vörösfonat
Szederbokor keresett meg minket azzal, hogy egy órányi BKV-zás után összeállt a fejében egy nagy Kuyt-poszt, amit megosztana a nagyérdeművel, íme:
A tavalyi év házi gólkirályának vajon az utolsó valamirevaló szezonja zárult le tavaly tavasszal? Vajon formába tud lendülni még valaha Kuyt? Hasznos tagja vajon a csapatnak? Kell ő ide? Vajon a cirka 12 milliós árából már csak veszíteni fog, ezért most kéne őt eladni? Kell nekünk egy kiöregedő, amolyan unsung hero?
315 – ezzel együtt ennyi bejegyzést írtunk már. De vajon elárul-e bármit ez a szám? Mond-e valamit a látogatottságunkról, a posztok minőségéről, vagy épp a kommentek milyenségéről? Nagyon hasonló kérdéseket tehetünk fel a focit körülvevő adatokkal és statisztikákkal szemben is. Az emberek négy csoportja különíthető el ezekkel kapcsolatban: az utálkozók, a szkeptikusok, azok, akik nem értik a lényegét, és azok, akik halálosan komolyan veszik. Én ez utóbbiba tartozom. A keddi poszt után pragmatikusabb hangot ütünk meg.
Már régóta tervezem a posztot a játékunkról, a játékunk hiányosságairól, a játékunk osztályozásáról, de lassan már annyi módon és eszközzel támasztja alá a csapat az ide tervezett észrevételeket, hogy szinte kezd fölöslegessé válni ez a bejegyzés. Aki kritikus szemmel nézi a Liverpool meccseit, és el is gondolkodik azon, hogy mi lehet a probléma, előbb-utóbb vélhetően rájön arra, hogy elképesztően egydimenziós a játékunk, azt csináljuk, mint a kis- és középcsapatok, igaz, ezt sokkal jobban.
Lassan vége a naptári évnek, amit valamilyen módon illendő befejeznünk. Nem fogunk komolyabb posztsorozattal évzárni, egy visszapillantó poszt várható majd a későbbiekben TheScousertől, illetve most lerendezem az új fiúk kérdését, ugyanis annyi új arc érkezett hozzánk 2011-ben, hogy érdemes az ő teljesítményükkel önálló bejegyzésben foglalkozni. Valahogy senkiről sem tudtam negatív képet festeni, még Carrollról se, de tényleg, ami nem azt jelenti, hogy elájultam volna a teljesítményüktől, viszont mindenkiben látom a lehetőséget, mert az ember nem más, mint lehetőségek halmaza.
Mivel már tényleg nyakunkon a januári átigazolási időszak (hál Istennek!…), összeszedtük a Liverpoollal kapcsolatos legfontosabb pletykákat: spanyol csatártól, belga fenegyereken át, brazil csodáig minden van itt, egyszóval megnyugvással tapasztalhatjuk, hogy nem változott semmi. De veszünk-e egyáltalán valakit? Kell-e vennünk egyáltalán valakit? Miért nem jó januárban vásárolni?
Ahogy az előző két, hasonló posztunk, a most következő darab is egy olyan emberről szól, aki komoly hatással van a csapat játékára. A Lucas-probléma sajnos hétfő óta létezik, a Liverpoolnak pedig megoldást kell találnia rá. Összeszedtük a legfontosabb vitapontokat és a megfelelő(nek tűnő) alternatívákat.
Hát elkezdődött – sóhajtottam fel és a posztokhoz szükséges lelkesedés nélkül nekiestem átnyálazni a Liverpoollal kapcsolatos átigazolási pletykákat. Kell ez nekem? – tettem fel a kérdést öt perc olvasás után. Aztán rájöttem, hogy igen, kell: ez hozzátartozik a focihoz, az egész légkörhöz, egyszóval ahhoz, amit szurkolásnak nevezünk. De akkor miért is utálom ezt az egészet? Utálom-e egyáltalán? Hajtás után a pletykák mélylélektanáról és januárról.
Amikor Lucas az első percekben a lábához kapott és sántikálni kezdett, felcsillant a szemem: kapitányunkat talán az első percektől láthatjuk a pályán! Persze teljesen irreális elképzelés lett volna, hogy rögtön egy egész meccsnyi időt adjon neki Kenny, de azért mégis megfordul az ember fejében a gondolat. Aztán a második félidő végén tényleg beállt Gerrard, és noha olyan katartikus érzésünk nem volt, mintha bevert volna egy bombát 25-ről, de addigra már annyira rossz volt a csapat, hogy szinte csak erről marad emlékezetes számunkra ez a meccs. Na meg Bellamy játékáról és a benne rejlő lehetőségekről.
Mivel a blog szerkesztősége (magamat is beleértve) pofátlan módon szabadságolta magát augusztus utolsó napjaira, most nem tudtuk úgy követni az átigazolási szezon utolsó napját, mint januárban, de nem is szólt akkorát ez a nap, mindössze kiszórtuk a ballasztot, visszahoztuk a legjobban focizó golfjátékost, illetve fél órával az ablak zárása előtt Meggyleves szólt, hogy mégis inkább pék szeretne lenne a Chelsea-ben szeretne játszani. Még nincs kész a csapat? Lehet, de tavaly ilyenkor nem is álmodhattunk hasonlóról.