A tegnap látott játékunkkal simán bajnokesélyesek lennénk – ezzel a gondolattal kapcsoltam ki a Sopcastot, és lássuk be, ennél jobb érzése nehezen lehetne az embernek. De azért lehetne: ha mondjuk megnyertük volna a meccset… amit egyébként majdnem olyan könnyen el is veszíthettünk volna, összességében tehát igazságos, ám bosszantó végeredményről beszélhetünk. Liverpool – City 1-1.
Nem jelentkeztünk dupla beharanggal, aminek két oka van: egyrészt nem tartjuk ezt a mai mérkőzést klasszikus értelemben vett rangadónak, másrészt mert csak sablonos oltások jutottak eszünkbe a Cityt illetően. Hajtás után megfutjuk a kötelező köröket és megpróbáljuk megfejteni, mi lesz ebből a mérkőzésből.
A szokásosnál is izgalmasabbra sikerült BL-forduló és a hétvégi bajnokik szorításában szinte észrevétlen maradt egy szakajtónyi Liverpoolt érintő hír. Hajtás után az elmúlt hét legfontosabb eseményeit olvashatjátok Coatestől a török tehetségkutatón át Brad Pittig. Mint a józsefvárosi, itt aztán minden van.
Hát elkezdődött – sóhajtottam fel és a posztokhoz szükséges lelkesedés nélkül nekiestem átnyálazni a Liverpoollal kapcsolatos átigazolási pletykákat. Kell ez nekem? – tettem fel a kérdést öt perc olvasás után. Aztán rájöttem, hogy igen, kell: ez hozzátartozik a focihoz, az egész légkörhöz, egyszóval ahhoz, amit szurkolásnak nevezünk. De akkor miért is utálom ezt az egészet? Utálom-e egyáltalán? Hajtás után a pletykák mélylélektanáról és januárról.
Mindenki arról beszélt, hogy az exjátékosok fogják eldönteni a Chelsea – Liverpoolt: majd jön az 50 milliós sztárigazolás, vagy a meg nem értett portugál zseni és szétkapja a rogyadozó ‘Poolt. De mivel Torres és Meireles mindent megtettek, hogy pályára lépésük láthatatlan maradjon, egy másik ex, Glen Johnson döntött úgy, elintézi a mérkőzést egy lendületes szólóval: levesz, befűz, sprintel, berak. Elégedettség.
Két hétnyi néma csend után 10 napnyi kőkemény harc vár a Liverpoolra: a Chelsea-City-Chelsea mérkőzések már csak azért is lesznek különösen izgalmasak, mert a nulla ponttól és kieséstől kezdve a hat pontig és továbbjutásig szinte minden kombinációt összehozhatunk. A Stamford Bridge-et tavaly egy 5-3-2-vel és Meireles góljával sokkoltuk, ma elég bizonytalanok vagyunk az eredményt illetően. Hajtás után esélyt latolgatunk.
Amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy mit is írjak pontosan a Chelsea – Liverpool elé, gyorsan rájöttem, egy poszt kevés lesz hozzá: nem is igazán beharangozó következik most, sokkal inkább egy olyan bejegyzés, ami összefoglalja a csapattal kapcsolatos legfontosabb gondolatainkat, véleményünket a londoniakról. Nem anyázás, sokkal inkább egy külső szemlélő elmélkedései ezek.
A Downing-probléma nem hagyott, sőt, nem hagy nyugodni, ezért amikor Facebookos csoportunkban többen megerősítettétek az információt, miszerint Downing igenis jól játszott a svédek ellen, utánanéztem a mérkőzésnek. A fokozott uborkaszezonnak köszönhetően kicsit utánajártunk az Anglia – Svédország – Downing hármasnak.
Bizonyára többeteknek feltűnt már, hogy míg a Terry-Ferdinand ki-fekekte-ki-nem csatában viszonylag hamar reagált az FA, a Suarez-Evra ügy már lassan egy hónapja húzódik. Mit lehet ennyit tökölni pár vallomás és néhány videófelvétel felett? A Guardian feltette a nagy kérdést: mi van, ha senki sem hazudik?