Már előre sajnálnunk kell a Fulhamet: nem kétség, hogy ma egy irgalmatlan zakóba néznek bele. Gerrad visszatért, Torres (fejben) visszatért, Kenny visszatért, a csapat bízik magában, a Fulham pedig nagyjából azóta képtelen épkézláb teljesítményt nyújtani, mióta hőn szeretett Hodgsonunk átpártolt hozzánk. Mi pedig csak ennyit tudunk mondani, Hrabal szavaival élve: „Maradtatok volna otthon a seggeteken…” Hajtás után arról regélünk, miért lesz ma nagyon rossz a Fulhamnek, valamint egy bekezdés erejéig megemlékezünk az átigazolási nagy semmiről.
Mivel az átigazolási időszak eddig kevesebb izgalmat hozott, mint egy hajnali háromkor futó dokumentumfilm a tengeri csillagok szaporodásáról, úgy döntöttünk, körülnézünk kicsit a konkurencia háza táján is. Hajtás után január legérdekesebb rövidhírei következnek: kiderül a United spórolásának oka, Kenny eddig nem hallott sajtótájékoztatója, beszélünk a manchesteri és londoni kékekről is, valamint fény derül – illetve pont ez nem, de erről majd ott – az Aston Villa új igazolásának következményeire is.
A szezon második idegenbeli győzelme, amellyel végre King Kenny is elégedett lehet. Rengeteg jót tudunk mondani a csapatról, de főleg egyénekről, akik – úgy tűnik – Dalglish érkezésével végre sarkukra álltak. Egy borzasztó sorozat ért ma véget, illetve hiúsult meg. A meccs embere címre a kapuban kősziklaként álló Reina, a pályát széltében-hosszában bejátszó Meireles és a rég nem látott hévvel küzdő Torres megosztva veheti át. Három gól, három pont, hajtás után erről regélünk – és arról, hogy hol kell változtatni.
Valahol hálásak vagyunk a Wolves-nak, amiért egy értékes szöget vertek Hodgson koporsójába, de az már kevesebb örömre ad okot, hogy mindezt az Anfielden tették. A Premier League ábécében tökutolsó csapata csak egy hellyel van előrébb a pontok tekintetében, ám Mick McCarthy ravasz rókái igazi mumusnak számítanak vörös részről. 1979 óta nem sikerült győzni a Molineux-ban, amit most már pofátlanságnak nyilvánítunk és felszólítjuk őket a megadásra. Hajtás után az esélyeket latolgatjuk.
Egy korszak zárult le pár perccel ezelőtt. Ryan Babel, a Liverpool, de talán Anglia legnagyobb focis twitterhuszárja, a holland rapper, a Hoffenheimhez igazol, amennyiben meg tudnak egyezni a személyes feltételekről. Egy elpazarolt tehetség miatt lehetünk most szomorúak, aki roppant ígéretesen kezdett bele vörös karrierjébe, mégis a sors fintora, valamint lustasága folytán nem lett több, mint egy középszerű igazolás. Kár érte, mert sokkal szebb is lehetett volna ez, mint egy béna padmelegítő körút a szigetországban. Supersub Ryan Babel utolsó akciója azért sokáig emlékezetes marad számunkra, és ha mást nem, ezt köszönjük neki! Hajtás után videó a „halottról jót vagy semmit” elve szerint.
E kettő egyike harcolhatta ki ma a döntetlent. Az elmúlt fél év átlagát nézve álomszerűen kezdődött a mai nap. Voltak ügyetlenkedések mindenfelé, elől, hátul, a középpályán, de összességében egy egész pofás Liverpool lépett pályára, szerethető tempóval, és veszélyes támadásokkal. Aztán jött a második félidő és mi csak arra tudunk gondolni, hogy a szünetben Kenny el sem jutott hozzájuk: véletlenül bezárhatták egy wc-be, vagy Sammy Lee küldte rossz öltözőbe, ez már sosem fog kiderülni. De azt a tizenegy agymosott, nyámnyila anyámasszonykatonáját rossz volt nézni. Aztán valamelyest korrigáltak, de csak pont annyira, hogy dühösek maradjunk. Hajtás után értékelünk.
Van az évben két nap, mikor Liverpool város békés polgárai előveszik rozsdás kaszáikat, az év nagy részében nem létező habzó szájukat, és vicsorogva beülnek a város egy stadionjába. A pályán történő események jobban hasonlítanak egy gladiátorküzdelemre, mint focira, de ez senkit sem zavar meg abban, hogy a következő találkozóig a másik orra alá ne dörgölje az eredményt. A piroslap itt szériatartozék, a pályát elhagyni pedig csak lábtörés esetén lehet. Hajtás után a városi derbi szépségéről regélünk.
Félelmetes Milk Cup-győztes U-16-os alakulkatunk 1988-ból, ovis Maccával és tejeslányokkal. Ha nem vigyázol, megdobálnak tehéndzsúzzal! _audrey találata
Legalább egyértelmű a felállás: idegenben nem várhatunk semmit a Liverpooltól. Tegnap jóindulattal sem volt épp a csapat topformában, kulcsjátékosok döntöttek úgy, hogy még annyira sem fognak focizni, mint korábban. A maradékot képező Reina, Torres valamint Kelly önmagukban kevésnek bizonyultak a világ megváltására. Hajtás után először vérfürdőt csapunk, majd megdicsérjük Ian Holloway-t, amiért a szigetország legszerethetőbb fociját egy frissen feljutott csapat játsza.