Elődöntő – jó kimondani ezt a szót, olyan érzésünk van tőle, mintha újra ott lennénk a legjobbak közt – még akkor is, ha a sokak által lenézett Carling Cup legjobb négy csapata közt vagyunk csak. A ma esti Manchester City – Liverpool, pontosabban ez a párharc- rólunk szól, arról, hogy vajon képes lesz-e ez a Liverpool megtenni azt, ami 2006 óta nem sikerült: trófeát nyerni.
Annyira, de annyira kár Lucas sérüléséért, mert ha az nincs, egy tökéletes estét kaptunk volna: bíztunk Kennyben és jól tettük, mert a Liverpool odament a Stamford Bridge-re és idén harmadszorra is bohócot csinált a Chelsea-ből. Jó volt tegnap látni Bellamyt, a gólokat, Henderson okos passzát, Maxi és Kelly örömét, a két napon belül másodszor is játszókat. Jó volt látni a Liverpoolt.
Nehéz érdemben írni egy olyan mérkőzésről, amiről kapásból olyan szavak jutnak csak eszembe, mint az esztelenség, a felháborító, vagy esetleg a nevetséges. A ma esti Chelsea – Liverpool sajnos pont ilyen, ezért most Kennytől kezdve az utolsó szurkolóig mindenki összeszorítja a fogát, és megpróbál valami értelmeset kihozni ebből az estéből. Így teszünk mi is.
A világ második legnagyobb igazsátalansága lett volna az, ha tegnap este továbbjut a Stoke (első helyen a szombati döntetlen áll): a Liverpool jobb volt, a Stoke szerencsésebb – egy ideig. A helyzetkihasználásunk továbbra sem túl parádés, de ezt jól ellensúlyozta Suarez, aki a kellő pillanatban előrántotta végtelen mély cilinderéből élete első liverpooli dupláját. Stoke-Liverpool: 1-2.
Stoke City – Liverpool, két hónapon belül már másodszor: vendéglátóink öles léptekkel haladnak az Európa Ligában, így elképzelhető, hogy a Carling Cup egyre inkább csak egy nyűg Tony Pulisék nyakában. Ellentétben velük, mi minden fordulóval jobban óhajtjuk a trófeát. Fair üzletnek tűnik tehát a Liverpool győzelme, a Stoke azonban nem fogja könnyen adni. Vajon beindul ma a Kenny által emlegetett szekér?
A kapitány visszatért, a fenti két szóval pedig leírható az amit minden egyes alkalommal, mikor pályára lép, bedob a közösbe. Stevie G persze nem a beckenbaueri szinten megkoreografált balettmozdulatokról híres, darabossága ellenére mégis képes elegánsan játszani rutinjának és játékintelligenciájának köszönhetően. Egy rövid videóval emlékezünk meg a hétközi teljesítményéről, amikor szintén megmutatta, hogy egyszerre ő a csapat agya és szíve. (Kép: amikor minden idők legjobbja becseréli a második legjobbat. Minőség.)
Amikor Lucas az első percekben a lábához kapott és sántikálni kezdett, felcsillant a szemem: kapitányunkat talán az első percektől láthatjuk a pályán! Persze teljesen irreális elképzelés lett volna, hogy rögtön egy egész meccsnyi időt adjon neki Kenny, de azért mégis megfordul az ember fejében a gondolat. Aztán a második félidő végén tényleg beállt Gerrard, és noha olyan katartikus érzésünk nem volt, mintha bevert volna egy bombát 25-ről, de addigra már annyira rossz volt a csapat, hogy szinte csak erről marad emlékezetes számunkra ez a meccs. Na meg Bellamy játékáról és a benne rejlő lehetőségekről.
A hétvégi bajnoki nagyjából akkora örömet okozott nekünk, mint egy gyomortükrözés, ezért a felejtés jegyében, kifejezetten örömmel fogadjuk a CC mai fordulóját. A felállás nagyjából ugyanaz, mint egy hónappal ezelőtt, azaz erős kezdő, közepes színvonal és kötelező győzelem – csak azért nagyjából, mert ezúttal már választ szeretnénk kapni a nagy kérdésre: vajon a taktika rossz, vagy a hozzá felhasznált emberek? Brighton – Liverpool, Carling Cup harmadik forduló.
Semmi váratlan nem történt tegnap: a Liverpool odament Exeter városába, focizott úgy kb. 40 percet, majd várta a hármas sípszót. A Carling Cup második fordulóját különösebb erőlködés nélkül elintéztük, ennél pedig nem is kérhettünk volna többet. Hajtás után pár észrevétel következik a meccsről.