Közepes a középsőknek – a 2010/2011-es idény játékosai I.

Az uborkaszezon már csak ilyen, felváltva emlékezünk az előző idényre és lessük az új átigazolásokat. Ötposztos elemzésünkben az inkvizíció elé citáljuk a keret összes tagját, hogy összeszedjük, mit alkottak a 2010/2011-es szezonban. Hajtás után zárótűz alá vesszük középső védőinket és Reinát: a második félév rendben volt (egy-két kivételtől eltekintve), viszont az első pár hónapot nehéz lenne csak Hodgson nyakába varrnunk. Elvégre, gyerekek, ti szaladgáltatok a pályán, nem az az agyhalott.



Ez volt 2010/2011

Már most jó visszaemlékezni a 2010/2011-es idényre, amit a hajtás után következő videók is bizonyítanak; a sok rossz mellett meglepően sok jó is történt velünk idén. Őszi drámák Hodgsonnal, téli váltás Kennyvel, tavaszi feltámadás egy újjászületett csapattal – a két májusi botlást most nem emlegetjük fel. Az üzenet pedig mindenhol állandó: in Kenny we trust.



Mindenkire nyomulunk – összefoglaló az átigazolási hírekről

Itt az ideje, hogy rendezzük sorainkat, mert ez az átigazolási időszak eddig mozgalmasabb, mint egy átlagos január 31. Hajtás után összeszedjük célpontjainkat (mert abból jól állunk), kicsit végigtekintünk az elmúlt majd’ három hét pletykáin és végül elgondolkozunk azon, mi az összefüggés az angol állampolgárság és a pofátlanul magas vételárak közt.



A 2010/11-es idény legviccesebb jelenetei

Ez a szezon annyira nem volt vicces: az első felében zokogtunk, mint az ovis, aki a játszótéren leesett a mászókáról, aztán félidőben jött apa, és letörölte a könnyeinket, mi egy kicsit szipogtunk, és felszabadultan rohantunk vissza játszani a többi gyerek közé. De ez mind halál komoly volt. A játékot tekintve az első fele halál komolyan az évszázad legsötétebb félszezonja volt, a másik meg talán a legpozitívabb – mindenféle nevetés nélkül. Két jelenetet azért mégis kiemeltünk, mert ezek mellett nem lehetett elmenni egy jóízű kacaj nélkül.