Vacsora a menzán: nápolyi nápolyival

Kinek is ajánlom ezt a mérkőzést? A foci szerelmeseinek? Nem, akinek van esze, az körülbelül egy éve nem megy Liverpool-meccs közelébe. Perverz Európa Liga-imádóknak? Lesz itt egy Porto-Besiktas, én inkább azt nézném. Azoknak, akik ma akarják megszeretni a vörösöket? Isten ments, vegyenek inkább 2008/2009-es felvételeket. A Liverpool-szurkereknek? Ők így is, úgy is megnézik. És szenvednek. Akinek van esze, nem ül le ez elé. Hajtás után megmondjuk miért.



A szezon legszebb gólpassza – főszerepben Torres

Szerintem az utolsó négy percben több folyadékot vesztettem, mint Jensen Button bármikor, de a megnyugtató hármas fütty időben érkezett, hogy mégse kiszáradásban, egy 0-1-es Bolton-Liverpool okozza vesztemet. Maxi Rodriguez mennybe ment, Torres a szezon gólpasszát adta, Lucas pedig végre úgy tett, mintha tétmeccsen lenne. Hajtás után osztunk, szorzunk, elemzünk és megmondunk mindent, úgy ahogy azt láttuk.



Bolton Wanderers – Liverpool prematch – Roy strikes back

Habár rendkívül hízelgőnek mondható a 18. helyezés, így november közeledtével mégis elfogja az embert valami kis nyugtalan érzés: ugye ennek itt és most vége lesz? Hodgson bácsi, tessék mondani, ugye most már megy a szekér? Nem állíthatom, hogy a válasz egyértelmű, de a kilátások határozottan jobbak, mint egy átlagos észak-koreai gazdasági kimutatásban.



Premier League 9. forduló – Végre!

Vasárnap délután végre olyat láthatott az egyszerű Pool drukker, aminek már a létezésében sem volt biztos. Egyrészt végre sikerült nyerni egy meccset ősszel is, pedig még november sincs. Kirjakosznak van végre kihívója a hónap góljára. Másrészt, úgy hajtottak a játékosok, mintha vért itattak volna velük – ha ezen múlik, a következő összecsapásokra szerzünk egy-egy kupával. Lapozás után pedig mélyen átrágjuk magunkat a hazai találkozó történésein és kiderítjük mire is lesz elég ez a közeljövőben.



Hogyvolt? Így volt!

Először jelentkezünk hírösszefoglaló rovatunkkal, mely többé-kevésbé igyekszik majd megemlékezni, és alkalomadtán véleményezni 72/96/168 óra sajtótermékét.

Hodgson pozitív verdiktje a tegnapi napról, melyben kiemelte tartalékos csapatának küzdőszellemét, és elégedettségét fejezte ki az egy ponttal kapcsolatban, továbbá hangsúlyozta, amennyiben komolyan akarják venni a sorozatot, szükség van a kulcsjátékosok pihentetésére is.



Napoli – Liverpool – Az olasz meló és az angol melós esete

Broughton: So Mr. Henry, are you enjoying the match?

Henry: Yeah, absolutely, our goals were fantastic, the guys are really fighting, everything’s perfect. You know, I really like the blue color, it’s one of my favorites!

Broughton: Khmm, Mr. Henry, I don’t want to ruin your day… but you’d bought the red guys…

Henry: !?!?”

Valahogy így foglalható össze az új tulajdonosok regnálásának első ordas pofonját jelentő Everton-Liverpool találkozó. A Merseyside-derby ezúttal piroslap nélkül ért véget, de míg ez a világ normális felében egy pozitív tény, addig Liverpool városában a dögunalomba fulladó városi rangadó szinonimája. Roy Hodgson szerint csapata még sosem játszott ilyen jól kezei alatt, amit talán egyedül Bozsik Péter „de az első félidőben jobb volt a labdabirtoklásink” című örök klasszikusa überelhet (még anno a 2006-os máltai égést követően), azon állítása pedig, hogy a vörösök uralták volna a második félidőt, közönséges hazugság.



Built by Shanks, broke by Yanks

Talán senki sem kövez meg azért, ha írásomat rögtön egy bődületes közhellyel kezdem: a Liverpool történetének talán legdrámaibb 10 napja volt a péntek esti hivatalos bejelentéssel záruló periódus. Ármány, intrika, fondorlatok hada – akárcsak egy latin-amerikai sorozat színes rtv leírása, ám minden jó, ha a vége jó. De jó a vége? Választ nem adunk, de megnézzük, miért kérdezünk!