Ezeket is jól meg-baszk-odtuk!

balint0806 Kollega is járt az Anfielden, fogadjátok az ő beszámolóját az Atletic Bilbao meccsekről.

Az Anfield testközelben

Ha megengeditek, akkor pár személyes élménnyel szeretném kezdeni, ugyanis hosszú évek vágyakozása után sikerült végre személyesen is eljutnom az Anfieldre. Egy kis mákkal sikerült két jegyet vásárolnom a klub hivatalos honlapján keresztül, normál áron (értsd: nem hospitality jegyet) az Athletic elleni meccsekre. A repülőjáratok sakkozása, szállásfoglalás, ETA befizetés után már tényleg csak az utazás volt hátra. A „menjünk nyáron, mert akkor jó idő van Liverpoolban is” tézis már a hétfő reggeli landoláskor megdőlt és a szakadó eső „szerencsére” viharos széllel párosulva hamar kifújta a korai repülőúttól még kótyagos fejünkből az álmosságot. A reptérről bebuszoztunk az Anfield közelébe, mert Gyuri háza tényleg 3 perc sétára van csak a Main Standtől (köszi Béres Attis! :D). A buszon persze előtte sosem látott földijeim ültek mellénk és jót nevetve a véletlenen meg is alapoztuk a jókedvet, ami szerencsére végig kitartott a két nap alatt. Gyuri a szállásadónk és Jóóóci a „fogadott taxisunk” mellett amúgy sem lehetett nevetés nélkül megúszni. Mindketten nagyon kedvesen, segítőkészen és lelkesen kalauzoltak bennünket a Poolos látnivalók és meglátogatandó helyek között. Nélkülük sokkal nehezebben igazodtunk volna el az egyébként emberi léptékű városban. Vidámságuk ragadós volt és ha kicsit is fogékony vagy a tréfákra, akkor jobb társaságot el sem tudnál képzelni náluk. Természetesen az ilyenkor „kötelező” fényképek a stadionnál és a klub boltjának „kifosztása” sem maradhatott el, valamint a városnézésnek indult kikötői széllel birkózás, Lennon szobrával fotózkodás és pár sör a King John-ban is belefért a meccsek előtt Attinak, Alinának és nekem is. Illetve a sörözés miatt kicsit megcsúszott a visszaérkezésünk az Anfieldre és rögtön az első meccsem kezdéséről sikerült is lekésnünk pár perccel, pedig „a kedvünkért” még egy tűzriadót is bevetettek, hogy időben odaérjünk. (Gyuri ugyan fogadkozott, hogy nem ő okozta a bolognai tálalása közben, de nekem gyanús… :) )

Délutáni meccs

A délutáni kezdőt még a King Johnban ülve tárgyaltuk ki és arra jutottunk, hogy ez inkább a „B” csapat lesz és este jön majd az „A”. Talán ezért is kicsit kényelmesen szedelőzködtünk és még pár dolog „belefér” -gondoltuk, de a meccs előtti dugóval nem számoltunk és mire bejutottunk a stadionba és felcaplattunk a „tetőtérbe”, addigra már 2-0-ra ment a „B” sor az Athletic ellen (Rio szép szóló utáni lövése, valamint Nuneznek adott gólpassza után). A 20. percben a Jota megemlékezésről már nem maradtunk le és kénytelen voltam elmorzsolni az első könnycseppeket ezen a számomra egyébként vidám napon… A meccs elején azt éreztem, hogy sebességkülönbség van a két csapat között a mieink javára – főleg Doak és Rio futásai miatt – és hamarosan jött is a harmadik gól egy bevédett Doak lövésből. Azért az igazsághoz tartozik, hogy a „B” csapat kezdőből (Woodman – Stephenson, Nyoni, Robbó, Tsimi – Elliott, CuJo, Macca – Doak, Nunez, Rio) többen is simán kezdhetnének az „A” csapatban is, még ha a Nyoni – Robbó CB kettős elég „unortodox” is volt… Viszont a Macca, CuJo, Elliott középpálya stabil volt és bár volt pár helyzete a baszkoknak is, azért egyértelműen jobbnak éreztem a csapatunkat.

A szünet után Elliott még vágott egyet, de utána kezdet kicsit leülni – főleg a cserék után – a „fakó”. A félidőben beállt Áron fogott pár nagyot, de a védelem megingásai végül őt is megadásra késztették. A 4-1 szerintem valós képet ad a két csapat játéka közötti különbségből.

Esti meccs

Tanulva a délutáni meccsből, az esti meccsre a helyünkön maradtunk és végignéztük még a csapat bemelegítését is. A két meccs közötti szünetben remek volt hallgatni a játékosok dalait, a meccs előtt pedig a YNWA-t énekelni a tömeggel.

Az esti csapatból – a délután játszókon kívül – hiányzott Ali, VVD és Bradley is, ezért a Mama – Frimpong, Konaté, Endo. Kerkez – Szobó, Grav, Wirtz – Szalah, Ekitike, Gakpo csapattal kezdtünk. A Szalah, Heki, Gakpo hármas, Wirtzel, Szobóval, Gravval és a két felfutó szélsővédővel megtámogatva remek dolgokat csinált támadásban és az elején nem is nagyon engedte kibontakozni a baszkokat. Előbb Gakpo hagyott ki egy nagy helyzetet, majd Ekitike passzából Szalah szerezte meg a vezetést, utána pedig Wirtz hagyott ki egy helyzetet. Az Athletic, egy szabadrúgás után némileg váratlanul egyenlített és ennél a gólnál azért jól látszott, hogy a rögzített helyzetek levédekezését még lehet csiszolni, illetve VVD rutinja és magassága kelleni fog nagyon idén is. Volt még pár helyzetünk, amiből főleg Konaté ollózása említésre méltó:

De több gól már nem született, így egy-egyel vonultak a szünetre a csapatok.

A szünet után Ekitike majdnem adott még egy gólpasszt Kerkez beadása után Gakpónak, de ez még kimaradt. Pár percre rá viszont Grav kipattanó bombáját Gakpo már ügyesen bekotorta. Ő nem volt lesen, a szintén a labdára mozduló Ekitiké viszont igen, de szerencsére a holland reagált gyorsabban. Pár percre rá viszont nem tudott már ilyen gyorsan reagálni egy szögletnél megcsúsztatott labda szerencsétlen módon pattant meg a fején és Mama mellett bevágódott a hálóba- 2-2. Az egyenlítő gól után is mi irányítottuk a játékot és a kicsit felpaprikázott Gakpo a baloldalon cselezgetve 14 méterről a kapus kezét is elsodró lövéssel szerezte meg ismét a vezetést. Szalah még kihagyott egy Endo buktatásáért megítélt tizit, illetve Chiesa mellett Nalo és a frissen igazolt Wright is beállt. Grav és Szobó is nagyon jó volt és az újak is jól mozogtak ezen a meccsen is. Endo is egész jól nyomta CB-ben.

Hazafelé

Kicsit lefáradva, de fülig érő szájjal sétáltunk ki a tömeggel a stadionból és tettük meg a sétát Gyurihoz. Egy kis ételbegyűjtés után fáradtan zuhantunk az ágyba és aludtunk egy nagyot.

Reggel visszamentünk a stadionhoz, lefényképeztem a Fonat kövét (a kő-kereső appot azért ajánlott készenlétben tartani…) és körbejártam még egyszer a stadiont.

Elköszöntünk helyi magyar „mosolykommandótól” és vonattal indultunk a manchesteri reptérre, hogy ne maradjunk le az esti budapesti gépről. Mivel a vonat „Mordor falai” mellett haladt el a célállomás felé, ezért vidáman beintegethettünk a rogyadozó tornyoknak. Szerencsére a hazaút kevésbé volt fárasztó, mint odafelé, ezért volt erőnk az átélt élményeket átbeszélni és elkezdeni feldolgozni. Persze pár hét még biztosan kell, hogy tényleg elhiggyük, hogy mit is éltünk át…