Vettünk egy sportkocsit

Adam Lallana a Liverpoolhoz szerződött 25 millió fontért. Sok örömteli oldala van ennek az aláírásnak, illetve arra is kiváló alkalom, hogy a jó öreg Pool szurkeri nihilizmusunkat kicsit lejjebb csavarjuk.

Sportkocsit venni jó, ha tehetjük. Az esetek nagy többségében stílusosak, gyorsak, jobban szólnak kihúzatáskor mint a nem-sportkocsik,  az emberek irigykedve és csodálattal nézik a bennük ülő sofőrt, és elég sok reprezentatív helyen meg lehet jelenni velük, ami például egy Lamborghini traktorról nem mondható el, hiába kerül kétszer annyiba mint az Aventador. Rohadt sokba kerülnek persze így is és egy csomó fogást lehet találni rajtuk, például nehéz őket fenntartani, lelopják a felniket, meg úgy általában, A-ból B-be el lehet jutni egy csomó más, olcsóbb és szerényebb módon. Az viszont vitathatatlan, hogy bizonyos körökben sokkal jobban labdába lehet rúgni velük, mint nélkülük.

Adam Lallana átigazolt a Southamptontól a Liverpoolba labdát rúgni. A Soton volt tavaly a két évvel ezelőtti Swansea, remekül játszottak egy nagyon tehetséges, fiatal edzővel, az elején ijesztően eredményesen is, hogy aztán mindez abba manifesztálódjon, hogy annak rendje és módja szerint elrabolják a nagyok az értékeiket. A legjobb fiatal angol védőként számon tartott Shaw-t elvitte a Manchester United, Pochettino edzőt a Tottenham ahova azt cikkezik, hogy a szintén kiváló, most még southamptoni Dejan Lovren is követheti hamarosan. A csapatkapitányra, Adam Lallanára pedig a Liverpool csapott le. Ezeket a szimpatikus csapatokat pont addig sajnálja az ember, amíg meg nem bizonyosodik abban, hogy mekkora értéket einstandolt tőlük a saját csapata.

Lallana jó, nem kicsit, és ezt sok, a Premier League legjobb kreatív középpályásait összevető tavalyi stattal is alá tudjuk számítani. 9 gólt rúgott (egyenlő Sterling), 4 gólpasszt adott (egyenlő Mata és kettővel több mint Oscar), 1.9 kulcspassza volt meccsenként (ami egy tizeddel marad el Coutinhotól), 58%-os a shot accuracy-ja (több mint tizenöt százalékkal verve David Silvát), illetve 1.8 sikeres nagy cselt is bemutat meccsenként (takkra annyit, mint Coutinho és Sterling). Mindemellett fürge, szélsőként és false nine-ként egyaránt bevethető, de volt már rá példa, hogy kicsit mélyebben, körülbelül a Joe Allen féle box-to-boxként játszott. Benne volt a tavalyi év PL csapatában, a PFA Év Játékosa díjnál pedig shortlistes lett, ami egyenlő azzal, hogy a brit elsőosztályban játszó játékosok szerint ő a hat legjobb elsőosztályú játékos egyike. Mindent összegezve tehát pont az a szépen fénylő svájci bicska középpályás, akikbe Brendan Rodgers hajlamos beleesni és ha tehetné, a kapuba is ilyen arcokat állítana.

Jó sportkocsi lévén ott vannak a mínuszok is a pluszok mellett Lallana esetében, amiket a mi liverpoolos, Hickséken és korai Henryn átment lelkünk hajlamos reflexből felnagyítani. Angol válogatott, és mint ilyen, sosem gondoltuk, hogy bargain buy lesz. Valóban, a 25 millió font nem egy tipikus aukciós alku összege, és vélhetően egy ugyanilyen feature-ökkel bíró portugál Adamo Lallaneao vagy egy finn Adaam Lällen kevesebbe került volna. 26 éves, nagy fejlődési potenciál tehát nincsen már benne, ráadásul csak egy, igazán jó Premier League idénye volt, illetve nemzetközi összevetésben sem csinált semmi érdemlegeset eddig.

Bele lehet tehát kötni ebbe az igazolásba több fronton is, ugyanakkor a furkálódás előtt érdemes számításba venni egy olyan vonatkozást is az üggyel kapcsolatban, amivel régóta rossz élményeink vannak. Lallana köztudottan az elsőszámú célpontja volt a klubnak idén nyáron és nagy értéket képviselt volna a többi csapatnál is a Premier League élbolyában, ő viszont a hírek szerint nem, hogy szimplán elfogadta volna az ajánlatot, hanem maga is keményen lobbizott azért, hogy hozzánk jöhessen. Ráadásul nem is afféle Rickie Lambertes gyerekkori álom sztoriról van szó, hanem szimplán arról, hogy az egyik legfelkapottabb, előzetesen nem a csapathoz kötődő angol focista a Liverpoolt választotta a következő állomásnak a karrierjében. Elszokhattunk ettől az érzéstől miután egy ideje csak jó ár/érték arányú másod- és harmadvonalas játékosokat babráltunk telente és nyaranta, már amikor éppen nem azt néztük, hogy a top targeteink éppen máshova írnak alá. A Lallana igazolás a Rodgers éra fejlődésének egy fontos pillanata, ott vagyunk megint, hogy a menőknél újra menő a Pool. Jó így az élet, noha drágább is mint eddig. Ez a sportkocsi vásárlással együtt jár.