Hát elkezdődött – sóhajtottam fel és a posztokhoz szükséges lelkesedés nélkül nekiestem átnyálazni a Liverpoollal kapcsolatos átigazolási pletykákat. Kell ez nekem? – tettem fel a kérdést öt perc olvasás után. Aztán rájöttem, hogy igen, kell: ez hozzátartozik a focihoz, az egész légkörhöz, egyszóval ahhoz, amit szurkolásnak nevezünk. De akkor miért is utálom ezt az egészet? Utálom-e egyáltalán? Hajtás után a pletykák mélylélektanáról és januárról.
Amikor Lucas az első percekben a lábához kapott és sántikálni kezdett, felcsillant a szemem: kapitányunkat talán az első percektől láthatjuk a pályán! Persze teljesen irreális elképzelés lett volna, hogy rögtön egy egész meccsnyi időt adjon neki Kenny, de azért mégis megfordul az ember fejében a gondolat. Aztán a második félidő végén tényleg beállt Gerrard, és noha olyan katartikus érzésünk nem volt, mintha bevert volna egy bombát 25-ről, de addigra már annyira rossz volt a csapat, hogy szinte csak erről marad emlékezetes számunkra ez a meccs. Na meg Bellamy játékáról és a benne rejlő lehetőségekről.
Mivel a blog szerkesztősége (magamat is beleértve) pofátlan módon szabadságolta magát augusztus utolsó napjaira, most nem tudtuk úgy követni az átigazolási szezon utolsó napját, mint januárban, de nem is szólt akkorát ez a nap, mindössze kiszórtuk a ballasztot, visszahoztuk a legjobban focizó golfjátékost, illetve fél órával az ablak zárása előtt Meggyleves szólt, hogy mégis inkább pék szeretne lenne a Chelsea-ben szeretne játszani. Még nincs kész a csapat? Lehet, de tavaly ilyenkor nem is álmodhattunk hasonlóról.
Szépen bevásároltunk az átigazolási piacon – és a híreket elnézve még egy középső védő be fog férni a csapatba – ezért úgy döntöttünk, végignézzük, kik lesznek azok, akik szeptember 1-től többé nem fognak a Liverpool mezében szaladgálni. Régi idők hírnökei, igazi potyautasok, elbaltázott karrierek listája következik – és azoké, akik rosszkor voltak, rossz helyen.
José Enrique Sánchezt már csak órák választják el attól, hogy a Liverpool játékosa lehessen, mi pedig örömködünk, ahogy csak tudunk. A 25 éves, Newcastle-védő érkezésével végre…
Nem ment el a kedvünk a blogolástól, ez most, ami belengi a Fonatot, nem más, mint a vihar előtti csönd. A bajnokság két hét múlva kezdődik, mi pedig egyelőre a Liverpool-Isztambul-Oslo háromszögben vagyunk, de nem vesztünk el, Andy Carroll viszont megborotválkozott, tehát azért történnek érdekes dolgok. Mivel úgy sosem a legjobb meccsről írni, hogy az ember még összefoglalót sem látott, ezért nem is fogom boncolgatni a Galatasaray elleni mérsékelten komoly fellépést, amelyre Kenny a fiatalokat vitte, hogy a nagyágyúk a Vålerenga ellen játszhassanak majd hétfőn. Nézzünk inkább valami mást!
Mivel piszkosul nem történik semmi sem a világban – illetve történik, de nem egész posztos méretekben – ezért inkább összegereblyéztük az elmúlt hét legfontosabb történéseit, hogy kicsit tisztább legyen a kép. Hajtás után hírek és pár gondolat a holnapi meccs elé, ami már egészen olyan, mintha egy PL-meccset látnánk.
Kevés csapatrésszel lehetünk annyira elégedettek, mint a középpálya közepével: Lucas 2010-es Az Év Fiatal Játékosa Díj után teljesen megérdemelten besöpörte az Év Játékosát is, Spearingről kiderült, hogy különösebb hezitálás nélkül is ott a helye a kezdőben. Raul Meireles Kenny alatt megtalálta formáját, Gerrardra szinte már nem is emlékezünk, és akadt itt még egy Poulsenünk is. A széleken meg… szélsőséges állapotok. Fontolva haladó elemzésünk harmadik állomása.
Végre véget érni látszik (az orvosi és az aláírás még hátravan) ez a csaknem fél éve húzódó tragikomédia, ami Charlie Adam leigazolása körül zajlott. Volt…