Ma ne nagyon számítsatok másra, mint elsősorban örömködésre részemről, hiszen most már kijelenthetem megszűnt Karma néninél a rossz sorozatom és nem csak Szederbokor kollégának, hanem nekem is jut ilyen típusú összefoglaló. A mai meccs és ez a forduló tökéletesebb nem is lehetett volna, hiszen az összes számunkra fontos eredmény a…
A szezon kezdetén még az akkor optimista predikciók szerint is ennek a meccsnek kellett volna lennie annak, amelyik jórészt dönt a top4-be kerülés kérdéséről. Azt hiszem, nem vállalok nagy kockázatot azzal, ha kijelentem, hogy ebből a szempontból ez a meccs már lényegtelen: Mostani formánkat nézve iszonyat fordulatnak kéne következni, hogy…
Vannak ezek az unalmas, naptárilag kora tavaszi, de inkább őszi időjárású hétköznapok, amikor este már iszonyat mód nincs semmi kedved bármit is csinálni. A TV-ben nincs semmi, asszonyt már addig sterlingezted, hogy olyan helyzetben maradtak a lábai, mintha egy terhes hintalovon ült volna masszív 48 órát, így nincs más hátra,…
Annyi tét nélküli tavaszi meccs van a hátunk mögött az elmúlt évekből, hogy pusztán már az is jó érzés, hogy szolid vállvonás helyett egy izgalmas papírformát ülünk le megnézni szerdán egy rossz Sunderland ellen. Egészen hízelgő oximoron ez az izgalmas papírforma még akkor is, ha nem minden klappol azért a…
Na, hol is kezdjük. 9 meccs volt hátra a szezonból, pipa, a kiesőjelölt Cardiffhoz megyünk, oké, Máté fél a meccstől, természetes, úgy kezdünk mintha csak az Arsenal lennénk az Anfielden (what?), aztán másodjára is hátrányba kerülünk, na fasza. El nem tudom képzelni élőben milyen lehetett ezt a meccset nézni, mert…
Március idusán túl vagyunk és az a “furcsa” helyzet állt elő, hogy “öröm” a Vörösöknek szurkolni. Messze túlszárnyalják – eddig – az idei elvárásokat, sőt ha nagyon óvatosan, de lassan álmodozgathatunk is akár úgy, hogy ne tűnjünk sárgaházszökevénynek (mondjuk én még nem merek). A szokásos mantra mellé (csak a következő…
Pofátlanul fiatal, pofátlanul tehetséges, és pofátlanul szerethető. Szerethető a mentalitása, a gólöröme, az áldozatkészsége, a családi élete, egyszerűen kábé minden ami vele történik, és épp itt az ideje, hogy posztot kapjon. Hölgyeim (ha vannak) és Uraim, Raheem Shaquille Sterling.
Nincs olyan ember ezen a bolygón, aki ne álmodozna át több-kevesebb időt a napjaiból. Illetve, ha mégis vannak ilyen emberek, ők sokat veszítenek, szegényes lehet ugyanis a belső monitoron csak a mindennapok szürkeségének különböző árnyalatait követni. Szegényes lehet nem kiszínezni az ingereket, amik érnek, összerakni a pozitívakból egy párhuzamos világot…
Most sajnáljalak? Ez lett volna annak a beharangnak a címe, amit én írtam volna, ha McAllister nem tudja vállalni a méltó felvezetését a meccsnek, de így jobban belegondolva még az összefoglalóba is simán belefér a kérdéskör. Sajnáljalak, mint leáldozó csillagú mamutot, sajnáljalak, mint egyetlen elhibázott lépéstől összeomlott óriást, sajnáljalak, mert…