José Enrique arca lenyűgözően konzisztens

Van egy arc a keretben akit régóta nem láttunk játszani és csak a sérültlista végi copypasteknél találkoztunk a nevével. José Enrique posztját tekintve bal bekk, vállait és hátát tekintve kétszer olyan széles mint a Premier League mezőnye úgy általában, az innen érkező izmozási potenciáljának köszönhetően pedig kipróbáltak már az edzők a pálya bal szélének összes pontján Liverpoolba jövetele óta. Sajnos az ezeken a pontokon mutatott teljesítménye elég változó, amikor a kezdőben láttuk a nevét mindig hümmögtünk, hogy vajon ma a hatékonyan dózeroló erőszélsőt, vagy a lobotómián frissen átesett testépítőt látjuk majd. Az arca ezzel ellentétben bámulatosan változatlan.

Enrique faciális feedbackje megtörhetetlenül konstans. Neki látszólag teljesen mindegy, hogy éppen bedobáshoz egyengeti a labdát, a védelmet irányítja, érkező vagy nem érkező labdát vár a társaitól, az ellenfél támadósorának felállását kódolja a maga tempójában, az elszalasztott támadási lehetőséget dolgozza fel hátrafelé sétálva, vagy a sajtóval beszél. Mindegyik történést ugyanazzal az arccal reagálja le, a meglepettség és tanácstalanság, ugyanakkor az események saját kézbe vételére való törekvés egy furcsa elegye olvasható le róla, mely szivárványívű szemöldökeiben manifesztálódik. Bámulatos, ahogyan egyszer sem töri meg a karaktert. Nem lennék meglepve, ha az I’ve Just Seen A Face lenne a kedvenc Beatles dala.

Minderről festmény is készült már, természetesen.