Emlékezzünk vissza, mikor volt utoljára olyan nyarunk, mint a mostani! Amikor semmilyen valódi elvárásunk nem lehetett a Liverpool következő idénye felé. Amikor nem az volt a nyáresti fröccsözések kimenetele, hogy a második házmesterünk után sima Top 4-esek, a harmadik felénél pedig bajnokok leszünk tíz hónap múlva, és ezt hangosan hangoztatjuk is a társaságban. Amikor nem, hogy nem lessük epekedve a világ legtehetségesebb játékosainak lehetséges ideigazolásait, de még a messze nem legtehetségesebbeknél is simán belenyugszunk, ha a Spurst választják helyettünk. Amikor tippelni sem merünk már, hogy hányadik helyen végzünk a Premier League-ben. Ez ugyanis a helyzet 2012 nyarán. Nem feltétlenül baj ez mondjuk.
Miután Brendan Rodgers segítségével sikerült visszakalapálni a régi THIS IS ANFIELD táblát a játékoskijáró fölé, elgondolkodtam, de nem azon, hogy mi ennek a műveletnek a szimbolikája, hanem azon, hogy hogy néznénk ki, ha esetleg egy másik stadionba kellene költöznünk. Mert egyszer, és a lehető leghamarabb sajnos muszáj, ha nem akarunk végleg lemaradni az európai elitkluboktól.
“Az unthinking nem más, mint sok év tanulását a kritikus pillanatban alkalmazni úgy, hogy gondolkodó énedet kiveszed az egyenletből.”
Igaz, ebben a forróságban nincs szükségünk szívmelengetésre, de hát mi már csak a múltba révedésbe fogunk egyszer belepusztulni, úgyhogy ez is simán belefér. Dave Kirby drámaíró nagyszerű verse (és az ahhoz készült slideshow) még a legkeményebbnek is képes összeszorítani a torkát. Azért én rakom ki, mert átküldtem a többieknek mailben, és ők még a könnyeiket nyelik. (Kommentben úgyis letagadják majd.)
Több millió szurkoló nyugodhatott meg ma hajnalban (többek közt mi is), hogy a Liverpool nem ezt leplezte le, hanem egy jóval visszafogottabb darabot. Hogy tetszik-e…
Miközben az Eb-n érintett játékosaink jól megérdemelt golyóáztatásaikat töltik valamelyik karibi szigeten, a scout-csapat pedig mondjuk úgy, hogy eddig back-endben dolgozik inkább, időszerűnek mutatkozik a következő szezon egyik legnagyobb kérdésének a találgatása. A következő szezon egyik legnagyobb kérdése minden bizonnyal Andy Carroll lesz, illetve hozzá kapcsolódóan több is: a másnaposan kóválygó vagy a mindent lefejelő és megjátszó formájából látunk-e többet? Hogyan illeszkedik egy nem kontrákra és ívelésekre alapozó játékba? Szükség van-e erőcsatárra a Rodgers-rendszerben egyáltalán? A hajtás után ezekről a kérdésekről fut az eszme.
Folytatódik játékosainkat értékelő sorozatunk, a védők és belső középpályások után ezúttal a szélsőinken fogjuk átrágni magunkat. Talán a legtöbb feszültséget ők generálták, hiszen ellentétben a Lucas sérülésével kényszerpályán mozgó középső résszel, itt simán csak nem az játszott, akinek kellett volna.
Mivel egyrészt már hetek óta semmi nem történik a Liverpoollal, másrészt két játékosértékelő poszt közt mindenkinek jól esik pihenni, most egy könnyebb hangvételű bejegyzés következik: leástuk magunkat a 2011/2012-es statisztikák legaljára, de a száraz elemzések helyett színes-szagos grafikonokat faragtunk belőlük.