Mel dobta fel az ötletet a kommentek közt, de esküszünk, egymástól függetlenül kettőnknek is eszünkbe jutott guthmate kollégával korábban, hogy kéne csinálni egy ilyen jósolgatós posztot, hogy legyen mit az arcunkba törölnötök május közepén, úgyhogy – gringow jól elnyújtott nyaralása és lustálkodása miatt – négyen válaszolunk az önkényesen magunknak feltett kérdéseinkre. A változtatás jogát persze fent tartjuk valami váratlan esemény esetére, mint, hogy Joey Bartont lovággá ütik, Wenger nem vesz még egy francia kölyköt szeptemberben 2 nap alatt, vagy, hogy Suárez lelép a csúzlisokhoz. De úgyse változik semmi, szóval itt a májusi ebédünk, amit majd megetethettek velünk. 8 fogásos az étek, de nem kell megijedni, nekem még lektorálnom is sikerült (remélhetőleg), nem, hogy végigolvasnom.
Végre. Végre valami kis meccs is lesz, valami kis értelmezhető színvonalon, még ha átforgatott kezdőkkel is. Pontosan egy héttel vagyunk a bajnoki rajt előtt az EPL-ben, a nem is oly messzi északon viszont a Championshippel együtt indították el a szezont, így a Celticnek onnan van is már egy tétmeccse – és egyben egy győzelme – a szezonban, nem is beszélve a 4 lejátszott BL-selejtezőről. Szóval végre lehet, hogy lesz is valami. Mármint a színvonal szintjén.
Dübörög ezerrel a nyári húspiac a modern foci összes negatívumát felsorakoztatva. Kapunk mindent ilyenkor, ami nem szimpatikus: megbízhatatlan tweeteket, unatkozó és oldalszámot kitölteni köteles újságírókat, tévécsatornákat kitöltendő adásidővel, akik ilyenkor aztán mindenből hírt generálnak, játékosok mucsaröcsögei félrefordítható rádió nyilatkozataitól kezdve, arcmimikán át, twitter account háttér változtatáson keresztül mindennek „óriási jelentősége” van. Kapunk még szarkeverő, modern kori rabszolgahajcsár ügynököket, össze-vissza nyilatkozgató sztárokat és mindent ami gusztustalan tud lenni a fociban. De erről elég is ennyi. A mai poszt témája az előzőek melléktermékeként heti rendszerességgel felmerülő 60-70 név, akiknek nagy részéről nemhogy nem tudjuk mire képes, nem hogy nem láttuk még játszani, de sokszor a nevét sem hallottuk korábban. A mai világban már viszonylag könnyen és gyorsan egy viszonylag megbízható képet alkothatunk magunknak ezekről a korábban nem hallott játékosokról fórumos szócsatákhoz. Erről és az ebből levonható következtetésekről az Elolvasom után.
A felkészülési időszak végéhez közeledve a kültéri hőmérsékleten kívül az ilyen felhozó meccsek komolysága is enyhe emelkedésnek indul, a korábban játszott marketing célű labdázgatás után van rá esély, hogy szakmailag is értékelhető sportmozgás-halmazok is át fognak szüremleni a ránk váró 90 perc alatt.
[youtube https://www.youtube.com/watch?v=veKx_gJavuw?feature=oembed&w=459&h=344]
A történetünk 2004. december 8-ig vezet vissza, mikor is a félidőben még az ellenfél volt előnyben, a második félidőben Sinama-Pongole és Mellor góljaival sikerült fordítani, de ez még kevés volt a továbbjutáshoz. Nem sokkal a lefújás előtt azonban jött Steven Gerrard és a fent látható találattal továbblőtte a csapatot egy akkoriban rá jellemző sistergős távoli bombával. A találat nem csak gyönyörű, de kiemelkedően fontos, hiszen nélküle nem lehetett volna a csodálatos BL-tavasz és mindannyiunk kedvenc emléke, az Isztalbul sem. A kommentátor Andy Gay szavai szállóigévé váltak mára és az elhangzottak adják a nevét az egyik kedvenc Liverpool blogomnak. Steven Gerrard legendájának fontos eleme ez a találat. Éppen ezért is Gerrard kvázi búcsúztató/megemlékező meccsére az akkori ellenfél az Olympiakos ellen kerül sor magyar idő szerint 13:45-kor. A találkozót Angliában közvetíti a tévé, így minden valószínűség szerint az elmúlt egy-két találkozón tapasztaltnál jobb minőségű patakocskákon keresztül lehet majd követni az összecsapást.
Nem nagyon nevezném blogolásnak, hogy a meccsek előtt csak ki-kirakosgatok egy-egy posztot, ami alá a kommenteket gyűjthetjük, de hát preseason meccsek vannak, amik szokás szerint csak elhamarkodott ítéletek meghozatalára jók, így talán megbocsájtható, hogy nem feccölünk energiát az indonéz vagy a thai válogatott feltérképezésére, már maga a meccs megnézése is komoly energiákat emészt majd fel a tapasztalatok alapján. (Egy nyelvtannácit felkérnék egy laza mondatelemzésre.) A meccs 12.45-kor kezdődik majd a Sopcaston, meccset, izgalmat nem várunk, az egyetlen csámcsogni való Suárez aktuális mimikája lesz majd, de lehet ehelyett még a rajtra is átkapcsolok Mogyoródra a nagy nihilben.
Az időeltolódás miatt a Melbourne Victory elleni találkozó déltől lesz, a munkaidő kellős közepén, így nem sokan fogják tudni nézni élőben. Aki mégis annak itt a lehetőség az események kommentálására, hogy kevésbé szerencsés társaik is tudják követni a meccset.
Conor Coadynak a harmadosztályú Sheffield Unitedbe való féléves kölcsönadása kiváló alkalmat biztosít arra, hogy írhassak egy kicsit az utánpótlásról és leírhassam a problémáimat az alacsonyabb osztályokba történő kölcsönadások kapcsán. A 19-22 éves kor kiemelt fontosságú a játékosok egyéni fejlesztése szempontjából, hiszen ez az a kor mikor még könnyen taníthatóak, nevelhetőek és fizikálisan fejleszthetőek a játékosok, ekkor vannak jellemzően az utánpótlás és a felnőtt csapat határán és nagyon nagy szükségük van a pályán töltött értelmes, jelentőséggel bíró játékpercekre. Angliában, és kifejezetten a Liverpoolnál ez sajnos nem megoldott. A témát már elkezdtem feszegetni Sterling, Suso és Pacheco kapcsán, de most nézzük egy kicsit részletesebben.
„Indonézia egy az egyenlítő mentén fekvő ország, 180 millió lakossal, akiknek az átlagéletkoruk 18 év, és a vallás tiltja az alkoholfogyasztást. Mit kell még tudni a mennyországról?” – ismeretlen Coca-Colás reklámügynök.