Tegnap azt jósoltuk, hogy nem a Wiganen fog múlni, ha nem győzünk: igazunk is lett. Nehezen beszélhetünk igazságtalan eredményről, hiszen megint akadt néhány igazi ziccer, egy tizenegyes, a Liverpool pedig egyikkel sem tudott élni. A védelmünk továbbra is kiváló, Henderson és Downing pedig egyre jobb, de amíg nem tud valaki gólt lőni, ezek csak egy pontot fognak érni. Wigan – Liverpool: 0 – 0.
Nehéz a tegnap történtek fényében a Wigan – Liverpool találkozóra koncentrálnunk, holott most ez a feladatunk: egy ma esti győzelemmel pontegyenlőségbe kerülhetünk a negyedik helyen álló Chelsea-vel, aki holnap este épp a Tottenham vendége lesz. Idegenben jók vagyunk, de a Wigan épp a nagyok ellen szokott meglepetést okozni. Rövid áttekintés a hétközi fordulóhoz.
Egy minden ízében szánalomra méltó Villa és egy egész pofás Liverpool – ez a tegnapi mérkőzés mérlege. Habár a szokásos helyzetkihasználásunk megmentette McLeish-éket a kiadósabb pofontól, így is vagy egy tucat dolognak örülhetünk: három pont, egy jó taktika, kiváló védekezés és bíztató egyéni teljesítmények. Aston Villa – Liverpool 0 – 2.
Botlott a Chelsea és a Newcastle is, az Arsenal pedig a Manchester City vendége lesz: minden adott lenne ahhoz, hogy a Liverpool közelebb lopóddzon a BL-indulást érő helyekhez, hagyományainkhoz híven azonban ilyenkor szoktuk lábon lőni magunkat. A ma délutáni Aston Villa – Liverpooltól azt várjuk, hogy megcáfolja ezt a pesszimista tételt és esetleg egy lépéssel közelebb vigyen minket a liverpooli Szent Grálhoz.
Azt kaptuk, amit vártunk: fölényt a labdabirtoklásban, 25 kapura lövést, 17 liverpooli szögletet egyszóval mindent, ami biztosítaná, hogy egynél több góllal verjük ellenfelünket. Az idén megszokott szerencsénknek és helyzetkihasználásunknak hála azonban megint egy csak egy sovány 1-0-át sikerült összehozni.
Mivel az elmúlt másfél hét nem sikerült túl fényesre, örömmel vennénk, ha a Liverpool ma képes lenne – ha varázslatosat nem is, de – legalább a kötelezőt hozni. Azonban Queens Park Rangers sajnos nem topcsapat, így a legendásan fordítva működő logikánk szerint rossz játékra, egy mindent kifogó kapusra, és sok-sok, gólmentes kapura lövésre számíthatunk.
Felebaráti szeretetből. Csak ezért. Habár a két csapat közti rivalizálás megmérgezte a szurkolók egymás közti kapcsolatát, a nemzetközi színtéren óhatatlanul is felbuzog bennünk valami együttérzésféleség. Még egy ilyen elmérgesedett viszony ellenére is. Engedjétek meg, hogy néhány tanáccsal szolgáljunk: hogyan lehet túlélni az EL-t, hogyan lehet erőt meríteni ebből az egészből. Lélekben veletek vagyunk – hirdeti ezt alábbi posztunk is.
A tegnap esti mérkőzés – az eredménytől függetlenül – tökéletesen foglalta össze a Liverpool jelenlegi helyzetét, választ kaptunk a nagy Lucas-kérdésre is, igaz nem úgy és akkor, ahogy akartuk. Kiállítás, Reina elejtett labdája, egy kérdéses leshelyzet, két kapufa (a másodikért azért jár a respekt Downingnak), néhány egyéb, megkérdőjelezhető bírói döntés: egyszóval a szerencse sem volt velünk, de hiba lenne erre fogni. Fulham-Liverpool: 1-0.
Vajon mikor játszottunk utoljára PL-meccset Lucas nélkül? Visszaemlékezni nem tudunk, kikeresni pedig nincs erőnk, de maga a tény, hogy egy nem tegnapi eseményről beszélünk, nagyjából jelzi is, milyen komoly veszteségről van szó. A ma esti Fulham – Liverpool egyik legfontosabb feladata, hogy legalább részleges választ adjon a brazil pótlására. Spearing? Henderson? Mindkettő? Új formáció? Nem tudjuk, de Kenny knows, a többi meg úgy sem számít. A liverpooli csapat, aki a brazilját hiányolja Londonban.