Meccsre várva

Szerda este a liga utolsó csapatához látogatnak fiaink. A hangulat remek, hiszen a hétvégén fantasztikus eredményt értünk el az Arsenal ellen. Az esélyeink jók, már csak azért is, mivel egy nappal több időnk van pihenni, rákészülni a találkozóra, mint a Londoniaknak. Találkozó szinte 100%, hogy lesz bár a Londoni metró sztrájk miatt felmerült az elhalasztás (szurkolók és a biztonsági személyzet meccsre és onnan haza jutási problémák miatt), olyan szinten, hogy hivatalos közleményt kellett kiadni. Legfrissebb hírek szerint a metró sztrájknak vége. Lesz meccs. Az biztos, hogy ők örülhetnének ha nem lenne meccs. Az is biztos, hogy sem magyar sem angol TV nem adja a meccset, így jó stream kérdéses, hogy lesz-e, de azért nem aggódok túlzottan, hogy megint rádiós találkozó lesz. Nagyon remélem, hogy sikerül megtörnünk a sormintánkat (5 rúgott gólos győzelem után döntetlen, 4 rúgott győzelem után döntetlen, 5 rúgott gólos győzelem) és nem döntetlent játszunk. No de nézzük is részletesebben a találkozót.

Ha nagyon röviden akarnám összefoglalni a Londoni kiscsapat filozófiáját, akkor csak annyit mondanék, hogy RH irányításával érték el legnagyobb sikereiket. Ez azonban nem célom, így kifejtem bővebben. Hagyományosan a PL egyik legidősebb kerete az övék, ami most is igaz, a kezdőjük átlag életkora rendszeresen 30 körül mozog. Most is náluk vezet le Duff, Parker, Sidwell no és az egyik személyes kedvencem Riise is. Focijuk meg a klasszik brit stílus. Jelenleg liga utolsók és teljes joggal azok, hiszen övék a leggyengébb védelem. Ők kapták a legtöbb gólt, övék a legrosszabb gólarány. Idén ha nem nyernek (6) akkor kikapnak (17) döntetlenre nem játszanak (2). Nem véletlenül ők kapják a legtöbb gólt: Ők engedik a legtöbb lövést az ellenfeleknek (18,7) és mindezt teszik veszélyes helyekről, hiszen az ellenfeleik lövéseinek 55% a 16-n belülről érkezik az ötösön belül engedett lövések közül a legrosszabbak 9%-al. Ennek oka nem meglepő módon az, hogy a mezőnyben sem parádéznak a második legkevesebb tackle (17) mellé középmezőnybe való interception (13,6) tartozik, valamint az egyik legkevesebb szabálytalanságot ők követik el meccsenként (9,6).

Ezek alapján könnyen leírhatóak. Van egy öregecske, rendszeresen lerobbanó Ikaruszuk, amely ereszt az illesztéseknél és ráférne egy nagy generál. Ennek neki is álltak télen és nagy általánosságban elmondható, hogy fiatalabbakra cserélték a távozókat. Ment Aaron Hughes (33), Dimitar Berbatov (32) – igaz ő csak kölcsönbe a Monacohoz -, Senderos (28), Bryan Ruiz (27) érkezett Ryan Tunicliffe (20), Larnell Cole (20), Mitroglu (25), Heitinga (29) és kölcsönbe jöttek Holtby (22), Kvist (28) no és mindenki kedvenc elmaradt igazolása Dempsey (30). Az utánpótlásukból is elővettek néhány embert, így most legutóbb tőlük meglepően fiatal csapattal álltak ki a United otthonában a beadási derbyn. Mi várható tőlük? Szerintem nincsenek meg a játékosaik ahhoz, hogy középpályán megfolytsanak minket még a Kvist, Parker, Sidwell trió alkalmazásával sem, úgy ahogy a Mel féle West Brom tette legutóbb. Ezért a legjobb esélyüknek még mindig a mélyen ülő Ikarust látom. Azaz két sorban 4-4 játékost egymástól egyenlő távolságra nem messzebb, mint 5-8 méterre felállva. Ezzel a hozzállással minimum 8, de sokszor 10 mezőnyjátékost raknak a labda mögé, így biztosítva, hogy az S3 ne legyen helye se mögöttük se közöttük, ahova beindulhatnak Counak meg lehetősége a kiugratásokra. Az Ikarus egyébként egy nagyon hatékony módja a bekkelésnek mikor védeni kell a 16-t és annak előterét, hiszen a szorosan egymás mellett területet védő alakzatot tartó formációt, amely ha jobbról támadsz jobbra tolódik, ha balról balra. Nehéz átjátszani mind kiugratásokkal, mind beívelésekkel. Így beszorult védekező szituációkban nem csak kiscsapatok alkalmazzák ezt a nem túl modern taktikát. Még a Fulhamnél maradva minél jobban kinyílnak, minél nagyobb távolság van a játékosok között és mögött annál kedvezőbb nekünk.

Mielőtt folytatnám a mieinkkel. Foglalkozzunk taktikai alapismeretekkel, azaz folytatódjon a Taktikai 101. Most is formációkat és középpályás szerepeket nézek, hiszen ez az a terület, ahova kellene erősítenünk. A 4-2-3-1 és a 4-1-2-3 működésének különbözőségeit nézem alakzati szempontból, hiszen ez a két formáció, amit legsűrűbben alkalmazunk és mindkettő 3-3 középpályást alkalmaz. A mostani eszmefuttatást a hétvégi Tottenham Everton találkozón az Everton játéka ihlette, ezért a 4-2-3-1 működését rajtuk keresztül nézem.

A 4-2-3-1-nek egy középpályán nem fluid és kiegyensúlyozottan (balanced) támadó verziójáról van most szó. Az alap 4-2-3-1-ünk védekezésből támadásba a labdakihozatali fázisban először 2-4-3-1-é alakul

majd amikor az ellenfél beszorult a kapuja elé átalakul 2-2-3-3-á.

Ez a formáció, ahhoz, hogy mind2 FB felmehessen a támadásokhoz, azt csinálja, hogy mind2 védekező feladatú középpályás, azaz a double pivot hátul marad és tartja a védekezési stabilitáshoz használt négyzet alakzatot, ami biztonságot nyújt lekontrázás ellen, – egyébként a játék összes fázisában végig megmarad ez a négyzet, amint az ábrákon lehet is látni – a támadásokban alapvetően 6 játékos vesz részt. Védekezése passzívabb, sokkal kevésbé épít általában a presszingre és az ellenfél minél hamarabbi megállítására. Saját térfeles védekezésnél, de még nem beszorulva a kapu elé bekkeléshez. A fő cél, hogy az ellenfelet a saját tizenhatos előterében állítsa meg, illetve, hogy onnan ne engedje tovább. Középpályás szempontból ez úgy néz ki, hogy az egy előrébb helyezkedő középpályás a támadó középpályás. Nekik két fő típusuk van. Vannak a Mikitarján féle elsősorban gólszerzők, befejezők és vannak az elsősorban előkészítő típusú irányítók, mint pl. Mata, Özil. Támadásban nyilván a típusuktól függ a feladatuk. Védekezésben egymagukban nem sokat tudnak tenni, így a fő cél az ellenfél zavarása vagy a terület védése, vagyis reaktív védekezési elemek. A double pivot tagjainak támadásban nincs sok szerepük, labdakihozatalnál, nyilván a pontos passzokat kell biztosítsák. Az látszik, hogy fegyelmezett játékosokra van szükség hiszen az elsődleges taktikai feladatuk, hogy tartsák az alakzatot és ne kóvályogjanak el. A védekezésük érdekes. Elsősorban reaktív védekezésben kell jónak lenni, ha például belép valaki a zónába akkor le kell tudni ütközni, meg kell tudni rajta csinálni a szerelést (becsúszó szerelés), távoli lövés esetében elé kell tudni kerülni (blokk) vagy ha mögé akarnak passzolni akkor azt meg kell tudni akadályozni (interception).

Ez a taktikai formáció ha beszorul a kapuja elé akkor a klasszik Ikarus formációvá alakul át.

A 4-1-2-3-nak egészen más a logikája. Itt is egy középpályán nem fluid és kiegyensúlyozottan (balanced) támadó verzióról van most szó. Az alap 4-1-2-3 védekezésből támadásba a következő módon megy át egyébként formációilag egyszerűbb.

A labdakihozatali fázisban és támadásban is 3-4-3-é alakul,

azzal, hogy a középpályáról az ‘1’ visszalép a leghátsó sorba, de ezzel nem válik CB-é – Gerrard kapcsán tűnik ez fel nagyon a népeknek, mikor Lucas játssza ezt a szerepet, akkor kevésbé – ezzel lehetővé téve, hogy mind2 FB felmehessen a támadásokhoz. Védekezésben alapból kevésbé stabil ez a formáció, hiszen kontra esetén csak 3-n vannak, akik nem vesznek részt a támadásban. (Nem véletlen, hogy mi is és Rodgers is annyit pörög a pontos passzoláson és a buta labda eladásokon, amikből kontra lehet). Viszont támadóbb 7 játékos vesz részt a támadásban (ugyan nem mindig ezt a formációt játsszuk, de többek között ez is oka annak, hogy sok gólt szerez a csapat Rodgers irányításával). A formációból is fakad, hogy sokkal inkább alkalmaz presszinget és proaktív védekezést, hiszen itt a kapu előterében csak ‘1’ ember van a védelem előtt, így a cél az védekezésben, hogy se az ellenfél embere, se a labda idáig ne jusson el, mert itt már kevésbé alkalmas megállítani. A középpálya szempontjából ez úgy néz ki, hogy a ‘2’ tagjai CM-k, akik b2b (back-to-back avagy box-to-box) játszanak robotolnak és bejátsszák hosszában a pályát, kevésbé kell kreatívak legyenek. Védekezésben a ‘2’ feladata a presszing a labda elvétele az ellenféltől, lehetőleg annak térfelén, de legkésőbb a felezővonalnál. Ha ez nem is jön össze a passzolási útvonalak lezárása a feladat. A szükséges skillek a proaktív védekezésiek, azaz a labda lefülelése mielőtt az ellenfélhez érne (intercetion), a labdaátvétel pillanatában szerelés, (tackle) belepiszkálás. A védekező középpályásnak is az ‘1’-nek is alapjában véve ez a feladata egy kicsit hátrébb mondjuk neki nem árt ha a reaktív védekezése se rossz. Ilyenkor a fő tulajdonság nem a fegyelem, hanem a jó helyezkedési érzék.
Ez a taktikai formáció ha beszorul a kapuja elé 4-1-4-1 (4-5-1) alakul.

Jelen esetekben részletesen nem veszem a többi poszt feladatát, mert az ugyanaz. A FB támadnak és biztosítják a csapat szélességét, másnéven a széljátékot. A két szélső vagy a szélső támadó befelé húzódik helyet nyit a FB-knek lehetőleg ellenkező lábas, mint amelyik oldalon van azaz tükörszélső szerű.

Még egy gondoltsor röviden. A 4-2-3-1 alapvetően óvatosabb, biztonságosabb taktika. Nem véletlen, hogy a védekezést mindig előtérbe helyező edzők pl.: Rafa és Mourinho, ennyire szeretik – ha már Mourinho, akkor megemlíteném a négyszög kapcsán a legutóbbi City meccsüket, amikor is a Terry, Cahill CB duó elé a Matic, Luis DM párost rakta mind-mind fizikálisan erős játékos ezzel megfolytva ellenfelét – valamint az sem, hogy a támadást előtérbe helyező edzők pl.: Guardiola, BR a 4-1-2-3-t szeretik, no meg az olyan támadás bolondok is mint Zeman.

No ez a kis taktikai kitérő, alapjában véve két célt szolgált, hogy írhassak kicsit Coutinho CM szerepéről illetve, hogy rávilágítsak mi a problémám Gerrarddal, mint az ‘1’. Gerrardot már sokszor elővettem, így nézzük inkább Cou-t. Összesen 3 meccsen alkalmazta BR CM szerepkörben (ebből kétszer a szezon legjobb meccsein letámadós, kontrázós taktikával az Everton és az Arsenal ellen) de amit eddig látunk az nagyon biztató.

Statisztikailag kicsi az elemszám, így egyelőre csak az érdekesség kategória, de úgy tűnik, hogy az új szerepköre jót tett a játékának, kevesebbet lő kapura, ami esetében jó dolog. A kreatív mutatói nem csorbultak, sőt, jobbak lettek, mint az egész éves átlaga, passzolásban nincs különbség. A védekezésben viszont ugrásszerű javulást mutat és már csak több interception kellene, hogy fasza CM legyen, pedig sokat kritizáltuk azért mert nincs védekezése, ami szerintem sosem volt igaz és itt utalnék vissza arra, hogy két féle védekezés van a reaktív és a proaktív. Az utóbbival sosem volt, gond, viszont az elsőben valószínű sosem lesz jó értsd a széleken a visszazárásban nem jó, bekkelésben nem jó, viszont megelőző szerelni azt tud, de arra szélen kevésbé van szükség, így mikor ott játszik, bizony, úgy tud tűnni, mintha nem tudna védekezni. Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik a pozíció váltás jót tett neki. Valamint jelenleg csak halkan tenném fel a kérdést, hogy nem lehet-e ő a CM, aki télen akartunk igazolni?

No de akkor térjünk gyorsan és röviden a mieinkre. Alapvetően a saját játékunkat várom (4-1-2-3, death by football) az elmúlt 2-3 meccsel ellentétben most nem kontrázós, hanem türelmes hozzáállással. Szükség is lesz erre, mert arra számítok, hogy az ellen nem akar majd támadni, hanem behúzódva védekezni kihúzni kapott gól nélkül és max. néhány kontrát vezetni 2-3 emberrel. Ebben a szcenárióban a legfőbb kérdés, hogy mikor tudjuk megszerezni az első gólt, mert minél később annál nehezebb lesz a meccs és könnyen át tud alakulni azok közé a frusztráló meccsek közé, amikor végig nálunk a labda, sokat lövöldözünk, de a végén 0-0 lesz, vagy rosszabb esetben egyetlen lövésükből 1-0 oda. Ha sokáig nincs gól akkor a türelem és az ellenfél Ikarusának a kicsalogatása lesz a legfőbb feladat, ezért is hagynám ki én Gerrardot – no meg azért mert akkor a hétvégi meccsre rá tud pihenni és ott tud pörögni – és játszatnám Allent, aki nem csak képes, de hajlandó sőt boldog is, ha arról van szó, hogy akár percekig passzolgasson a két CB-vel hátul hátha ráharapnak a csalira alapon. Szerencsére nem csak ez az egyetlen fegyverünk az Ikarus slusszkulcs ellopására, hiszen a SaS jól lő távolról és olyan kreatív szerep és helycserékre képesek, amit ezen rozzant Ikarus nem valószínű, hogy fel tud fogni. No és akkor még ott van a titkos fegyverünk Sterling is, aki már csak kora miatt is folyamatosan egyre jobb. Remélem nem lesz igazam, de most elvileg Counak gyengébb meccse lesz, hiszen tudjuk, hogy legszebb gólpasszait lendületből, üres területre bepasszolva adja, azaz a kontrák királya, amire most nem lesz lehetősége. Elméletileg Johnson és Agger mostanra felépül, de mind ketten tuti nem térnek vissza a kezdőbe. Johnson a valószínűbb, mert most tényleg szükség lesz a támadó képességeire.

Csak ne így érezzünk a végén.

Összegezve alapvetően fiatal csapatunktól (ami jórészt magyarázat a tapasztalható mentális gyengeségre – a mostani hullámzó formára, vezetésről pontvesztésre – ) (U23, azaz olimpiai korú játékosiank, akik bajnokin pályára léptek: Hendó, Cou, Sterling, Sakho, Flanno, Allen, Mózes, Wisdom, Alberto, Kelly, Ibe, Smith 12 vannak!!!) azt szeretném, hogy lépjen túl saját árnyékán és az esélyesség terhe most és a szezon hátralevő részében se legyen tényező. A meccstől, ha korán gólt szerzünk, akkor kiütéses sikert várok. Amennyiben nem akkor szenvedést.