy náluk tényleg vezetőedző van, akinek semmi köze a játékos mozgásokhoz és a szakmai stábba is összesen magán kívül 2 embert hozhat. Azaz egy működő rendszerbe csereszabatos vezetőedzőik vannak és ez a modern ez a jövő.

Nem az intézménnyel volt a gond.

Arra világítanék még rá, hogy 1959-ben miért tudott az egyszemélyű szakmai vezetés korszerű és időszerű lenni és ma miért egy elmaradott ósdi rendszer ez. 1959-ben még csak egyet lehetett cserélni meccsenként, ennek megfelelően kicsik is voltak a keretek, nagyjából 15 fősek, az utánpótláscsapatokkal együtt, hasra csapva, mondjuk 50 játékossal és ehhez tartozott mondjuk egy ötfős szakmai stáb. A lényeg úgyis az, hogy ekkor még kicsik vagy emberi méretűek voltak a klubok, ezt bizony át tudta látni és tudta irányítani egy személy. Ma ezzel szemben mi van? A szabályok fényében 25 felnőtt játékosban van maximalizálva a felnőtt csapat kerete, de ugye ebben nincsenek benne a nem felnőtt korú játékosok, így egy felnőtt csapat kerete simán 30 játékosból áll. A mieinkből kiindulva a felnőtt keret mellett dolgozik 20 szaki. Az utánpótlásban focizik vagy 200 ifi, ahol is u16-tól felfelé minden csapat mellett van menedzser, edző, kapus edző, fizikoterapeuta, analitikus… amit ha felszorzunk a csapatok számával kijön, hogy az Akadémia vezetőségétől, mindenestül ügyködik csak az utánpótlásban vagy 50 szaki. No, és akkor még ott vannak a scoutok, akikből szintén van teljes vagy részmunkaidőben vagy 20-50 szaki (Scoutok nyilván akkor is voltak, de biztos, hogy jóval kevesebben, mint ma – macca8). A lényeg úgy is az, hogy nagyon sokan vannak – játékosokkal, szakikkal együtt több százan – egy klub alkalmazásában. Nincs az az ember, aki ezt egy személyben át tudja látni és sikeresen tudja irányítani (tisztelet Wengernek). Egyszerűen nem egy emberes munka egy klub szakmai munkájának irányítása. Azaz szükség van arra, hogy a munka ketté legyen bontva. Amerikai terminológia szerint GM és vezetőedző van. A kontinentális fociban DoF és edző. Mindkét esetben ugyanaz a lényeg, hogy két ember felelős a szakmai munkáért. Egyébként a nagyobb angol kluboknál is terjed ez a módi: a Tottenhamnél, Chelseanál és a Citynél is van valamilyen néven DoF-bal (a City gyakorlatilag beszipkázta a Pep féle Barcának a fél háttérstábját Soriano, Begiristain, Borrell mind-mind náluk van) nálunk ugye van a fél megoldás TC. Csak a Wenger féle Arsenal és a MU, ahol még nem vezették be. A lényeg számomra, hogy már megint nem mi vagyunk az okosok és az előremutatóak, hanem a régibe kapaszkodók és a lemaradók vagyunk és ez egyértelműen BR miatt van, ezért is kell mennie, hogy át tudjunk állni a vezetőedző és DoF-modellre. Azzal meg foglalkozzunk később, hogy ők kik lehetnek.

Összegezve a széthúzás, az erőforrás elvesztegetés és a modernitás elmaradásának oka BR, akinek így menni kell.