Két nagyon más kaliberű meccsről fogok pár szót ejteni, a mennyire érdekel / mennyire fontos skála végpontja érkezik egymás után. A West Ham elleni győzelem szép dolog, de nekem fasorban sincs egy Anál elleni három ponthoz képest.
A szerda esti meccsen fiaink a Kalapácsosokat fogadják az Anfielden. A Ligakupa nyolc között.
Vasárnap rangadót játszunk a Manchester Uniteddel, ami mára inkább a két csapat történelme, mintsem jelenlegi formája miatt számít pikáns összecsapásnak. Merem ezt bátran kijelenti annak ellenére, hogy Ten Hag lett a hónap edzője, és Maguire a hónap játékosa (!!!!444!!!!!!!) novemberben a PL-ben.
Belgiumba látogatunk utolsó Európa Liga csoportmeccsünkön. Mivel a csoportot már megnyertük, ennél inkább tétnélküli meccsünk aligha lesz az idényben – maximum ha áprilisban bajnokok leszünk.
Túléltünk egy szokásos téli fosfaragást a szokásos szombat kora délutáni idősávban, a végén még három pont is lett belőle. Ezzel nagyjából minden pozitívumot el is mondtam, lapozhatunk is tova.
Nem soká kezdőrúgás, addig is egy könnyed képregény azok kedvéért, akik nem szeretnek olvasni.
Történelmi kontextusban egy fontos döntetlen után egy kevésbé fontos (érdekes?) győzelem. A Shitty elleni halálcsillaggal való találkozás után csütörtök este tapasztalhattük, mennyire rázós nagyjából két osztályni különbség a 2/3-ad részben rotált csapatnak. Na pont ennyire.
A csütörtök esti meccsnek túl sok tétje nem lesz. Szerencsés esetben dönthet arról, hogy fiaink csoport elsők lesznek, de ennek kicsi az esélye.
A mérkőzés összképe alapján tökéletesen elégedettek lehetünk az egy ponttal. Kis kitekintés: bocsi a csúszásokért, életke eléggé cibál mindenkit a jakuzziban, és a Morseyball óta kicsit lendületet is vesztettünk, szóval nem éljük legjobb napjainkat, de próbáljuk összekapni magunkat. Ennek érdekében szombaton Szücsivel és Gringowal találkoztunk, hogy megnézzük a meccset. Ittunk…